Az utóbbi időben egyre gyakrabban élnek a politikusok azzal az eszközzel, hogy vitás vagy más úton eldönthetetlen kérdéseikkel az Alkotmánybírósághoz (AB) fordulnak. Bihari Mihállyal, a testület elnökével munkájukról és az egészségügyi ellátórendszert érintő népszavazási kezdeményezésekről, illetve azok következményeiről beszélgettünk. 2005 novembere óta az Alkotmánybíróság elnöke. Mit változtatott elődjei munkájához képest? – Azt tartom a legfontosabbnak, hogy az Alkotmánybíróság munkáját hatékonyabbá tegyem. Bizonyos eredmények már most is láthatók: a testület 2006-ban rekordot ért el. Az elmúlt tizenhét év alatt egyetlen esztendőben sem született annyi döntés, mint tavaly: az alkotmánybírák 412 határozatot, illetve végzést hoztak, csaknem 60 százalékkal többet, mint 2005-ben.  Mekkora a restanciájuk? – Sajnos nincs arra mód, hogy minden ügyet azonnal lezárjunk. Az AB előtt 2007. január 1-jén is 1488 volt a folyamatban lévő ügyek száma. A testülethez fennállása, azaz 1990 óta huszonkét és fél ezer indítvány érkezett – csak 2006-ban 1215 –, és ezek közül több mint huszonegyezret tárgyaltunk. A hátralékot teljesen felszámolni sosem lehet, de azt magam is elfogadhatatlannak tartom, hogy még mindig vannak 2000 előtti ügyeink is. De nemcsak nekünk, az Országgyulésnek is van jogszabályi restanciája; 2007. január 1-jén 23 olyan – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet kimondó – határozat volt, amelyből következő jogalkotási kötelezettségüknek nem tettek eleget a képviselők. A teljesítetlen jogalkotói mulasztások között „szakállas” ügyek is vannak. A törvényhozás hosszú évek óta nem rendezi többek között a Párizsi Békeszerződés által előírt kártalanítást és a Csehszlovákiából áttelepítettek kárpótlását. Alkotmányossági szempontból különösen aggályos az Országgyulés Házszabálya, hiszen régóta rendezetlen a parlament ülésezési rendje és a vizsgálóbizottságok státusa. Ugyancsak adós a törvényhozás a népszavazások speciális jogorvoslati határidőivel.    Mennyiben vesz részt az Alkotmánybíróság a politikai közélet alakításában?   – Csakis a döntéseinkkel. Az elénk kerülő ügyek egy része ugyanis erős politikai tartalommal bír. Határozatainkkal mindig szakmai válaszokat adunk, ám amikor azok visszakerülnek a politikába, természetesen befolyásolják azt: döntésünk valakinek kedvez. A politikát tehát szükségképpen befolyásoljuk, de ebből nem következik, hogy ítéleteink politikai irányultságúak lennének. Morális, szakmai és közéleti kötelezettségünk, hogy indokolásunkban el tudjunk számolni azzal, hogy mely határozat miért született – és ezt minden esetben meg is tesszük. Fokozott a felelősségünk, mert komoly hatalom van a kezünkben.    Talán jó példa erre a Fidesz által benyújtott legutóbbi hét népszavazási indítvány. Ezzel kapcsolatban nem okozott nagy meglepetést az AB azon döntése, mely szerint népszavazásra bocsátható az egészségügyi intézmények tulajdonlását firtató kérdés.  – A kérdés 2004 végén és most is arra irányult, hogy azok a kórházak, amelyek a népszavazáskor önkormányzati vagy állami tulajdonban és kezelésben vannak, voltak, maradjanak-e ott. A szavazóknak erre kell válaszolniuk, nem pedig arra, hogy ezek finanszírozása miként történjék. Tehát „csak” tulajdoni kérdésről van szó, nem pedig arról, hogy ezek az egészségügyi intézmények mennyivel részesüljenek, illetve járuljanak hozzá a költségvetéshez; nem szól az intézmények s az OEP kapcsolatáról sem.    Ma a szolgáltatók mindössze 19 százaléka költségvetési intézmény, a többi részben vagy egészben a privát szférához tartozik. Mi az, ami mégis problémát okozhat?  – Döntésünkkor azt is mérlegeltük, hogy a kórház nem csupán épület, a benne lévő ágyakkal és muszerekkel, hanem szolgáltatás is. Például a laboratóriumi tevékenység önmagában is privatizálható. A kórház épülete gyakran önkormányzati vagy állami tulajdonban marad, de a szolgáltatást egy magáncég szerződés alapján végzi. Abba mi nem mentünk bele, hogy a kérdés magára az épületre vagy a szolgáltatásokra is, netán az infrastruktúrára is vonatkozik- e. Ez nagyon bonyolult egészségügyi-szervezési probléma, amelyről a szaktárcának a Magyar Orvosi Kamarát és más szervezeteket bevonva kell döntenie.      