folytatás az 1. oldalról
■
Ha beüti angolul a Google kere-
sőjébe a gerincdaganat-sebész
címszót, a legtöbb találatot az
ön nevére adja ki…
–
A világban a daganatsebészetben
van egy versenyelőnyünk, de ennek
nincs köze a betegturizmusként
emlegetett szolgáltatásokhoz. Ennek
„
motorját” az a tudásközpont jelenti,
amit évek óta építünk a nemzetközi
konferenciákon, az intézeti képzése-
inkkel, azzal, hogy nemzetközi kuta-
tásokban veszünk részt. Ha valaki
idejön néhány hétre, hónapra tanulni,
és ha innen hazament, tudja: milyen
típusú problémával lehet beteget kül-
deni hozzánk. Minden héten kapok
hat-nyolc kórleírást, hogy adjunk
szakvéleményt, mi lenne az adott
problémára szerintünk a legjobbmeg-
oldás. És ha úgy alakul, a küldő orvos
elfogadja azt, hogy az adott beteget
nálunk eredményesen lehet meg-
műteni, idejön. A beavatkozás után
pedig ahhoz az orvoshoz megy vissza,
aki járt már itt, ismeri az intézet mun-
kakultúráját, ő gondozza tovább, csi-
nálja velünk közösen a kontrollokat.
Pácienseink Kanadától Japánig min-
denhonnan jönnek. Az ilyen külföldi
betegek döntő többsége a biztosító-
ján keresztül téríti az ellátás díját, de
amennyiben nincs megfelelő biztosí-
tása, akkor saját zsebből fizet.
■
Buktatók?
–
Ezt már kiküszöböltük: korábban
előfordult, hogy jó nevű, privát biz-
tosítók papíron vállalták a költsége-
ket, de amikor a számlát küldtük,
elkezdődött egy huzavona: mi jogos,
mi nem. A végén ugyan hozzájutot-
tunk mindig a pénzhez, de közben
eltelt egy év, de a lényeg, hogy negy-
venezer eurót egy évig kölcsönöz-
tünk nekik. Ilyen már nem fordulhat
elő, csak olyan beteget fogadunk, aki
a várható költségek 100 százalékát
előlegként befizeti, amiről természe-
tesen előlegszámlát kap.
■
Mi van, ha valaki nagyon súlyos
beteg, de nem tud ennyit fizetni?
–
Ha nem áll rendelkezésére pénz-
ügyi fedezet, sajnos el kell utasí-
tanunk a kezelést. Utoljára fél éve
volt egy ilyen beteg, az egyik balkáni
ország orvosa küldte el a dokumen-
tációját, kért szakvéleményt. Azt
megírtuk, véleményeztük az állapo-
tát, javasoltunk egy speciális műtétet.
Az orvosa nem jutott dűlőre a nem-
zeti biztosítójával, nem tudta elin-
tézni a finanszírozását.
■
Kicsit térjünk vissza az emlí-
tett tudásközpontra. Honnan
a muníció?
–
Természetesen a nemzetközi szak-
irodalom ismerete az első. Máso-
dik a klinikai munkára alapozó saját
kutatás, s ez számos témában zajlik az
egy nagy intézménybe, ahol dédelge-
tik, mint az aranytojást tojó tyúkot,
hogy odavigye a betegeit. A legtöbb
sikeres külföldi intézmény folyama-
tosan töri magát, próbál olyan körül-
ményeket teremteni, hogy minél
több olyan orvosa legyen, aki a saját
szakterületén valami nagyon minő-
ségi gyakorlattal rendelkezik.
■
Értem én, hogy szakmai a modell,
de az ön esetében azért mégiscsak
egy magánintézményről van szó,
amely ugyan ellát közfinanszí-
rozott betegeket is, de a profit
a lényeg…
–
A nyitás, 2004 óta ez a kilencedik
évünk, de eddig nemigen volt olyan
év, hogy 100 milliónál kevesebbet
költöttünk volna a közfinanszíro-
zott betegek ellátásából keletkező
deficit pótlására. Ezt főként a Nagy
Jenő utcában működő járóbeteg- és
a külföldi privát fekvőbeteg-ellátás
nyereségéből tehetjük. Az egész-
ségbiztosítói finanszírozás ugyanis
még mindig nem fedezi a minőségi
ellátás valós költségeit. Ez az ország
valamennyi intézményében így van,
másutt a pénzhiányt valószínűleg
az ellátási színvonal romlása ellen-
súlyozza. Nálunk ez nem megoldás.
