A Parkinson-kór (PK) progresszív lefolyású neurodegeneratív betegség, melynek a négy legismertebb motoros tünete a nyugalmi tremor, a rigor, a bradykinesia és a betegség későbbi stádiumaiban kialakuló tartási instabilitas. A motoros tünetek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a nem motoros tünetek (NMS) is, melyek már a betegség kezdeti, prodromális szakaszában megjelenhetnek és a betegség előrehaladtával súlyosbodnak. A nem motoros tünetek felismerése és kezelése alapvető fontosságú a betegek életminőségének szempontjából.
A Parkinson-kór a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, mely évről-évre egyre nagyobb népegészségügyi és gazdasági terhet jelent a társadalmak számára. A betegségben számos motoros és nem-motoros tünet keveredik egymással, melyek jelentősen ronthatják a betegek és nem utolsósorban gondozóik életminőségét. A diagnózis mai napig elsődlegesen a motoros tünetek meglétén alapszik, habár bizonyos kiegészítő vizsgálatok a diagnosztikában segítségül lehetnek. A helyes diagnózis és a klinikai tünetek pontos ismerete az alapja a betegek megfelelő, hosszú távú és személyre szabott kezelésének.
A dysuria diagnosztikáját nehezítik az atípusos tünetek és a kommunikációs akadályok, ezért a részletes anamnézis, labor- és képalkotó vizsgálatok mellett a validált kérdőívek alkalmazása is hasznos lehet. A kezelés alapja az oki terápia.
A prosztatarák gyakoriságánál fogva az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró daganatos megbetegedés a férfiak körében. Ezen összefoglaló az epidemiológiai adatok mellett áttekintést nyújt a szűrésben leggyakrabban használt prosztataspecifikus antigén ismérveiről és azokról a további markerekről, melyek segítségünkre lehetnek a betegség diagnosztizálásában. Bemutatásra kerülnek a prosztatarák korszerű terápiájának legfontosabb elemei, mind a műtéti, mind a gyógyszeres, konzervatív kezelési eljárások. A betegkövetés szintén kiemelt jelentőségű, amely rendszeres, fegyelmezett orvos-beteg kapcsolatot követel meg. Ezen közleménnyel szeretnénk felhívni a figyelmet a prosztatarák fontosságára, időben történő diagnosztizálásának meghatározó szerepére, az egészségnevelés és az egészségtudatosság alapvető szerepére.
A WHO statisztikája szerint jelenleg a világon 422 millió ember él cukorbetegséggel. Évente mintegy 1,5 millió ember halála köthető össze ezzel a betegséggel, de e mellett a cukorbetegség okozta szövődmények jelentős, és tartós egészségkárosodást és gazdasági károkat okoznak a betegek jelentős részének.