Page 8 - flippingbook magyar

This is a SEO version of flippingbook magyar. Click here to view full version

« Previous Page Table of Contents Next Page »
Panoráma
8
2011.
november
17.
M
edical
T
ribune
lezték, hogy a reumatoid artritisz
kialakulásában is szerepet játszik
valamilyen keresztreakció: gya­
núba keveredett a
Mycoplasma
,
az
Erysipelothrix rhusiopathiae
,
a
parvovírus B19
és a rubeola,
kanyaró is, azonban ezek szere­
pét mind a mai napig nem sikerült
igazolni, ahogy a táplálékallergia
kóroki szerepe sem bizonyított.
Viszont epidemiológiai vizsgála­
tok felvetik két herpeszvírus, az
Epstein-Barr vírus
és a
humán
herpeszvírus 6
szerepét. A kör­
nyezeti kockázati tényezôk közül
bizonyított a dohányzás szerepe.
Medicine Journal
-ben, a fizikai
ak­tivitás az izomerô fokozásán túl
a gyulladásos útvonalakat, az en­do­
teliális diszfunkciót, azaz az ate­ro­
szklerózisos network-öt is gátolja,
ezáltal csökkenti a reuma­toid art­ri­
tiszre jellemzô megnövekedett kar­
diovaszkuláris kockázatot.
A reumatoid artritiszre jellemzô
egész testre kiterjedô gyulladás,
illetve a kezelés mellékhatásai neu­
rológiai tüneteket is okozhatnak.
A centrális és perifériás idegrend­
szeri manifesztációk – végtagzsib­
badás, -bénulás, szélsôséges eset­
ben akár hirtelen halál – helyes
diagnózisa akkor lehetséges,
jegyzi meg
Ramos-Remus Cau
a
Clinical Rheumatology
címû
szaklap legutóbbi számában, ha a
kezelôorvos tisztában van azzal,
hogy a reumatoid artritisszel neu­
rológiai komplikációk is együtt
járhatnak (Beyond the joints:
Neurological involvement in
rheumatoid arthritis – a cikk átte­
kinti a neurológiai tünetek korai
felismerésének lehetôségeit).
Gondozás
A gondozás során tehát a beteg
ízületi státuszának és a terápia
hatékonyságának nyomon köve­
tésén túl fontos a gyógy­szer­
mel­lékhatások monitorozása,
valamint az egyéb szervi mani­
fesztációk keresése, kizárása,
illetve szükség esetén kezelése is,
az évi rendszeres hasi ultrahang-
és mellkasröntgen-vizsgálat, s a
neurológiai, pulmonológiai és
kardiológiai kivizsgálás.
A reumatoid artritisz mel­
lett olyan ízületi gyulladások
is vannak, amelyeknek ismer­
jük az okát, ilyenek a kopásos
oszteoartritiszen kívül a bak­
tériumok vagy vírusok által
kiváltott gyulladások, illetve a
kicsapódott húgysavkristályok
által elôidézett köszvény. A reu­
más láz
Streptococcus pyogenes
infekció (torokgyulladás, skarlát)
után két-három héttel fejlôdik
ki, a szíven, agyon és bôrön
kívül az ízületeket is érintheti,
s valószínûleg antitest-kereszt­
reakció okozza. Sokáig feltéte­
szabad kombinálni, és hosszabb
távon a szteroidok minimalizálása,
optimális esetben elhagyása a cél.
A biológiai terápiás készítmé­
nyek fehérvérsejt-modulátorok
(B-sejt-gátlók), vagy gyulladásos
cito­ki­neket: a tumornekrózis-fak­
tort, illetve az interleukin-6-ot gátló
antitestek. Mellékhatásuk lehet a
különbözô fertôzések gyakoribb
elôfordulása, leukémia vagy lim­
fóma, illetve pszoriázis kialakulása.
Sebészet
A gyógyszeres kezelésen túl szük­
ség lehet sebészi kezelésre is:
3–4 gyulladásos fellángolás után
indokolt lehet a rendszeresen
begyulladó ízület tokjának sebé­
szi rekonstrukciós mûtéte, netán
az ízületi tok belsô részének eltá­
volítása (szinovektómia), illetve a
késôbbiekben a kezek, könyökök,
vállak funkcióját helyreállító, bizo­
nyos esetekben ízületpótló mûtét.
Rehabilitáció
Az elôrehaladottabb betegségben
szenvedôk különbözô segédesz­
közöket: támbotot, térdtámasztót
vehetnek igénybe – olvashatjuk
dr.
