Basic HTML Version
Praxismenedzsment | 29
Terápia
2012. 1. szám
A depressziók társadalmi
jelentôsége
A nemzetközi adatokkal megegyezôen
a hazai vizsgálatok szerint a betegség
élettartamra vonatkozó, 1 éves és 1 hó-
napos prevalenciája a felnôtt lakos-
ság körében 15,1, 7,1, illetve 2,6 száza-
lék. Az unipoláris major depresszió az
esetek több mint 60 százalékában is-
métlôdô (rekurrens) vagy krónikus le-
folyást mutat; az ismétlôdô depresszi-
ós epizódok egyre hosszabbak, a tüneti
kép pedig egyre súlyosabb. A nem ke-
zelt major depressziók gyakori kompli-
kációja a tartós munkaképtelenség/ko-
rai rokkantosítás, a másodlagos alkohol/
drog abúzus, illetve dependencia, a fo-
kozott szomatikus morbiditás és (fôleg
kardiovaszkuláris) mortalitás, valamint
a kifejezetten emelkedett öngyilkossági
rizikó.
Az unipoláris depresszió
gyógyszeres kezelése
Nincs univerzális antidepresszívum, és
mivel a depresszió nemcsak klinikailag,
hanem biológiailag is heterogén beteg-
ség, a depressziós betegek különbözô
csoportjai különbözô hatásmechaniz-
musú antidepresszívumokra reagálnak.
A gyakorlatban használatos antidep-
resszívumok mindegyike – bár eseten-
ként eltérô hatásmehanizmussal – a
központi idegrendszer szerotonin, nor
adrenalin vagy dopamin anyagcseréjét
befolyásolja, többnyire emeli ezeknek
a neurotranszmittereknek a szintjét az
agyban. A Magyarországon jelenleg for-
galomban lévô, antidepresszívumként
regisztrált készítmények az
1. táblázat-
ban szerepelnek. Bár a depressziós be-
tegek 50–60 százaléka reszpondernek
bizonyul (lényeges javulás vagy tünet
mentesség) az elsô választott antidep-
resszívumra, az ún. remitterek (tünet-
mentesség) aránya ennél kisebb, csak
mintegy 35–40 százalék.
A gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés jelentôsége
Az unipoláris depressziók
terápiája
A depresszió orvosi értelemben vett betegség, és nem azonos a nemkívánatos külsô környezeti
tényezôk által okozott rossz egyéni és társadalmi közérzettel. Az unipoláris major depresszió
az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség.