Kultúra
14
2011.
november
17.
M
edical
T
ribune
léka volt hajdanán a kávéház, s a
kávéházi ember úgy istenigazából
csakis ebben a hangsúlyozottan
köztes térben találta fel önmagát.
Németh Andor számára is nyilván
valóan a kávéház a leginkább áhí
tott közeg: Jámbor beilleszkedése a
Timár házaspár trécselô páholyába
igazi emelkedéstörténet, s ezért
a befogadásért még egy szerelem
ôszintétlen látszatát is felvállalja a
hol kedvére, hol kedve ellenére sod
ródó fôszereplô. „A benyomások
puha gomolyaga, semleges terepe
vagyok…” – jellemzi magát Jám
bor-Németh, s ennek a komótosan
szemlélôdô, s történelmileg végzete
sen veszélyeztetett létezésmódnak a
legigazibb helye vitán felül a kávé
ház volt. Hívták bár Beleznainak,
vagy éppen Hadiknak!
Scolar, 2011, 208 oldal, 2450 Ft
László Ferenc
lengeteg életvezetésével és szünet
len önelemzô-önjellemzô passzu
saival, de regénykompozíciós tech
nikájának elnagyoltságával, rövid
nekilendüléseivel és gyors letöré
seivel egyaránt. Mégsem haszonta
lan, sôt, éppenséggel határozottan
ajánlott kézbe venni ezt a kötetet,
hiszen a szerzôi bennfentességnek
hála, az
Egy foglalt páholy törté-
nete
érzékletes ábrázolatát nyújtja
Timár Titusz (azaz Karinthy; lásd
még: Telma Titusz) és Aurélia
(vagyis Böhm Aranka) házassági
magánpoklának csakúgy, mint a
Karinthyék körül rajzó vegyes tár
saságnak, amely a Beleznai (értsd:
Hadik) kávéházban tartja törzsasz
talát és ítélôszékét.
Túl a kulcsregény kukucska-
örömökkel kecsegtetô erényein,
Németh Andor mûvének talán leg
nagyobb érdeme épp a kávéházi lét
megjelenítésében rejlik. Egy kora
beli másik író és Andor, Kellér
Andor léhán szellemes formulája
szerint a kávéház legfôbb vonze
rejét az jelenti, hogy az odajáró
ember nincs otthon, és még sincs
a jó levegôn. A meghitten kényel
mes otthontalanság, az ismerôsen
kedélyes személytelenség haj
Nyilvánvaló zsenialitása, a kor
társak java által is észlelt egy
szeri tüneményvolta, és nem
utolsósorban társasági és magán
életének, közelebbrôl második
házasságának vonzó-talányos
teatralitása már korán a kul
tusz- és legendaképzôdés tárgyává
avatta Karinthyt. Ennek a heves,
mítoszteremtô érdeklôdésnek az
egyik legelsô irodalmi lenyomata
a ma már voltaképp csupán névrôl
ismerôs literátor, Németh Andor
(1891–1953) regénye, amelynek
folytatásos közlése az
Újság
címû
lapban Karinthy halálának évében,
1938-ban indult, s amely kötetként
1942-ben jelent meg, hogy most,
majd’ hetven év elteltével végre
ismét az olvasók elé kerülhessen.
Németh Andor, aki életében
megannyi irodalomtörténeti óriás
és egyéb fôalak (pl. József Attila,
Déry Tibor, Arthur Koestler) barát
ságát és tiszteletét kiérdemelte,
sokirányú tevékenysége ellenére
jószerint mégis a magyar irodalom
örök tétovázásba menekülô ígérete
maradt. Ennek az ítéletnek Karin
thy-kulcsregénye is többszörös
bizonyságát adja, nemcsak a szerzôi
alakmás, a beszédes nevû Jámbor
hatalmas térben tematikus kor
társ kiállításokat rendeznek. Már
csak az épület miatt is érdemes
a november 15-i nyitás után ide
ellátogatni.
Albertina, Szépmûvészeti
Múzeum
AzAlbertina ritkánmaradki abécsi
múzeumok híveinek programjá
ból. Itt most folytatódik a nagy
gyûjtemények bemutatása. Ezúttal,
január 22-ig a Forberg-anyag van
soron: Klee, Macke, Picasso, Franz
Marc és még sok más ismert alkotó
mûve szerepel a kiállításon. Maga
a gyûjtemény
Mathias Forberg
filmproducer jóvoltából már évek
óta az Albertinában van – tartós
kölcsönként –, ám most elôször
rendeznek kiállítást a kincsekbôl,
amelyeket még Forberg édesapja
kezdett gyûjteni az ötvenes évek
ben. Fia – és menye – halála után
kicsit markánsabban keresve a
profilt, némely képeket eladott,
hogy Kleet és Macket vásárolhas
son helyettük.
