Page 3 - Medical Tribune 2013/7. szám

Gyógyítás
Medical Tribune
2013.
július 31.
11
A biológiai terápiát éveken keresz-
tül kell folytatni, és a hatásossá-
gát folyamatosan ellenőrizni kell.
Milyen gyakori a kezelés abbaha-
gyása?
Az SPA-s betegek 20 száza­
léka rezisztens a biológiai kezelésre
Crohn-betegségben például ennél
magasabb az arány.
Akik két éven belül abbahagy­
ják a biológiai terápiát, azoknak
a felénél nem vagy csak minimá­
lisan hatott a kezelés, negyedük
mellékhatás miatt hagyja abba –
egyéb kezelési formáknál a kezeltek
fele lép ki a terápiából mellékhatás
miatt –, negyedük egyéb ok miatt
függeszti fel a biológiai kezelést, pl.
mert gyermeket akar.
A biológiai kezelés segít a Bech­te­
rew-kórra jellemző társbetegsége-
ken is?
Történetileg a biológiai keze­
lést a reumatoid artritiszre (RA)
ta­lálták ki, tíz évre rá kezdték alkal­
mazni SPA-ban, majd még 5-6 év
múlva a többi autoimmun beteg­
ségben. Semmiféle elméleti alapunk
nincs azzal kapcsolatban, hogy miért
hat a biológiai kezelés, sőt ugyanaz
a biológiai kezelés teljesen külön­
féle betegségekben, de szerencsére
így van. Ez az RA és az SPA esetén
még érthető is lehet, hiszen legalább
mindkettő mozgásszervi betegség, de
az SPA jellegzetes társbetegségei, az
uveitis, a psoriasis vagy a gyulladá­
sos bélbetegség (IBD) esetén nehe­
zen magyarázható meg, hogy miért
hat ugyanaz a szer a szemre, a bőrre
vagy a bélre, azon kívül, hogy gyul­
ladás van mindegyik szervben. Min­
denesetre a gyulladáscsökkentés jó
hatású a társbetegségekre is. Ellentét­
ben mondjuk a nem szteroid gyulla­
dáscsökkentőkkel, amiket sok SPA-s
beteg kap, és amelyek gyomor-bél
fekélyeket okozhatnak – ez, ha társ­
betegségként colitis ulcerosa van
jelen, nagyon rossz. A biológiai keze­
lés a társbetegséget se gyógyítja meg,
ahogy az alapbetegséget se, de leg­
alább megállítja a romlását.
A szemészek, bőrgyógyászok, gaszt­
ro­enterológusok tudnak az SPA és
a társbetegségei viszonyáról?
Amikor ezeket a szakorvosokat
felkeresi a beteg, akkor, ha egyálta­
lán megemlíti, hogy fáj a dereka vagy
ízületi problémái vannak, nem ezek
a legfontosabbak. Érthető, ha egy
Crohn-beteg kivérzett állapotban
arra panaszkodik, hogy fájnak az
ízületei is, a gasztroenterológus nem
arra fog koncentrálni, akkor az a fő,
hogy a páciens túléljen.
Viszont a társbetegségek létét
mégis fontos korán felismerni, mert
mire az egyik betegséget sikerülne
uralni, előjöhet a másik. Az ASAS
és az egyéb szervezetek folytat­
nak is kampányokat a társszakmák
képviselői felé, hogy megtanítsák,
milyen kérdéseket érdemes feltenni
a betegnek, hiszen az iritis- vagy
uveitis-esetek felében, psoriasisban
az esetek ötödében, IBD-ben ötödé­
ben-tizedében a betegnek ugyanak­
kor SPA-ja is van.
A társbetegségek akár korábban
is jelentkezhetnek, mint maga az
SPA?
Igen, meg is előzhetik, nem csak
egyszerre jelentkezhetnek. Ráadá­
sul a COPD is gyakoribb e betegek
körében, és az általános gyulladás
az ereken is megjelenik, így gyako­
ribb a szívinfarktus és a stroke is
ma már ez a fő halálok a pácien­
seink körében, nem a tüdőgyulladás
vagy a baleset.