Pálinkás Imre
összefoglalójában.
Fontos a komplex rehabilitáció;
ha nincs akut gyulladás, alapvetô a
gyógytorna – az izomerô javítására
– és a fizioterápia, a meleg- vagy az
elektromos stimuláció, valamint az
aktivitások közötti gyakori pihenés
és a napi 8–10 órás alvás.
Mint
George Metsios
és munka­
társai írják az
OpenCardio­vas­cular
ladás károsítja az ízületi porcot és
a csontot is, deformitások, össze­
növések jöhetnek létre. A jelleg­
zetes reumás csomók szimmetri­
kusan a végtagok feszítô oldalán,
a kézfejeken, a könyökökön
jelentkeznek. A szervezet egészére
kiterjedô gyulladás miatt kiala­
kulhat láz, rossz közérzet, gyen­
geség, fáradékonyság, fogyás.
Az extraartikuláris tünetek
közül jellemzô bôrelváltozás a
pigmentációzavar, az ujjbegyek
kihegyesedhetnek, idegrendszeri
tünetek, így például a perifériás
idegek degenerációja jelentkez­
het, elôfordulhatnak szemtünetek:
szemszárazság, hajszálérgyulladás.
Mint
dr. Pálinkás Imre
írja inter­
netes összefoglalójában: ritkán a
belsô szervek is érintettek lehetnek,
így például elôfordul szív- vagy
szívburokgyulladás, tüdô- vagy
jellegzetes csomós mellhártyagyul­
ladás, illetve vesegyulladás.
vagy ízületbe adott szteroidok), a
fájda­lomcsillapítóknak és a bioló­
giai terápiás készítményeknek van
szerepük, valamint fontos a D-vi­
tamin és a kálcium pótlása.
A betegségmódosítóknak ko­
moly mellékhatásaik lehetnek,
ezért rendszeresen monitorozni
kell a beteg vérképét, máj- és
vese­funkcióit, azonban e szerek
általános gyulladáscsökkentô
hatásuknál fogva az ízületi gyul­
ladáson túl csökkentik a reu­ma­
toid artritiszre jellemzô magasabb
kardiovaszkuláris kockázatot is.
Mint az
Arthritis Research &
Therapy
címû szaklap augusztusi
számában
Lena Innala
és mun­
katársai írják, a DMARD-szerek
szervezetszinten mérséklik a gyul­
ladást, ezokozzakardiovaszkuláris
kockázatcsökkentô hatásukat.
A nem-szteroid gyulladás­csök­
ken­tôk (NSAID) újabb generáció­
jában fontosak a szelektív COX-2
gátlók, amelyek a ciklooxigenáz
2-es izoformáját blokkolva a
prosztaglandinszintézist gátolják, és
kevesebb gasztrointesztinális mel­
lékhatást okoznak, mint a hagyo­
mányos NSAID-ok (még ma is vizs­
gálják azonban kar­dio­vaszkuláris
mellékhatásaikat). A különbözô
nem-szteroid készítményeket nem
A reumás lázhoz hasonlító
ízületi gyulladás
A reumatoid artritisz – közismert
nevén reuma – az oszteoartritisszel
szemben tipikusan a kisízületeket
(a kéz és a láb alap- és középsô
ízületeit, valamint a csuklót, a
térdet, a vállat és a bokát) érinti,
de a test valamennyi ízületét meg­
támadhatja. Fôleg a fiatal, közép­
korú nôk betegsége (a nôk köré­
ben háromszor gyakoribb, mint a
férfiaknál, és gyakran indul gyer­
mekszülést követôen), de jelent­
kezhet gyermekkorban is. A gyul­
A reumatoid artritisz diagnózisában
az alábbiak segítenek (az Amerikai
Reumatológiai Kollégium kritéri­
umai alapján): reggel, több mint
egy órán át tartó ízületi merevség;
a kezek, illetve több mint 3 ízület
érintettsége; szimmetrikus ízületi
gyulladás; reumás csomók (az ese­
tek 20–40 százalékában); úgyneve­
zett reuma-faktor a vérben (azonban
egyéb betegségek, egyes gyógyszerek
is okozhatják a reumafaktor-poziti­
vitást, sôt az egészségesek 5 százalé­
kánál is elôfordul); jellegzetes jelek
a röntgenfelvételen (kirágódások a
csont és a porc határán).