Sokan tartanak attól, hogy eredményes népszavazás esetén esetleg visszaállamosítással kell szembenézniük.   - Szó sem lehet visszaállamosításról! Ha már privatizáltak valamit, azt szerződés szentesíti, amit nem lehet felbontani. Az a jogállamot sértené. A kérdés további átadásokról, eladásokról szól. Nem a mi dolgunk felmérni, miként néz ki a tulajdoni és szolgáltatási helyzet. Ha eredményes lesz a népszavazás, akkor minden intézménynek fel kell mérnie, mi az akkori állapota, és abban tulajdonosi változás nem következhet be.     A vizitdíjjal kapcsolatos kérdésben egyelőre tart a jogi vita, és az AB visszautalta a kérdést az Országos Választási Bizottság elé.  – Amikor tavaly októberben ezt a kérdést benyújtották az OVBhez, ez a tétel még nem szerepelt a hatályos, tehát a 2006-ra szóló költségvetési törvényben. Abban szó sem volt vizitdíjról. A kérdést előbb nyújtotta be az indítványozó, mintsem hogy a 2007-re szóló költségvetési törvénytervezetet benyújtotta volna a kormány a parlamentnek. Az idei évre szóló költségvetési törvény egyik mellékletében valóban szerepel a vizitdíjból származó konkrét összeg. De az még abban az időszakban is csak költségvetési javaslat volt; a törvény 2007. január 1-jén lépett hatályba, és már szerepel benne a vizitdíjból származó bevétel összege. Az OVB költségvetési érintettség okán annak idején elutasította a fenti kérdés hitelesítését, de akkor még nem volt hatályos a 2007-re vonatkozó törvény. Mi azt mondtuk, hogy az OVB akkori döntése jogellenes volt. Megsemmisítettük ezt a határozatot és új eljárásra utasítottuk az Országos Választási Bizottságot. Mi nem reformálhatjuk az OVB döntését, csak ítéletet megsemmisítő jogkörünk van. A mostani, jogorvoslati, fellebbezési helyzetben természetesen az OVB-nek figyelembe kell vennie a mostani jogi helyzetet.   Az AB döntése szerint nem alkotmányellenes a gyógyszerek liberalizált árusításával kapcsolatos kérdés sem. Azért mondtak igent rá, mert ennek a kérdésnek sincs költségvetési vonzata? – Nem. Az AB azt vizsgálta, van-e olyan alkotmányos tilalom, amelyből az következik, hogy patikán kívül nem lehet árulni gyógyszereket. Nos, nincs ilyen, akkor pedig nem akadályozhatjuk meg, hogy ebben a kérdésben népszavazást tartsanak. E kérdés hitelesítésekor az AB nem mond véleményt a gyógyszer-liberalizációról. Sem egészségügyi, sem gyógyszerellátási kérdéseket nem vizsgál. Nem mintha nem tudnánk, hogy emögött gyakran tízmilliárdos lobbiérdekek is meghúzódnak, de azzal is tisztában vagyunk, hogy ebben a kérdésben nem nekünk kell döntenünk. Hogy mindez mennyiben befolyásolja a gyógyszerfogyasztási szokásokat, kinek használ a liberalizálás és kinek nem, számunkra közömbös.     Az AB egyáltalán nem foglalkozik a népszavazási kérdések társadalmi hatásával?  – Nem a mi feladatunk vizsgálni döntéseink pénzügyi hatásait, vagy azt, hogy az hasznos-e a társadalomnak. Ez legyen részint a referendum kezdeményezőinek a dolga. Egy-egy népszavazást hosszú kampányidőszak előz meg, és ebben minden érintett fél nyilvánosan elmondhatja a véleményét. A testületet azért hozták létre, hogy az Alkotmányt mérceként alkalmazza a jogszabályok megítélésekor. Mire kötelezi a kormányt, ha sikeres a népszavazás? – A kormány dolga előkészíteni azt a törvénytervezetet, amely biztosítaná az eredményes népszavazásban foglalt akarat megvalósítását.

A Csehszlovákia megszűnése óta eltelt időszakban Szlovákia egészségi mutatóinak többsége lassan, de biztatóan változik. Ezt szubjektív és objektív adatok egyaránt megerősítik. 2002-ben a férfi lakosság majdnem háromnegyede, a nőknek valamivel több, mint 60 százaléka állította magáról, hogy egészséges. Az Egészségügyi Világszervezet 1993– 2002-es adatai szerint a születéskor várható élettartam mindkét nemnél valamelyest emelkedett. Ami a táplálkozási szokásokat illeti, ugyanebben az időszakban ötödével nőtt a gabonafélék, 10 százalékkal a zöldségek és gyümölcsök éves fogyasztása, ugyanakkor a bevitt energiának egyre nagyobb hányadát fedezték a zsírok és egyre kevesebb részét adták a fehérjék. A rendszeresen dohányzók száma a nők körében kismértékben csökkent, ám a férfiaknál 10 százalékkal emelkedett. Az 1998-as adatok szerint fejenként évi fél literrel több tiszta szesz fogyott.