Nem lehet, hogy egymás mellett fek-
szik egy közfinanszírozott magyar
és a fizetős külföldi beteg, s az utób-
binak szakmailag kétszer olyan jó
szolgáltatást nyújtunk, mint a köz-
finanszírozottnak. Az én esetemben
tudatosan vállalt intézményi filozó-
fia, hogy valamennyi betegünk szá-
mára egyformán azt a szakmai szín-
vonalat nyújtjuk, amire szükség van.
Most nem az egyágyas elhelyezésről
beszélek, mert nem az a költség, hogy
a külföldi egyedül fekszik, a magyar
meg harmadmagával, hanem az,
hogy a műtőben például ugyanazt az
egyszer használatos modern gerinc-
sebészeti technológiát alkalmazzuk
mindkettőnél. Amire nem futja az
egészségbiztosítói finanszírozásból,
azt pótoljuk „saját zsebből”.
intézetünkben. Harmadsorban emlí-
tem a tudatos adatbázis-építést: szé-
leskörűen vizsgáljuk ki az ide kerülő
betegeket, pontosan rögzítjük, kivel
mi történik, mi lett a kezelés eredmé-
nye. Ebből mára nemzetközi szinten
is egyedülállóan kiterjedt adatbázi-
sunk jött létre, részletes információnk
van mintegy 1600 daganatos betegről,
valamint közel 800 műtétről készült
videofelvétel, amivel a beavatko-
zás minden perce kontrollálható.
Daganatműtét után öt évig követjük
a betegeket, ügyelünk a kontrollada-
tok rögzítésére. Azt is elmondhatjuk,
hogy általánosságban jók az ered-
ményeink. Egyik legnagyobb kihívás
számunkra a ma még szerény ered-
ménnyel kezelhető chordoma nevű
daganat. Ebben a betegségben világ-
szerte kevésbé jók a betegek esélyei.
Ez a daganattípus egy embrionális
szövetből, a notochordból alakul ki.
Eredetileg ebből fejlődik a gerinc, s
azzal ez a szövet el is tűnik a szervezet-
ből, de a gerincben később is lehetnek
maradványai, s ha ez elkezd kórosan
burjánozni, abból lesz a chordoma.
Lassan növekszik, de biológiai viselke-
dés tekintetében elképesztően agres�-
szív, nem reagál sem a kemoterápiára,
sem a sugárkezelésekre. A protonsu-
gár ugyan lassítja, de nem állítja meg
a növekedését, egyetlen megoldásként
a radikális műtét jöhet szóba. Magyar-
országon évente 60-100 ilyen eset
lehet, ennek talán felét föl sem ismer-
jük, de a fölismert esetek nagy részé-
ben is (főleg a késői felismerés miatt)
sajnos meghalnak a betegek. Ám az
idejében felismert és operált betegek
száma mind több.
■
Mitől sikerül önnek, másutt meg
miért nem…
–
Kedvezőbb eredményeink főleg
annak köszönhetőek, hogy mint-
egy huszonöt éve foglalkozunk ezzel
a betegséggel, s a világ egyik legna-
gyobb, legjobban dokumentált és
leginkább kutatott intézeti szériáját
tudhatjuk a magunkénak. Orvos-
ként pedig erős kihívást jelentenek
a szinte reménytelen, nehezen meg-
oldható esetek.
■
Lehet erre a szakmai kíváncsi-
ságra üzleti modellt építeni?
–
Nem üzleti modellt építettem,
hanem egy az orvosi tevékenysége-
met támogató befektetést realizál-
tam a Budai Egészségközponttal,
mint vállalkozással. Pusztán szeren-
cse, hogy volt arra pénzem, hogy
megvalósítsam az általam optimá-
lisnak ítélt szakmai körülményeket.
