Page 24 - MT 3

2012. 1. szám

Praxismenedzsment

24 | Praxismenedzsment

tegcsoportok kísérleti megfigyelésére

– elsôsorban a beteg-együttműködés

compliance komponensének monitoro-

zására – lehet használni

ezeket a készülékeket,

amelyek pontos adato-

kat szolgáltatnak arról,

hogy a beteg megfelelô

idôközönként, megfe

lelô gyógyszeradagokat

vett-e be. A technika

hátránya, hogy a gyógy

szeradagoló felnyitása

nem bizonyítja tökéle-

tesen a hatóanyag elfo-

gyasztását, illetve a be-

teg vélhetôen sokkal na-

gyobb figyelmet fordít a

gyógyszerszedési pon-

tosságra, ha tudatában

van annak, hogy egy in-

telligens

gyógyszera-

dagoló „figyeli” együtt-

működését, és ez tor-

zíthatja a megfigyeléses

vizsgálatok eredménye-

it. Ez utóbbi sajátosság

a mérés aspektusából

hátrány, a terápia szem-

pontjából viszont inkább elôny, hiszen

a mérés lehetôvé tétele mellett egyide

jűleg erôsíti a beteg-együttműködést.

Retrospektív eljárások,

betegattitűdök

A betegek megkérdezése kézenfekvô

eljárás, és számos esetben az egyet-

len megvalósítható lehetôség a beteg-

együttműködés mérésére. A betegek

megkérdezése során mindig figyelem-

be kell vennünk azt a torzítást, ami az

önbevallásos módszereket általában

véve jellemzi. Az ilyen mérési ered-

mények mindig kedvezôbbek lesznek

az objektív eszközökkel mért beteg-

együttműködésnél, azonban a betegek

megkérdezése módot ad arra is, hogy

a nem együttműködô pácienseknél rá

lehessen kérdezni a terápiahűség hiá-

nyának okaira. A hazai adatok szerint

a koleszterinszint-csökkentôt szedô

betegek 53 százaléka vallotta, hogy

problémái merültek fel a rendszeres

gyógyszerszedéssel, míg az objektív

mérôszámok azt mutatják, hogy csu-

pán a betegek 22 százaléka marad terá

pián a kezelés megkezdését követô 365.

napon.

Egészségügyi adatok

retrospektív elemzése

A modern egészségügyi rendszerek

olyan komplex informatikai megoldá-

sokat alkalmaznak, melyekbôl kinyer-

hetôk a gyógyszerfelírási és gyógyszer-

kiváltási adatok, így kézenfekvônek tű-

nik, hogy ezekbôl az információkból

következtessünk a betegek terápiahűsé-

gére. Ezzel a módszerrel sohasem tudjuk

meg, hogy a betegek bevették-e kiváltott

gyógyszereiket, de azért elég pontosan

közelíthetjük a tényleges gyógyszersze-

dési mintázatokat, ha abból indulunk

ki, hogy a beteg két kiváltás között el-

fogyasztotta a rendelkezésére álló ható-

anyag-mennyiséget. A gyógyszerkivál-

tási adatok elemzése során legtöbbször

perzisztenciát mérünk (vagyis azt vizs-

gáljuk, hogy a páciensek mekkora há-

nyada maradt a kezelésen egy bizonyos

idô elteltével), és a vizsgált terápiára

specifikus perzisztenciagörbéket rajzo-

lunk fel. Nagyon fontos, hogy ezekbôl az

adatokból egyértelmű és rekonstruálha-

tó módszerrel jussunk el a végeredmé-

nyekig, mivel másként sem a terápiás

területeket nem tudjuk összehasonlíta-

ni, sem a különbözô publikációkban ta-

lálható információk nem vethetôk össze

egymással. Sajnálatos módon a nemzet-

közi szakirodalomban található perzisz-

tenciaadatok jelentôs hányada részlete-

iben nem publikált módszerekre épül,

ami jelentôsen korlátozza az eredmé-

nyek összevethetôségét. Minden per-

zisztenciára vonatkozó információ ese-

tén célszerű pontosan megadni az aláb-

bi módszertani sarokpontokat:

• Mindig egyértelműen definiálni

kell, hogy mit tekintünk vizsgált terá

piának. Egészen más eredményt ka-

punk, ha a koleszterinszint-csökkentô

ket együttesen vizsgáljuk, mint ha csak

az atorvastatin hatóanyagot, vagy azon

belül egy-egy konkrét márkanevű ké-

szítményt. A legelsô esetben azokat a

betegeket is terápián maradónak tekint-

jük, akik hatóanyagot váltanak, a leg-

utóbbi esetében viszont csupán azokat

a pácienseket tartjuk perzisztensnek,

akik az adott márkanevű gyógyszer mel-

lett tartanak ki.

• Alapvetô jelentôségű, hogy mit te-

kintünk napi dózisnak, hiszen ezzel az

értékkel fogjuk megbecsülni, hogy a pá-

ciens által utoljára kiváltott gyógyszer

adag hány napnyi kezelést biztosít.