Évzáró
10
2011.
december
15.
M
edical
T
ribune
alapján kezdett foglalkoztatni a
tibeti orvostudomány: Bajkál-
tó melletti tanulmányútja során
megbetegedett, és egy buddhista
burját orvos gyógyította meg.
Innen ered érdeklôdése, aminek
következtében aztán könyvet
írt
A tibeti gyógyászat
címmel,
tibeti orvosi irodalmat tanított
az ELTE Belsô-Ázsiai tanszé
kén és a Természetgyógyászati
Szakkollégium támogatásával
keleti orvosi intézetet hozott
létre Budapesten (ez sajnos csak
néhány évig mûködött).
A Három Méreg
A tibeti orvostudomány alapja
egy három elemre – lüng, tipa és
pehken – épülô testnedvi elmé
let, ami nem áll távol az európai
medicina ismert kezdeteitôl, elég
csak a hippokratészi és a galénoszi
tanításokra gondolnunk, fejtegeti
Nagy Zoltán. Az
Ajurvédá
ban is
három elem – vata, pitta és kapha
– egyensúlyán múlik az egészség.
Több, a tibeti medicina által a
mai napig megôrzött elképze
lés Ázsia számos népénél általá
nosan elfogadott nézet lehetett:
a magyar népi gyógyászatnak is
része volt a három elemre – szél,
epe és nyálka – épülô testnedvi
elmélet.
A tibeti medicinát azonban
áthatja a buddhizmus, ami rög
tön szembetûnik abból, hogy a
betegségek fô okának végered
ményben azt a három tényezôt
tekinti, amelyeket a buddhista
bölcselet a szenvedés fô okai
ként tart számon. Így tehát a
betegség elsôdleges oka a három
buddhista fôbûn avagy a Három
Méreg: ragaszkodás (kéjvágy),
harag és ostobaság (tudati tom
pultság/nem-tudás).
Mindezek mellett roppant
gyakorlati. Csak gyógyíthatat
lan betegségek esetén, illetve
amikor nem tudja meghatá
rozni, hogy mi a betegség köz
Ha sikeresebb vagy olcsóbb
A tibeti
materia medica
rop
pant érdekes, gyógynövényeken,
állati eredetû anyagokon kívül
például nemesfémeket, drága
köveket is tartalmaz, folytatja
a tibetológus, aki úgy véli, hogy
a nehézségek ellenére a tibeti és
az európai gyógyászat integrál
ható, mivel vannak esetek, ame
lyeket a nyugati orvostudomány
nem tud megoldani, de a tibeti
igen, illetve vannak olyanok,
amelyeket mindkettô meg tud
oldani, de a tibeti kevesebb mel
lékhatással vagy olcsóbban éri
el a sikert.
Az is fontos szempont, hogy
a tibeti medicina inkább a pre
vencióra épít: diagnosztikai
rendszere jóval korábban képes
felismerni a diszfunkciót, akkor,
amikor még nincs a szervezet
ben organikus elváltozás; ekkor
még könnyebb visszafordítani a
kórfolyamatot.
Jelentôs különbség a két rend
szer között, hogy az európai
orvostudomány a test struktú
rájára helyezi a hangsúlyt, azt
vizsgálja, hogyan változik meg
ez a struktúra a betegségekben,
a tibeti medicina viszont, mint
a keleti gyógyítás általában,
csaknem kizárólag a funkciók
kal foglalkozik.
Nagy Zoltán részt vett az
1997-es természetgyógyászatról
szóló egészségügyi miniszteri
rendelet tibeti gyógyászatról
szóló részének kidolgozásában.
„Én vagyok a felelôs azért, hogy
nagyon szigorú lett. El akartam
kerülni, hogy a betegek kuruzs
lók kezébe kerüljenek” – nyoma
tékosítja. Így tudomása szerint
ma Magyarországon hivatalo
san egyetlen, Budapesten az
általános orvoskaron és Ulán
bátorban a keleti gyógyászati
szakon végzett orvos gyógyít
a tibeti medicina elvei szerint.
dr. Kazai Anita
foglalkozik például az emb
rió méhen belüli fejlôdésével,
a test anatómiájával, a halál
jeleivel, a betegségek okaival,
elkerülésük módjával, kialaku
lásuk feltételeivel, szervezetbe
hatolásuk módjával, a diagnó
zissal, a gyógyszerek elkészí
tési módjával, ízével, hatásával,
az életmóddal, az étkezéssel.
Külön fejezet tárgyalja az orvosi
etika kérdéseit. Az orvos-lámák
egyébként a kolostori orvoskép
zés során tanultak történelmet,
buddhista logikát, filozófiát,
költészetet is, azaz az egész tibeti
mûveltség birtokába kerültek.
Ami nem csekélység: az egy fôre
esô könyvek száma még ma is
Tibetben a legmagasabb, mondja
Nagy Zoltán, akit saját élmény
vetlen oka, akkor hivatkozik
karmára, elôzô életekben elkö
vetett bûnökre. A közvetlen
betegségkiváltó oknak pedig azt
tartja, hogy a személy eltért a
saját típusának megfelelô élet
módtól, táplálkozástól, illetve
nem a típusának megfelelô kör
nyezetben él; a lelki betegségeket
is ugyanígy értelmezik és ennek
megfelelôen kezelik. Az orvos
a diagnózis során megállapítja,
hogy mely típushoz tartozik a
páciens, és hogy az ettôl való
eltérés milyen irányban történt.