Ezeket a tapasztalatokat oktatjuk,
azóta átvették mások is, de hangsú-
lyozom, ez szakmai modell. Külföl-
dön vannak hasonló magánintézmé-
nyek, de mindegyik mögött ott van
az erős biztosítói háttér vagy a fizető-
képes kereslet. Egyébként külföldön
a sikeres szakember általában nem
saját kórházat épít, hanem elmegy
■
Ez olyan, mintha a saját profitjá-
nak lenne az ellensége…
–
Ezt a megjegyzést gyakran meg-
kapom. Csakhogy egy egészség-
ügyi magánvállalkozás pénzügyi és
szakmai tulajdonosa és befektetője
között az a különbség, hogy míg
az első főképp profitot akar látni
a befektetett tőke után, addig az
utóbbi a saját szakmai ellátási plat-
formját teremti meg. Természetesen
hosszabb távon magam is bízom
abban, hogy egyszer visszajön az ide
invesztált tőke…
■
Miért gondolta orvosként, hogy
magánvállalkozásban működ-
tessen egy kórházat?
–
Amikor még az Országos Gerinc-
gyógyászati Központ állami intéz-
mény volt, annak vezetőjeként foly-
ton azzal szembesültem: nincs pénz
se gyógyításra, se fejlesztésre, se
kutatásra. Hiába írtuk a kérvénye-
ket, a pályázatokat, eredményt nem
értünk el. Ott álltunk egy szakmai-
lag erős munkacsoporttal, és forrá-
sok híján nem tudtuk megvalósítani
elképzeléseinket. Az egyszerű mérő-
műszerek cseréje is gondot jelentett,
elképesztően hányatott sorsú intéz-
mény voltunk: hol az egyetemhez
tartoztunk, hol meg egy másik intéz-
ményhez. Egy ponton túl a pénzte-
lenség, a reménytelenség tűrhetet-
lenné vált.
■
Mi kell ahhoz, hogy az egyik
orvos megteremtse saját lehető-
ségeit, a másik meg ott maradjon
és tűrje a kiszolgáltatottságot?
–
Kell hozzá megfelelő elszántság és
tőke. Nekem akkor már a világpia-
con volt több szabadalmam, ez biztos
jövedelmet, egzisztenciát, magánva-
gyont jelentett. Ennek egy részét hoz-
tam a cégbe, amelyből a Budai Egész-
ségközpont Kft. lett.
■
Van még más orvosi szakma,
amiben Magyarországon ezt meg
lehetett csinálni?
–
Fogalmam sincs. Nem tudok olyan
kollégáról, akinek a szabadalmi pia-
con hasonló potenciálja lenne. Ettől
még sok ilyen lehet, de valószínűleg
nem a kórházműködtetésben látják
a legattraktívabb befektetési lehető-
séget. Nekem a családommal is nagy
szerencsém van: elfogadták ezeket
a pénzügyi döntéseket. Szeretünk jól
élni, de azt is tudjuk, hogy az előállí-
tott jövedelemnek hasznosulnia kell.
És ez csak akkor történik meg,
ha társadalmi haszon is származik
belőle. Túl a saját jó közérzetemen,
mintegy háromszáz család megélhe-
tését s a hazai gerincsebészeti ellátás
jelentős volumenét biztosítjuk itt
a Budai Egészségközpontban. Ezzel
a befektetett pénz jól hasznosult, és
reményeink szerint – mint már emlí-
tettem – egyszer, mint befektetés is
megtérül. Három évvel ezelőtt a vál-
lalat 60 százalékát eladtam egy pénz-
ügyi befektetőnek, tehát mondhatni,
hogy a tőke lényegében visszajött,
és ami üzletrészem megmaradt, az
a hozadéka annak, amit befektettem.
De a kérésére visszatérve: nemigen
látom át, hogy az orvosoknak miből
mennyi pénze van Magyarországon,
s a tőkeként szereplő magánvagyo-
nukat mibe fektetik. Ebben a törté-
nelmi pillanatban a magán-egész-
ségügybe való befektetés nem igazán
vonzó opció a tőke számára. A jöve-
delmezőséget tekintve pedig Lantos
Csaba barátomnak van egy mondása:
nevezetesen, hogy úgy lehet valakiből
a magánegészségügyben milliomos,
hogy előtte milliárdos volt.
DANÓ ANNA
Interjú
Medical Tribune
2013.
október 30.
3
Dr. Varga Péter Pál üzletről, elkötelezettségről
és az aranytojást tojó tyúkokról
Szakmaiságra épülő üzleti modell
A Budai Egészségközpont mára
több mint 130000 pácienst látott el,
ezzel az egyéni ügyfelek piacán piac-
vezető. Az elmúlt kilenc évben kétmil-
liárd forint befektetéssel sokszakmás
intézetté fejlődött, 2012-es árbevétele
3,2
milliárd forint volt.
