hirdetés
2024. április. 18., csütörtök - Andrea, Ilma.

Az arthrosis a leggyakrabban előforduló, krónikus mozgásszervi megbetegedés. Multifaktoriális betegség, kialakulását, a betegség súlyosságát számos tényező befolyásolhatja. Az arthrosis népegészségügyileg igen jelentős megbetegedés, a fájdalmak és a rokkantság egyik legfontosabb oka. Prevalenciája a kor előrehaladásával folyamatosan nő, a betegség 40 éves kor alatt ritkának számít, de 75 éves korig a lakosság 85%-ánál diagnosztizálják a klinikai tünetek vagy röntgenvizsgálat alapján.

Az arthrosis konzervatív kezelésében leggyakrabban fájdalomcsillapító és/vagy gyulladáscsökkentő szereket és porcprotektív készítményeket alkalmazunk. Utóbbiak közül a nem-denaturált II. típusú kollagénről bebizonyosodott, hogy egyaránt képes befolyásolni a kórkép progressziójára jellemző immunológiai és direkt porckárosító eseményeket is. Az elmúlt hónapokban a fokozott tudományos érdeklődés jeleként számos közlemény látott napvilágot, amely e kollagéntípus effektivitását állatkísérletekben és humán vizsgálatokban is elemezte. Ezek közül kettő kerül a következőkben szemlézésre.

Az arthrosis az ízületeket alkotó porc, csont és a környező lágyrészek leépülésével járó betegség. A betegség jelentős fájdalommal jár, progresszív, az ízület strukturális átalakulását és ennek következtében jelentős funkcióvesztést és életminőség romlást okoz. Kialakulásában immunológiai gyulladásos folyamatok is szerepet játszanak, amelyek befolyásolása lehetőséget ad nem csak tüneti kezelésre, hanem betegség módosító terápia kialakítására is. A nem denaturált II-es típusú kollagén orális alkalmazása szisztémás toleranciát hoz létre, amely a proinflammatorikus folyamatok gátlás és az antiinflammatorikus hatások erősítése révén új lehetőség az immunmodulációra. A klinikai vizsgálatok a betegeknél a fájdalom jelentős csökkenéséről, a mozgásszervek funkciójának javulásáról számolnak be, és egészséges ízületben is nyújthat védelmet a mechanikus stressz okozta ízületi károsodással szemben.

Az osteoarthritis (OA) a mozgásszervi fogyatékosság egyik leggyakoribb oka, az OA miatti következményes betegségteher jelentős, ami az öregedő társadalmakkal egyre nagyobb problémát jelent. Az OA patogenezisének alapját az ízületi porc degradációja mellett alapvető gyulladásos folyamatok jellemzik, aminek végső következményeként az ízület valamennyi alkotórésze károsodik. Kezelésére vonatkozóan a változó nemzetközi ajánlások a nem farmakológiai és farmakológiai eljárásokat tartalmazzák, aminek része a porcvédelem. Közleményünkben a chondroprotectiv lehetőségek közül a nem denaturált II-es típusú kollagén kezeléssel kapcsolatos kísérleti és klinikai vizsgálatok eredményeit tekintjük át.