Basic HTML Version
Praxismenedzsment | 43
Kommunikáció
2012. 1. szám
nevezett tölcsér elv. Ez azt jelenti, hogy a
találkozás kezdetén érdemes nyitott kér-
déseket feltenni a betegnek, olyanokat,
amelyeknél a válaszlehetôségek kellô-
képpen szélesek (pl.: „Miben segíthetek?”
„Hogy van?”). Ezeket félig nyitott kérdé-
sek követhetik – olyan kérdések, amelyek
már csak bizonyos területekre vonatkoz-
nak, de továbbra is elég tág teret adnak a
válaszadásra (pl. egy fájdalomról panasz-
kodó betegnél: „Tudna többet mondani
errôl a fájdalomról?”). A zárt kérdések,
amelyeknél a válaszlehetôségek korláto-
zottak, a beszélgetés záró szakaszában
lehetnek hasznosak, a részletek tisztázá-
sára (pl.: „Változik-e a fájdalom erôssége,
amikor felemeli a karját?”).
A kórelôzmény felvételekor érdemes rö-
viden rákérdezni a betegnek a tüneteivel,
panaszaival kapcsolatos saját elképzelése-
ire. Ez egyes esetekben akár diagnosztikai
támpontokat is adhat, megismerésük azon-
ban ettôl függetlenül is fontos, azért, hogy
az orvos és a beteg nézôpontjai a találko-
zás végére összhangba kerülhessenek.
A vizsgálat során érdemes a betegnek
elôre, s a vizsgálat közben folyamatosan is
jelezni, hogy mi következik majd, a vizs-
gálat eredményeit pedig közérthetôen is-
mertetni.
A beteg tájékoztatása során javítja az
információk megjegyzését, ha az ismere-
teket logikus rendben, strukturáltan kö-
zöljük. A fontosabb tudnivalókat érde-
mes külön kiemelni, nyomatékosítani és
ismételni. Kifejezetten hasznos, ha a leg-
fôbb információkat írásban adják át (pl.
a gyógyszerelésrôl, annak esetleges válto-
zásairól a betegnek átadható gyógyszer-
lap vezetése). Mindvégig érdemes a bete-
get bátorítani a kérdezésre.
A gyógyuláshoz szükséges lépések is-
mertetésekor az indoklás nélküli utasítá-
sok helyett hatékonyabbak a betegnek el-
magyarázott orvosi javaslatok – könnyebb
ugyanis olyan dolgokat megtenni, ame-
lyek szükségessége belátható. Amennyi-
ben a kezelés során léteznek egymással
orvosi szempontból egyenértékû lehetô-
ségek, akkor a betegnek leginkább meg-
felelô kiválasztását érdemes vele közösen
végezni. Így jobban együttmûködhet olyan
módszerrel, amelynek a megválasztásá-
ban, vállalásában önmaga is részt vett.
Mindezek a kommunikációs módsze-
rek könnyen elsajátíthatók, használatuk
pedig számos elônnyel jár. Egy vizsgálat-
ban pl. hipertóniás betegeket kezelô bel-
gyógyászok egyik csoportjának egy csu-
pán kétórás kommunikáció-elôadást tar-
tottak. A vizsgálatok szerint az elôadáson
részt vevô orvosok betegei tájékozottabbá
váltak a hipertóniával kapcsolatban, elé-
gedettebbek voltak az orvosaikkal, jobban
együttmûködtek velük, s ennek következ-
tében vérnyomásértékeik még fél év eltel-
tével is szignifikánsan alacsonyabbak vol-
tak az ilyen oktatásban nem részesült kol-
légák betegeihez képest.
Dr. Pilling János
Semmelweis Egyetem, Magatartás-
tudományi Intézet, Budapest
(Medical Tribune 4. évf. 23. szám)
Számos alkalommal kutatták már a hatékony orvosi kommuni-
káció elemeit.
Beck
és mtsai (2002) ezek közül azon vizsgálatok
eredményeit összegezték, amelyekben – 1975 és 2000 között – az
orvos-beteg kommunikáció és az együttmûködés (compliance)
kapcsolatát vizsgálták. A megfigyeléseket kérdôívekkel kombiná-
ló kutatások eredményei alapján összefoglalták azokat a tényezô-
ket, amelyek bizonyíthatóan javítják vagy rontják az orvos-beteg
kapcsolatot és a beteg együttmûködését. Ezek a következôk:
Az együttmûködést javító eszközök
• Nyitott testtartás (keresztezetlen kezek és lábak)
• Egymás felé fordulás, kissé elôredôlt testhelyzet, bólogatás
(a figyelem és az érdeklôdés kifejezôdései)
• Empátia
• Megnyugtató és támogató magatartás
• A páciens bátorítása arra, hogy kérdezzen
• Humor, mint feszültségoldás
Az információk megismerését és a tájékoztatást segítô eszközök
• Meghallgatás
• A ködös fogalmak tisztázása
• A páciens által elmondottak összefoglalása
• A beteg informálása a vizsgálatok alatt
• Tájékoztatás és betegoktatás
• Közérthetô, a páciens ismereteinek szintjén történô informá-
cióátadás
• Pszichoszociális érdeklôdés a beteg életvitelérôl, problémáiról,
emberi kapcsolatairól és érzelmeirôl
Az együttmûködést rontó tényezôk
• Kizárólag biomedikális területekre korlátozódó kommunikáció
• Gyakori félbeszakítások
• Az információk visszatartása, a magyarázatok hiánya
• Túlzottan gyakori érintések
• Túlságosan domináns viselkedés
• Parancsoló, utasító magatartás
• Az orvos feszültsége
Egyszerûen mûködik