A bimatoproszt mind a nyomásfüggő, mind a nem nyomásfüggő elfolyás révén fokozza a csarnokvíz elfolyását, miközben nincs jelentős hatással a csarnokvíz termelődésére. 

A 24 órás intraokuláris nyomáscsökkentést tekintve a bimatoproszt monoterápia a latanoproszt és timolol kombinációs kezelés lehetséges alternatívája – mutatott rá egy klinikai vizsgálat.

Egy hálózati metaanalízis eredményei alapján a bimatoproszt hatásosabban csökkenti a szembelnyomást primer nyitott zugú glaukómában, mint számos egyéb szemcseppekben alkalmazott hatóanyag.

A tüdőfibrózis kezelésében az EB engedélye több mint egy évtized után az első új terápiás lehetőséget jelenti idiopátiás tüdőfibrózis és több mint öt év után az elsőt progresszív tüdőfibrózis esetén az Európai Unióban.

A személyre szabott fájdalomcsillapítás a fájdalom erőssége és jellege mellett számos egyéb szempont, köztük a fennálló vagy a kórtörténetben szereplő alapbetegségek figyelembevételét is igényli. Az analgetikus létrának már az első lépcsőjén is analgetikumok és nemszteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) hatóanyagok széles kínálata áll rendelkezésre. Az NSAID-ok – az analgetikumokhoz képest – jelentős gyulladáscsökkentő potenciállal is rendelkeznek. Ugyanakkor, az NSAID-okra sem szabad egységes kategóriaként tekinteni. Az egyes NSAID-ok ciklooxigenáz-1 és -2 enzimek irányába mutatott affinitása iránymutató a hatóanyagok gasztrointesztinális, illetve kardiovaszkuláris biztonságossága tekintetében.

Az irányelvek a béta-blokkolók alkalmazását kiemelten támogatják az emelkedett nyugalmi pulzusszámú (>80 ütés/perc) betegeknél, mivel a magas nyugalmi pulzusszám a szimpatikus túlműködés jele, amely a kedvezőtlen szívizom-átépülés fontos mozgatórugója magas vérnyomás és szívelégtelenség esetén. 

A bétablokkolók (BB) évtizedek óta a kardiovaszkuláris (CV) betegségek kezelésének alapvető gyógyszercsoportját képezik. Alkalmazásuk kiterjed a hipertóniára, a koszorúér-betegség különböző formáira, a szívelégtelenségre és számos ritmuszavarra. Bár az elmúlt években újabb hatásmechanizmusú gyógyszerek jelentek meg, a BB-k szerepe továbbra is meghatározó, mivel prognózisjavító hatásuk számos klinikai helyzetben igazolt.

A mikrobiom egészségben és betegségben betöltött szerepéről egyre több adat lát napvilágot. A gazdaszervezet és mikrobák közötti interakciók vizsgálata intenzív kutatási célponttá vált az utóbbi években, mind gasztroenterológiai, mind más szervrendszerek betegségeiben.

Egyre több kutató feltételezte, hogy a GLP‑1 receptor agonisták az öregedés biológiai folyamataira is hatással lehetnek, ám eddig kevés közvetlen humán bizonyíték állt rendelkezésre.

Az utóbbi években jelentősen megnőtt a szakirodalomban a myastheniás betegek életminőségére, a betegségteherre irányuló vizsgálatok, közlemények száma, melyekben rendre előtérbe kerül a betegséggel járó fáradékonyság kérdése is.