A spaszticitás egy akutan jelentkező betegségekhez tartozó tünet, amely krónikus betegségként viselkedik; a beteget kezelő orvosoknak fokozott figyelemmel kell kísérniük a beteg állapotának változásait, ennek megfelelően kell az adott stádiumnak megfelelő terápiás eszközöket alkalmazniuk.
Tudjuk, tapasztaljuk, hogy a gyógyításra felesküdött orvosok számára milyen nehéz a halál kérdéskörét beemelni a praxisba. Nagy az ellenállás az ilyen tematikájú képzésekkel szemben. Ráadásul, ha kommunikációs képzésről van szó, akkor sokan végképp egy legyintéssel intézik el. „Nem tudomány, nincs azon mit tanulni.”
Hazai és nemzetközi felmérések alapján a kórházban, az ápolási otthonokban és az otthon kezelt, illetve ápolt betegek 15-30%-a kóros tápláltsági állapotú. A kezdetben normális tápláltsági állapotú betegek is gyógyulási esélyüket veszélyeztető helyzetbe kerülhetnek, ha kórállapotuk miatt elégtelenné válik a táplálkozásuk, és nem részesülnek megfelelő táplálásterápiában.