Az allergia az immunrendszer fokozott reakciója a környezetünkben előforduló allergénekkel szemben. A leggyakoribb allergének spektruma a civilizációval, a technika és a gyógyszeripar fejlődésével, a kozmetika aktuális divatirányzataival változik. Az allergiás reakciók bőr- és nyálkahártya-, légúti, emésztőszervi, neurológiai és hematológiai tünetekben nyilvánulhatnak meg, különböző erősségű általános panaszokkal, ritkán súlyos, életveszélyes anafilaxiás reakciók formájában.

A 2024-es GINA (Global Initiative for Asthma) ajánlások számos fontos újítást vezettek be a diagnosztika és a kezelés terén. Cél a személyre szabott, fenotípusalapú megközelítés előtérbe helyezése.

A súlyos asztma kezelésében ma már a klinikai és gyulladásos fenotípusok, valamint a társbetegségek figyelembevételével meghatározott célzott terápiák alkalmazása zajlik, ami magában hordozza a klinikai remisszió elérésének lehetőségét is.

Azoknál a kontrollálatlan állapotú, súlyos eozinofil asztmás betegeknél, akiknél az omalizumab kezelést mepolizumabra váltották, javult az asztmakontroll, az egészségi állapot, a tüdőfunkció, és csökkent az exacerbatiós ráta, valamint az eozinofilszám.

A pulmonológus számára az atópiás eredetű betegségek leggyakoribb formája az asztma. Az asztma diagosztikája évek óta jól meghatározott irányelvek alapján történik, azonban terápiája tekintetében paradigmaváltást élünk át, ennek legfontosabb elemeit tárgyalja a közlemény. Aktuálitását az is alátámasztja, hogy 2022 januárjában jelent meg a hazai EMMI irányelv az asztma ellátásával kapcsolatosan, amely a legfrissebb tudásanyagot ötvözi a hazai klinikai gyakorlattal.

Az omalizumab-kezelés alatt álló, de kontrollálatlan állapotú, súlyos eozinofil asztmás betegeknél a mepolizumab-kezelésre váltás klinikailag jelentős mértékű javulást idézhet elő több kimenet vonatkozásában is – a kiindulási paraméterektől függetlenül.

Az asztmás betegek 5−10%-át kitevő súlyos asztmások esetén a terápiás továbblépés lehetőségét évtizedeken át a szisztémás szteroiddal történő kiegészítés jelentette. Napjainkban újabb teret nyitott a biológiai terápiás szerek megjelenése és az allergénspecifikus immunterápia. Az előbbivel csökkenthető a szteroidterhelés, az utóbbival pedig főként a betegség korai fázisában lehet befolyásolni a kórkép természetes lefolyását. Újabban előtérbe helyezik a tünetvezérelt gyógyszerelést is rohamoldó és gyulladáscsökkentő/kontrolláló gyógyszerkombináció alkalmazásával.

A krónikus spontán urtikária betegség kezelésében az elmúlt években lényeges változást hozott az anti-IgE kezelés bevezetése, írja a PharmaOnline.

Krónikus urticaria esetén egy adott antihisztamin hatástalansága esetén akár más hatóanyagú antihisztamin alkalmazása is eredményes lehet.