A múlt század egyik legnagyobb régészeti felfedezését, a Holttengeri tekercseket illetően új, meglepő feltételezéssel álltak elő izraeli régészek: a tekercseket szerintük nem a Kumránban élt esszénus közösség tagjai írták. Kumránban fazekasüzem működött, a kumrániak szerintük csak az edényeket készítették a Jeruzsálemből elmentett írások elrejtéséhez. Az első iratokat egy beduin pásztorfiú találta meg 1947-ben, a Jerikótól 15 kilométerre délre fekvő Kumrán település romjai közelében. 1956-ig 12 teljes és több ezer töredékes irat került elő a barlangokból. Többségük héber nyelvű, de találtak arámi és görög szövegeket is. Az alapos kutatások szerint az iratok többsége az i. e. 22.–i. sz. 70. években keletkezett. A kéziratok között egy kivételével a héber Biblia valamennyi könyvét megtalálták, ezen túl nagyszámú, a kánonokba fel nem vett írás is előkerült. A kutatók a szektariánus írásokat egy viszonylag zárt zsidó vallási közösség, az esszénusok művének tartották. Az esszénusok szerzetesi közösséghez hasonló csoportokban éltek, mindenük közös tulajdonban volt. Szigorúan megtartották a mózesi törvényeket, a rituális előírásokat, a szombatot. Nem vettek részt a közéletben, a jeruzsálemi kultuszeseményekben.