Legalább ilyen izgalmas amásik,
az „igazi nagy” kiállítás: február
végéig René Magritte a fôszereplô.
A világ minden részérôl érkezett
150 festmény és rajz a mûvész tel
jes alkotói útját átfogja.
Aligha maradhat ki egy ala
pos bécsi múzeumi körképbôl a
Szépmûvészeti Múzeum, amely
egyébként szintén készül nyitni a
modern irányában. Ez azonban
még csak terv – 2013-ban rendezik
az elsô ilyen kiállítást a Modern
mesterek sorozat keretében. Az elsô
Lucian Freud lesz, ôt Joseph Cornell
követi. A jelen téli festményekkel
csalogat, nem akármilyenekkel: a
késôi középkor mestereinek mun
káitól egészen napjainkig arról
kapunk képet, hogyan inspirálta
ez az évszak az alkotókat. Bruegel,
Hendrick Avercamp, Jacob Ruis
dael, Rembrandt, Turner, Goya,
Monet, Sisley, Pisarro, Munch –
csak egy pár nem akármilyen név
azok közül, akiknek munkáit a tár
latra a kurátor összegyûjtötte.
A sor folytatható lenne: a fel
újított, átalakított Zsidó múzeum
Hollywood kulisszái mögé tekint
be, sok-sok eredeti régi filmrész
lettel; a KunstHaus a jubileumi
Hundertwasser kiállítás után
megtér a fotózáshoz, és Henri
Cartier-Bresson képeit mutatja be;
a Kunstforum
Fernando Botero
kiállítása is január közepéig láto
gatható. Választék tehát van, csak
legyen idô és energia hozzá.
Szászi Júlia
A múzeum földszinti termé
nek kiállítása bizonyos értelem
ben szenzáció. Nem titok, hogy a
tavaly júniusban elhunyt Rudolf
Leopold a múzeum tíz évvel ezelôtti
megnyitása után sem hagyott fel a
gyûjtéssel. Bár az 5200 darabos ere
deti anyag egy különleges megálla
podás révén az állam bábáskodásá
val született alapítványba került, az
idôs szemorvos az éves részletekben
kapott tekintélyes összeget újabb
beszerzésekre fordította. Ez az úgy
nevezett II. Leopold-gyûjtemény az
elsô perctôl kezdve izgatta a köz
véleményt, hiszen családi tulajdon
ként legfeljebb egy-egy mû volt
tematikus kiállításokon „kölcsön
ként” látható. Most kiállítás nyílt
az újabb 5000 darabos anyagból,
amelynek elhelyezésén a család
már töpreng. Nem zárható ki egy
új múzeum létesítése (Alsó-Auszt
ria máris jelentkezett), miközben
a Leopold múzeum új igazgatója,
Dr. Tobias G. Natter
szívesen
venné, ha az anyag a múzeumban
maradna. Ez a gyûjtemény sokkal
eklektikusabb, mint az eredeti, az
1900-as Bécs mûvészetére össz
pontosító: fôként 1945 utáni oszt
rák és külföldi mûveket tartalmaz,
de akad benne középkori festmény
is. Az
Excitement continues
címû
kiállítás szintén január végéig láto
gatható, hogy aztán átadja a helyét
– ki másnak, mint Klimtnek.
21er Haus
Visszatérve a Belvedere-hez, a
szépséges palotamúzeum külsô
helyszínen is kínál különlegességet.
Pontosabban az igazi szenzáció
maga a helyszín. Többéves, ugyan
csak elhúzódó rekonstrukció után
megnyílt az egykori 20er Haus,
stílusosan immár 21er Haus névre
átkeresztelve. Ez az ugyancsak
ma már múlt idôs Südbahnhof –
a hamarosan elkészülô Központi
Pályaudvar és körülötte a földbôl
kinövô új városrész – közelében
álló épület sokakban ébreszt emlé
keket. A brüsszeli világkiállítás
egykori díjnyertes osztrák pavi
lonja, a hazatelepített üveg-acél
kocka a Schweizergarten Parkban
2001-ig a Modern Múzeum tulaj
donában kortárs kiállításoknak
adott otthont, olyan méretes ins
tallációknak, amelyek az akkori
MUMOK kastélyépületébe, a
Liechtenstein Palotába végképp
nem fértek be. 2002-ben – akkor
már a MUMOK beköltözött a
Múzeumi Negyedbe – a Belvedere
kapta meg, s sok huzavona és
pénzügyi nehézség után a mostani
igazgató,
Agnes-Husslein Arco
vitte keresztül a korszerûsítést.