A diagnosztika alapja a kikér
dezés, valamint a nyelv-, vize
let- és pulzusvizsgálat. A terápia
lényege az egyensúly helyreállí
tása, amihez gyógyszerek segít
ségét is igénybe veszik. Ezek
a lka lmanként 50–100–150
komponensûek is lehetnek, azaz
szinte lehetetlen a nyugati érte
lemben vett engedélyeztetésük
– hívja fel a figyelmet a budd
hista gyógyászat európai alkal
mazása elôtt álló egyik súlyos
akadályra Nagy Zoltán.
A tibeti gyógyászat egy amal
gám, mondja a tibetológus. Egy
részt a helyi sámánisztikus ele
mek jelentik a gyökereit, ehhez
adódik hozzá a görög medi
cina, amely iráni közvetítéssel
jutott oda, másrészt az indiai
Ajurvéda
, és bizonyos dol
gok – például egyes gyógynö
vényleírások – Kínából. Végül
– miután átterjedt Észak-Indi
ából és Kelet-Afganisztánból –,
a buddhizmus foglalta egysé
ges keretbe, és késôbb az vitte
magával északra, a mongolok
hoz, burjátokhoz. A már emlí
tett rúmbeli, azaz római (ami
a Kelet-Római Birodalmat je
lentette egészen Iránnal bezáró
lag) hatás is érvényesült, teszi
hozzá Nagy Zoltán.
A gyógyítás mûvészete
Az újkori világ Kôrösi Csoma
Sándor és orvos-lámája, Szangje
Puncog révén ismerte meg ennek
a komplex rendszernek az alap
jait: Puncog láma hívta fel Kôrösi
Csoma figyelmét a tibeti gyógyá
szatra, és készített is a számára
egy összefoglalót a leghíresebb
tibeti orvostudományi munká
ból, a
Gjüsi
címû értekezésbôl,
amit a 12. században rendezett
mai formájába a tibeti történe
lem leghíresebb orvosa, Gjutok
Jontan Gonpo. Az összefoglaló
Kôrösi Csoma által készített
angol fordítása 1835-ben jelent
meg, ennek magyarítása pedig
1885-ben. A fordító a Világos
után Angliába menekült orvos,
Duka Tivadar volt.
A
Gjüsi
elsô fejezete leírja,
ahogy Buddha kinyilatkoztatta
a gyógyítás mûvészetét, a többi
Hangsúly a funkción és a prevención
A buddhista tibeti medicina
A himalájai fennsíkon rendezték az elsô nemzetközi orvos
kongresszust a 7. században. Nepáli, kínai, indiai, iráni és
rúmbéli orvosok vettek részt rajta. Milyen elvek alapján
épült fel a kor egyik legfejlettebbjének számító tibeti gyó
gyászat? – errôl beszélgettünk
Nagy Zoltán
nal, a magyar
országi Gyógyító Buddha Közössége vezetôjével.
Tradicionális kínai gyógyászat
A Shang dinasztia idejébôl (i. e.14–11. század) maradt ránk az elsô kínai beteg-
ségkoncepció, ami szerint a királyi család betegségeit – szem-, fog- és gyomor-
bántalmak stb. – az ôsök átkai okozzák.
Az elsô kínai orvosi elmélet összeállítására az i. e. elsô században került
sor, ez a Sárga Császár Belsô (belgyógyászati) Könyvei, amely azonos fontos-
ságú a hippokratészi vagy a galénoszi mûvel. Dialógus formájában íródott, a
császár és hat minisztere megbeszéli az emberek, a környezet és a kozmosz
közötti viszonyt, az egészséges élet szabályait, a test felépítését, a betegsé-
gek diagnosztizálását és a terápia módszereit. Elveti a szellemek létezését és
a mágia használatát, bevezeti a yin és a yang (a jelenségek komplementer
aspektusai) koncepcióját.
A tradicionális kínai gyógyászat a yin-yang, valamint az öt elem (fa, tûz,
föld, fém és víz) egyensúlyán alapszik, terápiás módszerei a gyógynövény-
használat, a masszázs, a diéta és a test-energia-gyakorlatok (csi kung), vala-
mint az energia-csatornákban az energia (csi) áramlásának befolyásolása
pl. akupunktúrával.
A hosszú élet tudománya
Az
Ajurvéda
India klasszikus orvostudománya, a legrégebbi utalások a már
kialakult rendszerre az i. e. 1500 körül keletkezett védikus iratok himnuszai-
ban találhatók. A szanszkrit ájurvéda szó jelentése: a hosszú élet tudománya
(ájusz: hosszú élet, véda: tudás, tudomány).
A mitológia szerint a világ teremtôje, Brahma adta az orvosi ismerete-
ket Dhanvantarinak, az orvoslás istenének. A rendszer mögött álló filo-
zófiai rendszer felépítésében a hinduizmuson kívül fontos a buddhizmus
szerepe is.
A három elem egyensúlyának fenntartásában hangsúlyozza a higiéné, az
egyén típusának és az évszaknak megfelelô táplálkozás, valamint a jóga és
a meditáció szerepét. Elsôsorban az egészség megôrzésére, a személyiség
kiteljesítésére törekszik, másodsorban a kialakult betegségek kezelésével
foglalkozik.
Indiában ma a lakosság 80 százaléka használja az ajurvédikus medicinát,
az állam támogatja a témába vágó kutatásokat, hivatalos bizottság foglal-
kozik a módszer standardizálásával és az intézmények akkreditálásával.