Becslések szerint mintegy másfélmillió, a vesebetegség szempontjából veszélyeztetett ember élhet Magyarországon, pontos számuk azonban nem ismert, hiszen mire a krónikus vesebetegség tüneteket okoz, a kór már előrehaladott stádiumban van.

A Mályvavirág Alapítvány tizenegyedik alkalommal csatlakozik az Erópai Méhnyakrák Megelőzési Héthez, közli a PharmaOnline.

A betegnek elképzelése sincs a betegségéről, ezért betegtovábbképzéseket kellene szervezni – mondta lapunknak dr. Nagy Viktor, az SE Belgyógyászati és Hematológia Klinikájának osztályvezető főorvosa.

Az alábbiakban összefoglalt tanulmány szerzői a pitvarfibrillációban stroke-prevenció céljából alkalmazott alvadásgátló szerek hatásossága és biztonságossága szempontjából alapvető jelentőségű terápiás perzisztenciát elemezték. Az adatok azt jelzik, hogy az apixaban a non-perzisztencia kisebb kockázatával társult, mint a dabigatran, a rivaroxaban vagy a warfarin.

A szemle alapjául szolgáló populáció alapú kohorsz vizsgálatban a VTE miatt antikoaguláns kezelést újonnan kapó betegek körében az apixaban terápia mellett alacsonyabbnak mutatkozott mind a VTE ismétlődésének, mind a vérzések kialakulásának aránya a rivaroxabannal összevetve.

A vénás thromoembolia kezelésének fontos része az orális alvadásgátló kezelés. Amennyiben a háttérben nem tranziens kockázati tényező áll és vérzés szempontjából a beteget kis kockázatúnak tartják, megfontolandó a 6 hónapon túli antikoaguláns terápia. A kimenetelek szempontjából alapvetően fontos a betegek perzisztenciája. Jelen tanulmány szerzői azt találták, hogy az apixabannal kezelt betegek csoportjában 12 hónap elteltével nagyobb volt a gyógyszerszedés mellett következetesen kitartó betegek aránya, mint warfarinkezelés kapcsán.

Pitvarfibrilláció és rosszindulatú daganatos betegség egyidejű fennállásakor különös körültekintést igényel az alvadásgátló szer megválasztása. Az ARISTOPHANES vizsgálat adatainak alcsoportelemzése szerint az e klinikai szituációban alkalmazott apixabankezelés csökkentette a stroke és szisztémás embolizáció, valamint a jelentős vérzések kockázatát a warfarinhoz képest, míg dabigatran és rivaroxaban alkalmazása esetén a warfarinéhoz hasonló kimeneteleket sikerült elérni. Apixaban szedése kapcsán kisebb arányban fordult elő stroke és szisztémás embolizáció, mint a dabigatrannal kezeltek között, a jelentős vérzések előfordulása tekintetében pedig az apixaban jobban teljesített, mint a rivaroxaban.

Számos vizsgálat különöző klinikai eredményeket mutatott különböző direkt orális antikoagulánsok (DOAC) esetén non-valvuláris pitvarfibrillációban (NVAF, non-valvular atrial fibrillation) szenvedő betegeknél. A valós klinikai gyakorlatban előfordul, hogy a NVAF-betegeknél DOAC-terápiát váltanak orvosi- vagy más nem egészségügyi okokból, azonban egyelőre kevés információ áll rendelkezésre ezen átállítások klinikai kimeneteléről.

Számos vizsgálatban fordított korrelációt találtak a szelénszint és az atherosclerotikus coronaria betegség incidenciája között.