Page 39 - MT 3

Praxismenedzsment | 39

Terápia

2012. 1. szám

megvonáskor az alkohol gátló hatásának

megszûnése miatt a központi idegrend-

szer fokozott izgalmi állapotba kerül, me-

lyet többnyire vegetatív izgalmi tünetek,

tremor és fokozott görcskészség jellemez.

Ilyenkor a terápia fô célja a megvonási

tünetek enyhítése. A hazai gyakorlatban

a benzodiazepinek a legelterjedtebbek,

többnyire a hosszabb hatástartamú kö-

zepes és kispotenciálú szerek (diazepam,

chlordiazepoxid). Randomizált, kontrol-

lált összehasonlító vizsgálatok nem iga-

zoltak szignifikáns különbséget a ha-

tékonyságot illetôen. A hosszú felezési

idejû benzodiazepinek esetén (pl. diaze-

pam) a felhalmozódás veszélye nagyobb,

ezt adagoláskor figyelembe kell venni.

A benzodiazepinek addiktív potenciálja

miatt fontos, hogy a megvonásos tünetek

megszûnését követôen lehetôség szerint

fokozatosan építsük le ôket. Az enyhe

vagy középsúlyos megvonási tünetek-

nél hatékony a carbamazepin alkalmazá-

sa is, különösen, ha a megvonásokhoz a

korábbiakban alkalmi konvulziók társul-

tak. A vonatkozó szakmai protokoll kife-

jezett pszichomotoros nyugtalanság ese-

tén javasolja a clomethiazol (Heminev-

rin), esetleg butirofenonok (Haloperidol)

vagy tiaprid (Triapridal) alkalmazását.

A clomethiazol adása fekvôbeteg-intéz-

ményben javasolt, annak markáns abú-

zus potenciálja és légzésdepresszív hatá-

sa miatt.

A visszaesés megelôzése

A kezelés következô fázisa a relapszus-

prevenció. Ez a szakasz jelenti a legna-

gyobb kihívást a terápia számára. Az

1.

táblázat

az Egyesült Királyságban 2011-

ben kiadott alkohol-irányelv (National

Practice Guideline 115, National Colla-

borating Centre for Mental Health) alap-

ján készült. A táblázat áttekinti a relap-

szusprevencióban alkalmazott szereket.

A naltrexon és a disulfiram orális ké-

szítményeit vizsgálták, mert a tartós ha-

tású és az implantációs készítményekre

vonatkozóan nem voltak megfelelô evi-

denciák. Az acamprosat (Campral), és

a naltrexon (Adepend) hatékonyságát

egyaránt magas szintû bizonyítékok iga-

zolják. Az acamprosat a glutamát- és a

GABA-erg rendszeren keresztül fejti ki

hatását, vélhetôen az elhúzódó megvo-

nási tünetek (nyugtalanság, alvászavar,

diszfória) csökkentése révén. A naltre-

xon azokat az ópiátreceptorokat gátol-

ja, amelyek szerepet játszanak az alko-

hol jutalmazó, megerôsítô hatásában és

a sóvárgás kialakulásában. A vizsgála-

tok mindkét szernél enyhe és közepes

hatást igazoltak, mely elsôsorban a kez-

deti állapot súlyosságától függött. A re-

lapszusok száma és súlyossága csökkent,

az absztinens napok száma növekedett.

Alkalmazásuk a hazai gyakorlatban költ-

ségességük miatt nem terjedt el. Az orá-

lis disulfiram (Antaethyl) hatékonysá-

gáról közepes szintû evidenciák állnak

rendelkezésre. A jól ismert alkoholme-

tabolizmust gátló hatása mellett a dopa-

min metabolizmusát is gátolja, így eme-

li a dopaminszintet az agyban. Azt még

nem tudjuk, hogy ennek a mechaniz-

musnak van-e szerepe a terápiás hatás-

ban. A disulfiram a motivált betegek szá-

mára, jó együttmûködés esetén javasolt.

Az

1. táblázat

ban feltüntetett szerek kö-

zül ígéretesnek tûnik, ezért kiemelendô

a topiramat. Az utóbbi idôben egyre több

randomizált klinikai vizsgálat szól mel-

lette. A szer hivatalos indikációja az epi-

lepsziás zavarok bizonyos köre. A nem-

zetközi gyakorlatban mégis elterjedt az

indikáción kívüli alkalmazása az alko-

holdependencia kezelésében.

Noha nem állnak magas szintû eviden-

ciák rendelkezésre, hazánkban a szeroto-

nin visszavételt gátló antidepresszánsok

alkalmazása terjedt el. Leginkább akkor

kedvezô a hatásuk, ha a prolongált meg-

vonást diszfóriás, szorongásos tünetek

dominálják.

Dr. Vandlik Erika, Dr. Koós Tamás

Országos Egészségfejlesztési Intézet

– Országos Addiktológiai Centrum,

Budapest

1. ábra. Az AUDIT kérdôív pontértékei alapján javasolt beavatkozások

0–7

I. Alacsony

kockázatú ivás

Felvilágosítás

Rövid intervenció

Rendszeres

monitorozás

Háziorvosi

praxisban

megjelent

14–55 évesek

köre

Szakellátásba

irányítás

8–15

II. Magas

kockázatú ivás

Szûrés

AUDIT-10

16–19

III. Ártalmas ivás

20–40

IV. Alkoholfüggôség

valószínû