A 3D modellek akár próbabeavatkozásokhoz is használhatók, lehetővé téve a műtéti technikák előzetes gyakorlását, például a csavarok vagy fúrási pontok optimális helyének meghatározását.

Inovatív biomarker-vizsgálati csomagot és a terápiás válasz objektív értékelését támogató szoftveres keretrendszert fejlesztettek ki.

Átfogó szervezeti és szemléletbeli reformokat hirdetett Constantinovits Miklós, az Országos Mentőszolgálat újonnan kinevezett főigazgatója.

Közös jelentést adott ki az európai egészségügyben alkalmazott mesterséges intelligenciáról az EASAC és az FEAM, olvasható az MTA összefoglalójában.

Nemcsak stratégiai irányt jelöltek ki a mesterséges szövetszerű modellek kutatásának jövőjére, hanem útmutatót adtak a nemzetközi kutatóközösségnek is.

Nyílt és transzparens versenyeztetési eljárás eredményeként a Prothya Biosolutions Netherlands B.V. nyerte el a magyarországi friss fagyasztott plazma átvételére és feldolgozására vonatkozó liciteljárást.

A szakmai zsűri döntése alapján három nyertes egyenként 5 millió forintos támogatásban, a közönségszavazás három győztese pedig fejenként 3 millió forintban részesül.

A mikrobiomot megcélzó bőrápolási készítmények ígéretes kiegészítői lehetnek a hagyományosan alkalmazott széles spektrumú antibiotikumoknak.

Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

A magyar képalkotó diagnosztika kiszervezése rögtön a rendszerváltás után kezdődött, hiszen a  CT, MRI, és egyéb képalkotó technológiák rapid technológiai fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni.