Basic HTML Version
Praxismenedzsment | 25
Praxismenedzsment
2012. 1. szám
A napi dózist becsülhetjük orvosszak-
mai alapon, meghatározva, hogy a vizs-
gált hatóanyagból mennyit célszerű na-
ponta adni, de dolgozhatunk a WHO ál-
tal megadott napi dózisokkal (defined
daily dose, DDD) is. Mindkét megoldás
statikus, és független a vizsgált beteg-
kör tényleges gyógyszerszedési mintá-
zatától. Ennél életszerűbb eredményre
jutunk, ha megpróbáljuk a napi dózist
a vizsgált populáció felhasználási ada-
taiból levezetni. Ennek két fô módja le-
het: az egyik, hogy a teljes populáció-
ban megvizsgáljuk a felírt napi dózisok
(prescribed daily dose, PDD) eloszlását,
és a leggyakoribb értékkel dolgozunk to-
vább, vagy tehetjük azt is, hogy minden
egyes vizsgált páciens esetében meg-
határozzuk a rá jellemzô saját napi dó-
zisát, és a perzisztencia számításakor
ezeket használjuk. Bármelyik megoldás
megfelelô eredményre vezet, alapvetô
azonban, hogy az eredmények értelme-
zéséhez szükséges a pontos módszertan
ismerete.
• Minden beteg esetében elôfordul
hatnak hosszabb-rövidebb „kihagyá-
sok”, így a harmadik módszertani sa-
rokpont annak definíciója, hogy leg-
feljebb milyen hosszúságú terápiás
szünet esetén tekintünk egy beteget
terápián maradónak. A Nemzetközi
Gyógyszer-gazdaságtani Társaság (In-
ternational Society for Pharmaco
economics and Outcome Research,
ISPOR) definíciója maximum 60 nap-
nyi kihagyást enged meg, azonban
célszerű a perzisztenciagörbék meg-
rajzolása során több ilyen ún. „grace
periódus” alkalmazása mellett is vizs-
gálatokat végezni. Amennyiben ismer-
jük a perzisztenciagörbéket 60–120–
180 napos „grace periódus” mellett is,
és a kapott perzisztenciák hasonlók,
minimálisnak tekinthetjük annak esé-
lyét, hogy bármely jelentôs torzító té-
nyezôrôl megfeledkeztünk a számítá-
sok során.
Dr. Molnár Márk Péter
Untitled-1 1
4/11/12 3:02:07 PM