A kórkép a betegek 10 százalé­
kában visszafejlôdhet, 30 százalé­
kukban enyhe. A betegek 60 száza­
lékára jellemzô a típusos hullámzó
lefolyás, esetükben az ízületkáro­
sodás fokozatosan súlyosbodik.
Az érintettek 10 százalékánál
súlyos rokkantság alakul ki.
Gyógyszerek
A gyógyszeres terápiában a beteg­
ségmódosító antireumatikus
szereknek (Disease Modifying
Antirheumatic Drugs, DMARDs,
pl. metotrexát), a gyulladás­csök­
ken­tôknek (nem-szteroid gyul­la­
dás­csökkentôk, illetve a szájon át
A szövetség a politikai döntés­
hozókat is befolyásolni szeretné:
tegyenek lépéseket, hogy csökken­
hessenek a betegek terhei, illetve
az is cél, hogy az érintettek és hoz­
zátartozóik érezzék: erôs támo­
gató hálózat áll mögöttük.
Az európai reumatológiai tudo­
mányos társaságok szövetsége, az
EULAR (European League Against
Rheumatism) a megelôzés és reha­
bilitáció összes kérdésével foglal­
kozik, évrôl-évre kiadja a legújabb
terápiás ajánlásokat.
Az artritisz név alatt száz­
nál is több különféle betegséget
értünk. Ezek közül a leggyako­
ribb az oszteoartritisz, az ízüle­
tek degeneratív, kopásos meg­
betegedése, ami trauma, fertôzés
vagy öregedés miatt következik
be. Tipikusan a súlyhordozó ízü­
leteket, a csigolyákat, a meden­
cét, a csípôt és a térdet érinti. Az
idôs korosztályra jellemzô – a 65
évesnél idôsebb nôk egyharma­
dát sújtja –, kockázati tényezôje
a baleseten kívül az elhízás.
A második leggyakoribb ízü­
leti gyulladás-forma a reumatoid
artritisz. Ez az oszteoartritisszel
szemben a fiatalabb, munka­
képes korosztály betegsége,
azonban mindkét kórformában
közös, hogy nem gyógyíthatók.
Viszont az orvostudomány ma
már egyre inkább képes arra,
hogy megakadályozza az állapot
rosszabbodását.
A reumatoid artritiszt jelenleg
autoimmun betegségnek tartjuk,
aminek oka nagyjából még ma
is ismeretlen. Mivel a szervezet
egészére kiterjedô gyulladás­
ról van szó, a benne szenvedôk
élettartama tíz évvel is kevesebb
lehet, mint az átlagnépességé.
Világszerte a népesség körülbe­
lül 1 százalékát érinti, hazánk­
ban 50–60 ezer a diagnosztizált
reumatoid artritiszesek száma, és
10–20 ezren lehetnek azok, aki­
ben fennáll a betegség, de még
nem diagnosztizálták. A korai
felismerés és a kezelés mihama­
rabbi megkezdése nagyon fon­
tos: így lehet az állapotromlást
a leghatékonyabban megelôzni.
A betegség legpusztítóbb szaka­
sza az elsô két év, 70 százalékban
tartós fájdalommal jár, a betegek
15–20 százalékánál alakul ki
súlyos mozgáskorlátozottság. Az
orvosi ellátórendszer feladata,
hogy artritisz-központba jut­
tassa az érintetteket (az artritisz-
központok listája honlapun­
kon, a
www.medicalonline.hu
-n
olvasható).
Több mint százféle betegség
Kapcsolódási kórok
Manifesztációk testszerte
Csak kiváló orvosoknak!
A Nemzetközi Artritisz és Reumatizmus Szövetség (Arthritis
and Rheumatism International, ARI) célja, hogy felhívja az
orvosi, egészségügyi közösség, valamint a lakosság, és ezen
belül az érintettek figyelmét a reumás, valamint az egyéb
csont- és izomrendszeri betegségek jelentôségére, elterjedt-
ségére, az általuk okozott szenvedésre, a megelôzés és a
kezelés lehetôségeire.
Egy gyógyíthatatlan betegség gyógyítása igazi kihívás elé állítja
az orvost, nagy terápiás ügyességet és szakértelmet követel
– írta a
British Medical Journal
-ben még 1976-ban F. D. Hart a
reumatoid artritisz gyógyításának történetével foglalkozó cikke
bevezetôjében. A helyzet azóta sem változott: a kórképet nem
tudjuk gyógyítani, azonban a progresszió lassítására, megállítá-
sára ma már képes az orvostudomány.
Fotó: iStockphoto