A Szegedi Tudományegyetem tudósainak kutatása pontosíthatja a meddőség kivizsgálásának folyamatát, segíthet a prognózis precíz előkalkulációjában.

Gyulladáscsökkentő hatása révén a mediterrán étrend követése szignifikánsan csökkenti a hiperaktív hólyag szindróma kialakulásának a kockázatát – és meglepő módon a mérsékelt sörfogyasztás is hasonló hatást eredményez.

A bizalom a gyógyítás alapja: hosszú idő alatt felépített kapcsolat, ami a figyelemből és az őszinteségből születik – vallja Ambrus Anikó az eLitMednek adott interjúban.

A meglehetősen drámai hazai daganatos halálozási statisztikák oka, hogy a magas incidenciát késői felismerés kíséri, a terápiás válaszok pedig egyénenként változóak. A Nemzeti Tumorbiológiai Laboratórium (NTL) erre a strukturális és tudományos kihívásra adott komplex választ.

Az SM önmagában nem befolyásolja jelentős mértékben a terhesség lefolyását, a magzat kihordását, illetve a magzat prenatális és posztnatális fejlődését, így megfelelő terápiás stratégia mellett biztonságos gyermekvállalás érhető el.

Európának sürgősen innovatív és ellenállóképes egészségügyi rendszerekre van szüksége ahhoz, hogy javuljon az ellátás és a versenyképesség.

A pitvarfibrilláció (PF) előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával exponenciálisan növekszik, miközben az időskorú pitvarfibrilláló betegeknél a stroke rizikója fokozott.

A tüdőrákos betegségek kb. 80%-át a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) adja, aminek fele adenokarcinóma, egynegyede pedig laphámsejtes forma. Hazánkban az évente felfedezett tüdőrákos betegek száma 8000 körül van.

A rheumatoid arthritis nemcsak az ízületeket, hanem a tüdőt is támadhatja, sokszor észrevétlenül. A betegség légzőszervi szövődményei változatosak, a tünetmentes elváltozásoktól a súlyos, életminőséget és túlélést is befolyásoló kórképekig terjednek. A modern diagnosztika és célzott kezelések lehetőséget adnak a tüdőérintettség korai felismerésére és hatékonyabb kezelésére. 

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) számos komorbiditással társulhatnak. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek az IBD-s betegek fokozott vénás és artériás tromboembóliás rizikójára, melynek hátterében a megváltozott patofizológiájú véralvadási kaszkád véleményezhető.