Két új alagsori emeleténekegyike
az eddig „otthontalan” Wotruba-
gyûjteménynek ad helyet, a másik
viszont az Arthotek (a szövetségi
tulajdonú kortárs gyûjtemény)
új állandó kiállításához nyújt
lehetôséget, miközben a felszíni
bensôséges, „családi”, vagy a
nagyobb nyilvánosságnak szóló
megemlékezésekre. Egy színvona
las könyv is megjelent az alapítás
óta eltelt tíz esztendôrôl.
Maga a kiállítás –
Melankó-
lia és provokáció
címmel – két
részbôl áll. Az elsôt a gyûjtô özve
gye,
Elisabeth Leopold
asszony,
a téma és a festô avatott értôje
állította össze. Finom érzékkel
válogatott, olyan festményeket is,
amelyeket eddig a közönség nem
igen láthatott. A képek többsége
a saját anyag része, de kiegészítet
ték kölcsönbe kapott mûvekkel is.
Már ebben a részben is kapunk kis
összehasonlítást más alkotókkal –
nevezetesen Oskar Kokoschkával
–, ez a viszonyítás azonban inkább
a kiállítás másik felében kap hang
súlyt.
Diethard Leopold
, a gyûjtô
fia mintegy átvezeti Schielét a
21. századba: teszi ezt úgy, hogy
vele párhuzamosan Günter Brus,
Elke Krystufek, Franz Graf,
Claudia Bosse alkotásait helyezi
el. A következtetések érdekesek,
s az útmutatót adó feliratok mel
lett szabadon szárnyalhat a nézô
fantáziája.
középületekbe közösen tervezett
falfestmények kópiáit.
Ha ugyan Klimt esetében szóba
jöhetne a csömör, akkor ennek
2012-ben kellene bekövetkeznie:
nincs olyan magára valamit is adó
osztrák múzeum, sôt közintéz
mény, amely ne tisztelegne majd a
szecesszió nagy alkotója elôtt.
Leopold múzeum
A Leopold múzeum, amely szintén
igen sok Klimt képpel rendelkezik,
nem siet, egyelôre marad a másik
századfordulós nagyágyúnál, s
január 30-ig nyitva tartó kiállí
tásán ismét a gyûjtemény Schiele
képeit vette elô, a szokásostól
eltérô elrendezésben. A kiállítás
egyúttal a múzeum tízéves fenn
állásának évfordulóját is ünnepli,
nem mintha ez a jubileum nem
adott volna alkalmat több más,
Kétségkívül ez az a múzeum
– az Osztrák Nemzeti Galéria –,
amelyre a legtöbb Klimt festmény
maradt, ami pedig az 1900 körüli
bécsi mûvészet másik nagymes
terét illeti, a két alkotó közös
projektjeibôl is elôkeríthetô annyi,
hogy egyértelmûen kirajzolódhas
son, mennyire kiegészítették és
egyben inspirálták egymást. Pél
dául a szecesszió fellegvárává vált
Secessionban – a bécsi nyelvjárás
ban csak Aranykáposztának becé
zett kiállítóteremben – 1902-ben
rendezett kiállításon a középpont
Klimt festménye, a
Beethoven-
fríz
volt, miközben Hoffmann
Max Klinger Beethoven szobra
körül 20 festô mûvébôl „rendezte
meg” a IX. szimfóniát. Most a
Belvedere-ben rekonstruálták ezt
a termet, s kiállítottak a megan�
nyi eredeti festmény, installáció
mellett fontos másolatokat: a
Téli tárlatok
Séta Bécs múzeumaiban
A Klimt-évet – születésének jövôre esedékes 150. évfordulóját
– úgy látszik, nem lehet elég korán kezdeni. Az Alsó-Belvedere
mindenesetre máris megnyitotta
A modernség úttörôi
címû
kiállítását, Gustav Klimt és a szecesszió másik nagymestere, az
építész-dizájner Josef Hoffmann együttmûködésérôl.
Karinthy Frigyes vagyok, kérem, térjen magához! – orszá-
gos, az irodalom körein messze túlterjedô népszerûségének
tetôpontján a hagyomány szerint rendesen ezekkel a szavak-
kal mutatkozott be új ismerôseinek az
Így írtok ti
szerzôje.
Németh Andor: Egy foglalt páholy története
Szellemidézés
René Magritte – A zarándok, 1966