Page 35 - MT 3

Praxismenedzsment | 35

Terápia

2012. 1. szám

szükségszerû velejárójaként tartotta

számon a klasszikus elmegyógyászat,

a mai, korszerû terápiás törekvések lé-

nyege az, hogy a betegség elsô epizódja

után törekedni kell a visszaesések meg-

elôzésére. Ennek eszközei a folyama-

tos antipszichotikus kezelés, a terápiás

együttmûködés kiépítése és fenntartá-

sa, a páciens pszichoterápiás vezetése

és támogatása, valamint a beteg család-

tagjaival való megfelelô kapcsolattartás

és kommunikáció. Fontos hangsúlyoz-

ni, hogy ebben a szakorvos tevékenysé-

ge mellett a háziorvosra is jelentôs sze-

rep hárul, azaz a szakorvos és a házior-

vos közötti megfelelô együttmûködés

jelentôs mértékben javíthatja a pácien-

sek ellátását.

A terápia hatékonyságának

követése

Fontos szerepe lehet a háziorvosnak

a gyógyszeres és pszichoszociális ke-

zelések hatékonyságának követésében

és így a fenyegetô relapszusok meg

elôzésében. Sok esetben a szkizofré-

niában szenvedô betegek egyéb beteg-

ségekben is szenvednek, amelyeket a

háziorvos kezel, így gyakran fordul

elô, hogy a beteg pszichés állapotának

enyhe kezdeti romlását elsôként a há-

ziorvos észleli. A modern szakiroda-

lom a relapszusok elôtti állapotválto-

zásokat korai figyelmeztetô jeleknek

(„early warning signs”) nevezi, ame-

lyek felismerésében a beteg mellett a

háziorvosnak és a beteg hozzátarto-

zóinak is jelentôs szerepük van. Ab-

ban az esetben, ha a háziorvos a beteg

magatartásának megváltozását tapasz-

talja, ha a páciens gyanakvóbbá, vis�-

szahúzódottabbá vagy nyugtalanabbá

válik, ha alvászavarról, szorongásról

vagy koncentrációs zavarról számol

be háziorvosának, fontos lehet a pá-

ciens együttmûködésének feltérképe-

zése. Így lényeges a gyógyszeres keze-

léssel való együttmûködés feltárása:

szedi-e a beteg a szakorvos által szá-

mára elrendelt antipszichotikumot,

megjelent-e az esedékes hosszú hatású

injekció beadására a szakellátásban?

Ha a háziorvos azt tapasztalja, hogy

a szkizofrén páciens együttmûködése

hiányossá vált, fontos az ennek veszé-

lyeit hangsúlyozó pszichoedukáció,

valamint a soron kívüli szakorvosi

kontroll megszervezése.

A háziorvos teendôi

relapszus esetén

Ha a háziorvos a pozitív tünetek újbóli

megjelenését tapasztalja, a beteget gyor-

san és soron kívül a szakellátásba kell

irányítania. Fontos az esetleg veszélyez-

tetô aspektust is hordozó pszichiátriai

tünetek adekvát felismerése és ennek

alapján annak eldöntése, hogy a beteget

az ambuláns kezelést folytató szakorvos-

hoz irányítja-e vagy mentôszállítással a

területileg illetékes pszichiátriai osztály-

ra utalja-e be.

Veszélyeztetô tünet lehet például az

imperatív hallucináció, amikor a páci-

enst hanghallásai valamilyen cselekvés

végrehajtására bíztatják, mivel ennek

hatására szuicídiumot vagy a környe-

zetét veszélyeztetô homicid cselekede-

tet hajthat végre a beteg. Általában az

mondható, hogy az ismételten és akutan

megjelenô érzékcsalódások megítélése

azonnali szakorvosi vizsgálatot igényel,

és a háziorvos ebben az esetben akkor

jár el helyesen, ha pszichiátriai osztály-

ra utalja be a beteget. Fontos feladata le-

het a háziorvosnak a téveszmék felisme-

rése is, amelyek esetében szintén a ve-

szélyeztetô jelleg értékelése döntheti el

a teendôket. Ha a beteg téveszméi felis-

merhetôek, de tartalmuk alapján azok

nem tûnnek veszélyeztetônek, elegendô

lehet, ha a háziorvos ambuláns szakor-

vosi vizsgálatra utalja be a beteget, míg

ha a téveszmék tartalma alapján veszé-

lyeztetô magatartás fenyeget, az azon-

nali pszichiátriai osztályra való beuta-

lás lehet a háziorvos feladata. Ez utóbbi

áll fenn például olyan üldöztetéses tév-

eszmék esetében, amikor a beteg vélt tá-

madói ellen valamilyen formában meg

akarja védeni magát, s így környezetére

veszélyt jelenthet. Veszélyt hordozó tar-

talmú téveszme lehet még a Capgras-tü-

net, amikor a szkizofrén beteg úgy gon-

dolja, hogy környezetében valakit hason-

másra cseréltek, vagy a féltékenységi és

az erotomán téveszme (De Clérambault-

tünet); az utóbbi esetében a beteg tév-

eszmésen úgy gondolja, hogy valamely

személy belé szerelmes, s ez a gondolat

a késôbbiekben agresszív magatartás ki-

indulópontja lehet. Fontos tudni, hogy

a szuicídium szkizofréniában szenvedô

betegek között lényegesen gyakoribb (kb.

6–10 százalék gyakoriságú), mint az át-

lag populációban, így a háziorvos szere-

pe ennek a veszélynek a felismerésében