Mi a betegség korai időszakában
elkezdett biológiai kezelés ered-
ménye?
Ezt még nem tudjuk, a korai
biológiai kezelés csak 1-2 éve indult.
De mivel az SPA egy fiatalon, 20-30
éves korban kezdődő betegség, az
Ha valaki nem tornázik, és nem for­
dít kellő figyelmet arra, hogy a tar­
tása megfelelő legyen, akkor ugyan­
úgy elgörbülhet, mint az, aki nem
kap biológiai kezelést. Az egy más
kérdés, hogy mivel nincs gyulladás,
a fájdalom sem jelentkezik, így nincs
a fájdalom miatt kikényszerített
testtartás, de a betegnek így is sokat
kell tennie azért, hogy a mozgás­
tartományát fenntartsa. Nagy kér­
dés, hogy 15-20 év biológiai kezelés
után a betegek hogy fognak kinézni,
azokkal összehasonlítva, akik nem
kaptak ilyen kezelést.
A betegek hány százaléka képes
a szükséges tornát elvégezni?
A tornagyakorlatok mindenki
számára elsajátíthatók, ha megfelelő
a fájdalomcsillapítás. Mindenkinek
kell legyen napi 10 perce. A valóság
ezzel szemben az, hogy a kórházban
mindenki megtanulja, majd egy év
múlva már csak a betegek fele tor­
názik rendesen.
Elég lenne napi tíz perc?
A több persze nem árt, de napi
tíz perc elég arra, hogy a beteg
kimozgassa az ízületeit, és megaka­
dályozza a rossz irányban történő
elcsontosodást. Torna esetén is
bekövetkezhet az elcsontosodás, de
akkor fiziológiás helyzetben követ­
kezik be, és csak röntgen alapján
lehet megmondani, hogy az illető
beteg, ránézésre nem.
Milyen a hozzáférés a gyógytor-
nához?
Kevés gyógytornász van alkal­
mazásban, a kórházak nem tudnak
eleget megfizetni, így csoportos tor­
nával próbáljuk kiváltani őket.
A tornán kívül mit tehet a Bechte­
rew-kóros magáért?
A beteg három dologgal tud
ártani saját magának. Mivel SPA-
ban csökkennek a légzőmozgások,
a tüdő esékenyebb minden fertő­
zésre, ezt nem jó a dohányzás által
élethosszig tartó kezelés sok időt
jelent. Ez aggodalomra is okot ad,
kérdés, hogy mi lesz 20 év után. Már
nekünk is vannak 10 éves kezelések­
kel tapasztalataink – eddig a hosszú
használat során semmi olyan alar­
mírozó nem derült ki, amit ne tud­
tunk volna.
A biológiai kezelés korában is igaz,
hogy a nem gyógyszeres kezelésnek,
a gyógytornának, fizio- és elektro-
terápiának ugyanolyan fontos sze-
repe van, mint a gyógyszeresnek?
Igen. A biológiai kezelés ugyan
a gyulladást jelentősen csökkenti,
de nem gátolja a csontosodást.
kiváltott nagyobb fertőzéshajlam­
mal kombinálni – ráadásul gyulladá­
sos betegségben a dohányzás sokkal
súlyosabb gyulladást eredményez,
mint alapesetben. (A 2. világhá­
ború előtt, amikor Magyarországon
endémiás volt a tbc, a Bechterew-
kórosok legfőbb haláloka a tuber­
kulózis volt – könnyebben kap­
ták el a fertőzést, mivel a csökkent
légzőmozgások miatt nem volt teljes
a tüdő átlégzettsége.)
A másik két káros dolgot – az
olyan sport, ami árt a merev gerinc­
nek, pl. magasugrás, illetve az elhí­
zás – szerencsére minden SPA-s
beteg kerüli.
