Egyesült Királyság – A biztosítási csomag meghatározása helyett negatív listát hoznak létre, nem fizetnek például tetoválás eltávolításáért, szépészeti beavatkozásokért és nemi átoperálásért. Írország – szociális alapú a különbségtétel. A 70 éven felüliek és a szegények számára nincs önrészfizetés. Németország – a kötelező egészségbiztosító által térített ellátásokért a betegeknek nem kell fizetniük. Valódi katalógus nincs, a magyarországi helyzethez hasonlóan elvi meghatározások működnek – a szolgáltatásoknak minden esetben elégségesnek, célszerűnek és gazdaságosnak kell lenniük. Szlovákia – a választások előtt úgy tervezték, hogy a 11 ezer kórkép közül 3300–3400-ért átlagosan mintegy 30 százalék körüli önrészt kellene vállalniuk a betegeknek. A co-payment a szolgáltatókat illette volna meg. A bakteriális tüdőgyulladásért például nem kellene fizetni, az influenzavírus által okozottért viszont igen. A heveny hörghurut térítéses, a heveny bronchiolitis ingyenes kategóriába tartozott volna. A mandula körüli tályog gyógyítási költségeit állta volna a tb, de a heveny mandulagyulladásnál önrészt számítottak volna fel a betegeknek. Szlovénia – A magyar gyógyszer- támogatási rendszerhez hasonló elven kérnek hozzájárulást. A 95 százalékos kategóriába – ahol a beteg legfeljebb a költségek öt százalékát téríti meg – ide tartozik például a szervátültetés, az intenzív terápia és a külföldi gyógykezelés. Nyolcvanöt százalékos tb-támogatás jár a mesterséges megtermékenyítéshez és egyebek között a fogászati kezelésekhez. A betegtől legfeljebb a költségek negyven százalékát kérhetik el akkor, ha nem sürgősségi a betegszállítás.