Basic HTML Version
2012. 1. szám
Terápia
36 | Praxismenedzsment
és elhárításában is jelentôs. Ha a beteg
direkt szuicid szándékot fogalmaz meg,
vagy elôkészületet tesz az öngyilkosság-
ra, azonnali kórházi beutalás szüksé-
ges. Az öngyilkos magatartás szkizofré-
niában megjelenhet az érzékcsalódások
vagy a téveszmék következményeként,
de depressziós tünetek részjelensége-
ként is, amelynek egy szkizofréniára jel-
lemzô formája az ún. posztpszichotikus
depresszió. Ilyenkor a pszichotikus re-
lapszus lezajlása után depressziós tünet-
együttes észlelhetô, és gyakran éppen
ez az az idôszak, ami elôtt nem sokkal
a beteget a kórházból emittálják, és így
a háziorvosra hárulhat a posztpszichoti-
kus depresszió elsô észlelése és felisme-
rése, valamint a beteg azonnali szakellá-
tásba irányítása, ami ambuláns szakor-
vosi vizsgálatot vagy kórházi beutalást
jelenthet.
A háziorvos szerepe
a gyógyszeres kezelés
mellékhatásainak
felismerésében és kezelésében
Igen jelentôs terület a remisszióban le-
vô szkizofrén beteg gondozása során a
gyógyszeres kezelés mellékhatásainak
felismerése és kezelése, amelyben az am-
buláns kezelést, gondozást végzô szakor-
vos mellett a háziorvosra is fontos szerep
hárulhat. Az elsô generációs hagyomá-
nyos antipszichotikumok esetében gyak-
ran jelentkezhetnek extrapiramidális
mellékhatások, amelyekkel a páciensek
háziorvosukhoz fordulhatnak. Így abban
az esetben, ha a szakorvos ambulánsan
valamilyen elsô generációs antipszicho-
tikumot állít be, elôfordulhat, hogy a be-
teg egy-két nap múlva akut disztóniás
tünettel keresi fel háziorvosát (torticol-
lis, oculogyr roham), amelynek azonnali
adekvát ellátása (iv. benzodiazepin vagy
biperiden) a háziorvos feladata lehet.
Hasonlóan fontos az ún. akatízia felis-
merése is, amely szintén extrapiramidá-
lis mellékhatás; ennek lényege az, hogy
a beteg a gyógyszer mellékhatásaként
nyugtalanná válik, nem tud ülve marad-
ni, lábát rázza. Hiba lehet ebben az eset-
ben arra gondolni, hogy a beteg nyugta-
lansága a pszichiátriai alapbetegség ros�-
szabbodásának a következménye, mert
ennek a feltételezésnek az lehet az ered-
ménye, hogy a háziorvos a szakorvos ál-
tal beállított dózis óvatos emelését java-
solja a páciensnek, és így az akatíziás
mellékhatás súlyosbodhat. Ezzel szem-
ben a gyógyszerelés benzodiazepinnel
vagy bipridennel való kiegészítése az
akatízia megszûnéséhez vezethet. Nem
kevésbé fontos a Parkinson-szindróma
vagy a tardív diszkinézia felismerése a
háziorvos által: ezek soron kívüli szak-
orvosi vizsgálatra utalást igényelnek. Ha
az antipszichotikumot szedô beteg ese
tében magas láz, izommerevség, zavart-
ság jelentkezik, gondolnia kell a házi-
orvosnak – egyéb kiváltó okok mellett
– a neuroleptikus malignus szindróma
lehetôségére is, amely azonnali kórhá-
zi beutalást és kivizsgálást tesz szüksé-
gessé. Ha a beteg a szkizofrénia kezelé-
seként clozapin medikációban részesül,
ritkán mellékhatásként csökkenhet a fe-
hérvérsejtszám (leukopénia vagy súlyo-
sabb esetben agranulocitózis), s ezért a
fehérvérsejtszámot idôszakosan ellenô-
rizni kell, ami a szakorvos és a házior-
vos közötti adekvát együttmûködés ke-
retében valósulhat meg. Clozapin szedés
mellett jelentkezô lázas állapot esetében
a vérkép ellenôrzése a háziorvos azonna-
li feladata lehet. Egyes második generá-
ciós antipszichotikumok alkalmazásakor
mellékhatásként elhízás és metabolikus
mellékhatások (diszlipidémia, diabetes
mellitus, hipertónia) jelentkezhetnek,
amelyek korai felismerése és ennek kap-
csán a terápia esetleges módosításának a
kezdeményezése a szakorvos felé a házi-
orvos kompetenciája lehet. Ha a szakor-
vos a hatékony, de mérsékelt súlynöve-
kedést okozó antipszichotikummal való
további kezelés mellett dönt, a házior-
vosnak szerepe lehet a metabolikus za-
varok kezelésében és a beteg egészséges
életmódra és táplálkozásra vonatkozó
pszichoedukációjában. Egyes második
generációs antipszichotikumok ritkán
EKG-eltérést okozhatnak (QT-szakasz
megnyúlás), amelyet elôször a házior-
vos vehet észre; ilyenkor konzultálnia
kell a pszichiáter szakorvossal és kardio
lógussal.
Összefoglalva, a szakorvos és a házi
orvos együttmûködése számos terüle
ten fontos a szkizofrén betegek haté-
kony kezelése és gondozása során, s
ez a háziorvos kollégáknak a területtel
kapcsolatos folyamatos továbbképzését
teszi szükségessé.
Prof. Dr. Tényi Tamás
Pécsi Tudományegyetem, Pszichiátriai
és Pszichoterápiás Klinika, Pécs