Mi a véleménye, a mai kezelési
lehetőségekkel a Bechterew-kóros
beteg életminősége kielégítő lehet?
Erről a betegek tudnának beszá­
molni, én annyit mondhatok el, hogy
38
évvel ezelőtt is, amikor kezdtem
a szakmát, mellettünk volt a Lukács
gyógyfürdő. A folyosókról láttuk
a betegeket, sok közülük hihetetle­
nül görbe volt. Most napokig nem
lehet ilyen hajlott hátú embert látni.
A látványosan súlyos végkimenetel
szinte eltűnt, a 30-40 éve fennálló
betegséggel élő idősek esetében is.
A nem szteroid gyulladáscsökken­
tők, amelyeket a 70-es évek óta álta­
lánosan használunk, sok mellék­
hatással, de a betegek többségénél
fájdalomcsillapítást eredményeztek,
és a torna, amit erőltettünk, látvá­
nyos javulást hozott. Valószínűleg
a betegek hétköznapjai is jobban
telnek ma. A páciensek 20-30 száza­
lékában érintett a csípő- és a vállízü­
let is; a protézis, amit ezek a betegek
kaphatnak, lehetővé teszi a nor­
mál működést. Régen azok, akik­
nél a tünetek korán, akár 15 éves
korukban kezdődtek a csípő gyulla­
dásával, 30 évesen már mozgáskép­
telenek voltak. A biológiai terápiával
pedig azok, akik más gyógyszeres
kezeléssel nem voltak karbantartha­
tók, ma újabb esélyt kapnak.
DR. KAZAI ANITA
Fotó: Bodó Gábor
zatos beszűkülése, deformitások
kialakulása) kedvezőtlen hatásait
(
kardiovaszkuláris, légzőszervi,
életminőség).
célja a gyulladás okozta fájdalom
enyhítése révén a beteg életmi­
nőségét a lehető legjobb szinten
tartani, s csökkenteni az elcsonto­
sodás okozta strukturális elválto­
zások (a gerinc mozgásainak foko­
rosa. Ezeket összefoglalóan spon­
dy­lo­arthritisnek nevezzük, ami
magába foglalja a psoriasishoz
vagy gyulladásos bélbetegséghez
vagy iritishez társuló spondylitis
ankylopoeticát, annak dominálóan
perifériás ízületeket érintő változa­
tát, a nem differenciált, valamint
a juvenilis – 16 éves kor előtt kez­
dődő – formáját.
Mivel a betegség okát máig sem
ismerjük, csak tüneti kezelésre
van módunk. A tüneti kezelés
A betegségről röviden
A spondylitis ankylo­poe­ti­ca (a be­
tegséget leíró orosz neuro­ló­
gus neve után: Bech­terew-kór)
a ge­rinc ízü­leteinek, szalagjai­
nak ismeretlen eredetű élethos�­
szig tartó steril gyulladása, amely
fo­kozatosan az érintett ízületek,
szalagok elcsontosodásához vezet.
A betegség az esetek felében egyéb
betegséggel társul: iritis, psoriasis,
Crohn-betegség vagy colitis ul­ce­
Az alap- és szakellátásban dolgozók feladatai
A Bechterew-kóros betegek gondozása
Mivel nem rendelkezünk specifikus teszttel, a diagnózis nem egy-
szerű, és mivel a betegség okát máig sem ismerjük, csak tüneti
kezelésre van módunk, amiben a napi rendszerességgel végzett
torna révén fontos szerepe van magának a betegnek. A gyógy-
szeres kezelés alapja a nem szteroid gyulladásgátlók adása. Ezek
hátastalansága esetén biológiai szerek alkalmazhatók, amelyek
tartós adagolás során az esetek kétharmadában klinikailag jelen-
tős javulást eredményeznek – mindezek révén megszűnt a kór-
képre korábban jellemző látványos végkimenetel.
folytatás a 12. oldalon
folytatás a 10. oldalról