2012. 1. szám
Aktuális
12 | Praxismenedzsment
A
hány ház, annyi szokás, az or-
szágban pedig elég sok ház van
– jellemezhető tömören az ön-
kormányzatok és a családorvosi praxi-
sok közötti szerződések tartalmi sokré-
tűsége. A
Praxismenedzsment
által meg-
keresett háziorvosi és önkormányzati
érdekképviseletek illetékeseinek értéke-
léséből az is rögtön kiderül, hogy a je-
lenlegi helyzetben mindkét szerződő fél
sok hátrányt él meg, s gyakran kényszer-
helyzetben érzi magát.
Dr. Selmeczi Kamill
, a FAKOOSZ –
Alapellátó Orvosok Országos Szövetsé-
gének elnöke, a Zala megyei Alsónemes-
apáti háziorvosa szerint „a feladatellátá-
si szerződéseknek elvileg olyan polgári
jogi megállapodásoknak kellene lenniük,
amelyek két azonos rendű, egymáshoz
partnerként viszonyuló fél egyezségét
rögzítik. Ehhez képest ezek a szerződé-
sek gyakran inkább önkormányzati dik-
tátumok, amelyekhez az orvosoknak, ha
tetszik, ha nem, alkalmazkodniuk kell.”
Kis túlzással kijelent-
hető, hogy szinte nincs
két egyforma feladatel-
látási szerződés az or-
szágban: nagy eltérések
tapasztalhatók abban,
hogy az egyes önkor-
mányzatok mit várnak
el a háziorvosaiktól,
s mit nyújtanak cserébe.
Minden a felek aktuális
alkupozíciójától függ:
hol az orvos, hol az ön-
kormányzat érzi előny-
ben, illetve hátrányban
magát. A jogi keretek
egységesítése ugyan
megtörtént, ám sokan
nem bánnák ezt a tar-
talmi kérdéseket illetően
sem. Amint azonban azt
a
Praxismenedzsment
kérdésére az egészség-
ügyi államtitkárság
kinyilvánította,
az alkudozást továbbra
is meghagyják helyi
privilégiumnak.
Feladatellátási megbízások: a keret egységes lett, a tartalom nem
Szerződéses szabadság,
szerződéses rabság