Basic HTML Version
2012. 1. szám
Kommunikáció
44 | Praxismenedzsment
M
ivel Magyarországon az orvosi
kommunikációt csupán két év-
tizede oktatják, néhány olyan
témakör még nem szerepel a tananyag-
ban elég hangsúlyosan, amelyeknek má-
sutt már jelentős a szakirodalma, s bi-
zonyítottan segíti is a gyógyítók vagy az
ellátásban segédkező más végzettségű
szakemberek munkáját. Ilyen témakör
az orvosi hibákkal kapcsolatos kommu-
nikáció. Miközben az Amerikai Egyesült
Államok michigani egyetemének vizs-
gálata szerint például a hibák megfele-
lő kommunikációja jelentősen, ötödével
csökkenti a bírósághoz fordulók számát,
addig Magyarországon még jellemzően
szőnyeg alá söprik ezt a kérdést – fogal-
maz a Semmelweis Egyetem Magatartás-
tudományi Intézetének Kommunikáció
részlegét vezető
dr. Pilling János
.
A szavak ereje
Az Egyesült Államokban évtizedek óta
foglalkoznak ezzel a témakörrel, és több
modellkísérletet is végeztek – teszi hozzá.
A michigani egyetemen 2001-ben vezet-
ték be az orvosi tévedések kommunikálá-
sát segítő programot és 2007-ben értékel-
ték azt. A kutatók megállapításai alapján
mindenképpen érdemes közölni a páci-
ensekkel, ha valamilyen tévedés, nem
várt esemény következett be az ellátás
során, ez ugyanis nemcsak a betegek el-
várása, hanem az orvosok és a kórház ér-
deke is. A nyílt közlés a perek számának
csökkenése mellett ugyanis 60 százalék-
kal csökkentette a kórházak által kifize-
tett kártérítési összeget, ami dollármilli-
ókban kifejezhető megtakarítást jelentett
az intézményeknek. Bár egy ilyen közlést
követően mindig vizsgálatnak kell indul-
nia a hiba okának feltárása érdekében,
azt nem feltétlenül követi per. Ezt alá-
támasztják a hazai ügyvédek, betegjogi
képviselők tapasztalatai is.
Erhardtné dr. Gachályi Anikó
korábban
azt az esetet hozta példának, amelyben
egy édesanya elveszítette a gyermekét va-
júdás közben. Hárman voltak a szobában,
amikor megbeszélték a beteg panaszát, és
az orvos a betegjogi képviselő jelenlété
ben azt mondta az asszonynak: „Ne ha-
ragudjon! Magam sem gondoltam, hogy
ez megtörténhet”. A betegjogi képviselő
azt hitte, az anyuka meg sem áll majd a
bíróságig, de a kézfogás és ez a mondat
elegendő volt ahhoz, hogy a per elmarad-
jon – mert az orvos őszinte volt és hiteles
– mesélte korábban Gachályi Anikó. De
hasonló következtetésre jutott a
Medical
Tribune
-ban megjelent egyik interjúnk-
ban
Sótonyi Péter
professzor, a Semmel-
weis Egyetem emeritus rektora is, aki azt
mondta: „Sokszor kérdezték tőlem, miért
választottam az igazságügyi orvostant.
Azt válaszoltam, amit egykori példaké-
pem, Romhányi professzor úr mondott,
hogy »a világ egyik legszentebb és alázatot
kívánó tevékenysége a boncolás, mert ab-
ban az orvost a halottak példája tanítja «.
(…) Negyvenegynehány év alatt nagyon
sok boncolást végeztem és sok szeren-
csétlen sorsú emberrel beszéltem. Ami-
kor elmondtam nekik, hogy miben halt
meg a hozzátartozójuk, azt mondták, ha
ezt így elmagyarázták volna a kórházban,
nem tettek volna észrevételt a hatóságnál
az intézménnyel szemben. Egy ember,
aki elveszít valakit, életének talán legna-
gyobb fájdalmát éli át. Ilyenkor az orvos-
nak időt kell szánnia arra, hogy megfelelő
formában tájékoztassa a hozzátartozót.”
Bocsánatkérés: külön kategória
Pilling János szerint azonban az orvosok
ma még döntően inkább igyekeznek el-
titkolni, ha valahol valamilyen hiba tör-
ténik. Pedig a betegeknek igényük volna
a tájékoztatásra: amerikai adatok szerint
98–99 százalékuk tudni szeretne arról,
ha valamilyen nem várt dolog történne
az orvosi ellátása során. Az USA-ban ko-
rábbi felmérések szerint az orvosok 70–80
százaléka vallotta azt, hogy adott esetben
a hibáról tájékoztatni kell a pácienseket,
valójában ez azonban ott is csak az esetek
25–30 százalékában történt meg, annak
ellenére, hogy ott az intézmények belső
szabályzatai gyakran a nyílt közlést tá-
mogatják. Az elhallgatás oka a jogi követ-
Meg kell tanulnunk beszélni az ellátási hibákról!
Bárki tévedhet
Bioetikusok, betegek
és betegjogi képviselők,
ügyvédek és a
gyógyítás minőségét
ellenőrző igazságügyi
orvostan képviselői
egyaránt állítják: ha
hiba történt az ellátás
során, azt közölni kell
a beteggel, ez ugyanis
a nem várt események
következtében indított
kártérítési perek
számát is jelentősen
csökkenti. A kérdés
már csak az: ki,
hogyan és mit mondjon
az érintettnek.
Ennek megválaszolása
azonban nem is olyan
egyszerű, hiszen
Magyarországon eddig
nem honosodott meg
ez a fajta kultúra.