A PLOS Medicine folyóiratban jelent meg az Imperial College London kutatóinak tanulmánya, amelynek eredményei szerint a 2019-es koronavírus világjárvány több szempontból rövidítette meg az életet, mint korábban gondoltuk.

A demencia olyan kórállapot, amely közel 60 millió embert érint világszerte, globális előfordulása pedig drasztikusan emelkedik. Az elmúlt időszakban bizonyítást nyert, hogy az ehhez vezető betegség kezdete évtizedekkel megelőzi az első tünetek jelentkezését.

A warfarinhoz képest a NOAC-okat a gyakorlatban ritkábban alkalmazzák alacsonyabb vesefunkció mellett. Úgy tűnik azonban, hogy a NOAC-ok hasonló vagy jobb hatékonysággal és biztonságossággal rendelkeznek, mint a warfarin, a vesefunkció teljes tartományában.

A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”. Azóta is sokan idézik, kifejezve, hogy a cukorbetegek jelentős hányada szenved kardiovaszkuláris betegségben, a szív-ér rendszeri betegség a halálozás leggyakoribb oka cukorbetegségben. A 2-es típusú diabétesz jelentős kockázati tényező a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában. Azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni a kardiovaszkuláris betegség és a diabétesz közé. A 2-es típusú diabétesz mint összetett anyagcserezavar sokkal kiterjedtebben érinti a szervezetet, szinte minden szervét, szövetét. Számos kórfolyamatot elindítva, vagy felgyorsítva vezethet szövődményekhez, melyek között a szív-ér rendszert érintőek a gyakoriságuk és magas halálozási kockázatuk miatt bírnak kiemelkedő jelentőséggel. A kardiovaszkuláris betegségek a szív és az erek rendellenességeit foglalják magukban, kialakulásukban fontos szerepük van az anyagcsere-betegségeknek. A svéd diabéteszregiszter adatai alapján az utóbbi évtizedekben csökkent a 2-es típusú cukorbetegek szív-ér rendszeri szövődmények miatti halálozása, azonban még így is jelentősen magasabb az átlagpopuláció halálozási adataihoz viszonyítva. A csökkenésben jelentős szerepe van az újabb antidiabetikumoknak és kezelési elveknek.

A krónikus veseelégtelenséggel élő betegek döntő többsége számos társbetegséggel rendelkezik. A kezeletlen hipertónia és a diabétesz krónikus veseelégtelenséggel szövődve jelentősen lerövidíti a várható élettartamot.

A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”.

A CKD-s betegek hipertóniájának kezelése kiemelt jelentőségű, mert a hipertónia az egyik legfontosabb kockázati tényezője – a kardiovaszkuláris betegségek mellett – a vesefunkció további romlásának és a későbbi szövődmények kialakulásának.

A bélmikrobiom kölcsönhatásai nemcsak a kezeléseket segíthetik például 2-es típusú cukorbetegségben, hanem prediktív célokra is felhasználhatók.

Bár az új kritériumok ígéretes érzékenységet és specificitást mutattak az első fázisú adatok alapján, további érvényességi vizsgálatok szükségesek a megbízhatóságuk megerősítéséhez.

A változókort erőteljes hormonális ingadozások, ezáltal szerteágazó tünetek jellemzik. A változókorban lévő páciens kezelése összetett feladat, ami a vérzészavarok, hangulatzavarok, vazomotoros és genitourinális tünetek, anyagcserezavarok kezelését foglalja magába. A változókorra jellemző testösszetétel és testsúly változások kedvezőtlen anyagcsere hatásokkal járnak, így a kardiovaszkuláris kockázat növekedésében is szerepet játszanak. Az időben megkezdett életmód- vagy szükség esetén gyógyszeres kezelés a tünetek kezelésén túl a hosszú távú kockázatok csökkentésében is elengedhetetlen.