Basic HTML Version
Praxismenedzsment | 45
Kommunikáció
2012. 1. szám
kezményektől való félelem: az orvosok at-
tól tartanak, hogy később felhasználhat-
ják ellenük azt, amit elmondanak. Ennek
orvoslására azonban az USA 36 tagálla-
mában új törvényt vezettek be – mondja
Pilling János.
A 2008-ban elfogadott jogszabály ér-
telmében nem használható fel bizonyí-
tékként az orvos ellen az, amit bocsá-
natkérés közben elmond a betegnek,
hiszen a vizsgálat csak ezt követően in-
dul. A kommunikációs szakember sze-
rint idehaza is jó lenne egy ilyen orvos-
védő jogszabály, már csak azért is, mert
amíg nem nézünk szembe a tényekkel,
addig hasonló hibák újra és újra előfor-
dulhatnak. A nyíltság meghonosodásá-
hoz Pilling János szerint azonban arra is
szükség volna, hogy az egészségügyi in-
tézményekben legyenek olyan kockázat-
kezelési központok, amelyek a betegbiz-
tonság javítása mellett az orvosi hibák
kezelésében, a beteg támogatásában, a
mindenki számára elfogadható megoldá-
sok megtalálásában segítenek beteget és
orvost egyaránt.
Nem jó a rendszer
Sokat segítene, ha idehaza is létezne a
kórházakban kockázatelemzés, amelyet a
magyar minőségügyi szakemberek is évek
óta szorgalmaznak, és hosszabb távon az
is sokat változtathatna a szemléleten, ha
mindezt az orvosi egyetemeken is taníta-
nák. A gond az, hogy jelenleg túl korán,
első évfolyamon kell oktatni az orvosi
kommunikációt, és Pilling doktor szerint
nem szerencsés, ha már az egyetem első
hónapjaiban a hibák megfelelő közlése a
tananyag. Ezért egyelőre posztgraduális
képzésekben gondolkodnak: a Semmel-
weis Egyetem Magatartástudományi Inté-
zetének Kommunikáció részlege március
elején sikeres továbbképzést tartott az or-
vosi hibák, tévedések témakörben, amely
Pilling János részlegvezető tudomása sze-
rint az első akkreditált CME képzés volt
ebben a témakörben. Az egynapos kép-
zésen orvosi, bioetikai, pszichológiai és
betegjogi szempontból egyaránt vizsgál-
ták a kérdést, és az eseményen a Gyógy-
szerészeti és Egészségügyi Minőség- és
Szervezetfejlesztési Intézet munkatársa
is ismertette a résztvevőkkel a NEKED
fantázianevű programot, amely a fekvő-
beteg-ellátó intézményekben bekövetke-
zett, nem várt eseményekkel kapcsolatos
eljárásrendre tesz ajánlást.
A program végleges változata várhatóan
a Kórházszövetség áprilisi konferenciájá-
ra készül el. Az azonban még kérdéses,
mennyire terjedhet el a gyakorlatban, hi-
szen ma az egyéni felelősségkeresés még
hangsúlyos része az intézményi kultúrá-
nak, holott ez nem feltétlenül segít elke-
rülni, megelőzni a már megtörténthez ha-
sonló eseteket. Bár a hazai minőségügyi
szakemberek hosszú évek óta magyaráz-
zák, hogy az egészségügyi intézmények-
ben bekövetkező nemkívánatos esemé-
nyek mintegy 90 százaléka valamilyen
rendszerhiba, nem pedig egyéni mulasz-
tás miatt következik be, mindmáig alig-
alig terjedt el a felelősség helyett az oko-
kat kutató, a hasonló esetek elkerülésére
törekvő szemlélet. Pedig a Semmelweis
Egyetem Egészségügyi Menedzserképző
Központja
Belicza Éva
vezetésével már
az Egészségügyi Világszervezet 2005-ös
ajánlását követő évben itthon is terjesz-
teni kezdte a NEVES néven ismert prog-
ramot, amelyben a kórházak anonim mó-
don gyűjtik az adatokat, hogy azokból ké-
sőbb következtetéseket vonhassanak le,
és kialakíthassák a helyes gyakorlatot.
Hogyan?
S hogy mégis miként kell a hibákról, té-
vedésekről beszélni a beteggel? Pilling
János azt mondja, nyilvánvalóvá kell ten-
ni a számára, hogy olyasmi történt, amit
szerettek volna elkerülni. Az orvosnak
sajnálkozását kell kifejeznie, bocsánatot
kérnie, mert ez az, amit a legtöbben elvár-
nak ilyen helyzetekben. Mindenképpen
érdemes az orvosnak ismertetnie, miként
hozzák helyre az egészségkárosodást, s el-
mondani, mit tesznek azért, hogy hasonló
hibák többé ne fordulhassanak elő.
A hibák kommunikációjával foglalko-
zó posztgraduális képzést december el-
sején újra megrendezi a Semmelweis
Egyetem.
Köbli Anikó
Az orvosnak sajnálkozását kell
kifejeznie, bocsánatot kérnie,
mert ez az, amit a legtöbben elvárnak
ilyen helyzetekben.