Praxismenedzsment | 5
Interjú
2013. 2.
szám
dául a cukorbetegeknél a Hemoglobin A
1
C
esetében a háziorvosi indikátorrendszer
még díjazza is. Mindehhez a tényezôk-
höz pedig egyre inkább egyfajta defenzív
attitûd is társul: egy orvosnak nem telik
lényegesen több energiájába öt helyett ti-
zenöt rubrikát beikszelni, hátha kiderül
még valami a páciensnél.
–
Még nem ismerem a konkrét válaszát
az elôbbi kérdésre.
–
A szakmaiság erôsítésével célzottab-
bá válhatnának a laborkérések. Tavaly,
2012-
ben a megyében megpróbáltunk
laboratóriumi kvótát szabni az orvosok-
nak, s bár a rendszer mûködésének 2 hó-
napja alatt senkinek nem fogyott el a kvó-
tája, mindez olyan ellenérzést váltott ki az
orvosokban, hogy azóta nem alkalmazzuk.
Nagyon fontos, hogy a beküldô orvosok is
megértsék: a laboratóriumi szolgáltatás ér-
ték és nekik is valós szakmai szükséges-
ség szerint kell gazdálkodniuk a rendelke-
zésre álló kapacitásokkal. Ma a laborató-
riumok kezében csak informális eszközök
vannak a vizsgálatkérések orientálására,
szakmai konzultációk révén igyekszünk
tenni azért, hogy átlássuk egymás érveit.
A fórumokon mi is próbáljuk megérteni a
folyamatok mögötti mozgatórugókat, hogy
mit miért tesznek a háziorvosok. Amikor
ábrákon mutattuk be a háziorvosoknak a
laborkérések meredeken emelkedô gör-
béjét, sokan maguk is megdöbbentek raj-
ta, mert nem gondolták, hogy ez ennyire
elszaladt, s hogy egy-két érték rutinszerû
felvétele a kérési gyakorlatba a másik ol-
dalon mekkora többletfeladatot és költsé-
get generál. A háziorvosokat persze a paci-
entúrájuk laikus igényei is feszítik, ám en-
nek szakmai alapon ellen kell tudni állni.
–
Én is morgok, ha úgy érzem, hogy het-
ven feletti szüleim háziorvosa nem ikszel
elég gyakran és eleget a laborkérôjükön.
A betegek meg azért morognak, mert reg-
gelenként óriási tumultusban kell tolonga-
niuk a laborok folyosóin, hogy bejussanak
a vérvételre. Ez utóbbi problémára nincs
megoldási javaslata?
–
Három út vezethet ahhoz, hogy labo-
ratóriumi eredményekhez jusson az orvos.
A legkevésbé hatékony és a betegek szá-
mára is a legkényelmetlenebb, ami a leg-
elterjedtebb: személyes utazás a laborató-
riumba, majd az eredményért való újbóli
sorban állás, s annak a visszavitele a házi-
orvoshoz. Egy sokkal szolgáltatáscentriku-
sabb verzió, ha a háziorvos leveszi a mintát
és azt egy szállítószolgálat juttatja el a la-
borba: a minta utazik és nem a beteg, a le-
letet pedig elektronikusan megkapja az or-
vos. Erre az országban több helyen van jól
bevált gyakorlat, de ennek a verziónak az
általánossá válását gátolja, hogy egyrészt
a szállítás sincs megfelelôen finanszíroz-
va, másrészt sokszor hiányzik az egységes
informatikai kapcsolat a háziorvosok és a
kórházak között. Egy harmadik módszer
pedig a betegközeli, „point of care” (POC)
Életrajz
Dr. Ajzner Éva 2005. július óta osztályvezetô fôorvos a nyíregyházi Jósa András
Oktatókórház Központi Laboratóriumában. A Debreceni Egyetem habilitált oktatója,
orvostanhallgatókat, gyógyszerészeket tanít az Orvos- és Egészségtudományi
Központ Laboratóriumi Medicina Intézetében, valamint analitikusokat a Klinikai
Kutató Központ által koordinált mesterképzési programban. Alapkutatási területei
a trombóziskészség fokozódásának laboratóriumi markerei és ritka véralvadási
zavarok molekuláris szintû vizsgálata. Alkalmazott kutatásban a minôség
és kompetencia elvû betegközeli laboratóriumi diagnosztika és a posztanalitikai
folyamatok külsô minôségbiztosítása a fô érdeklôdési területe. Ajzner Éva a Magyar
Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 2015-tôl pozícióba lépô leendô elnöke.
Fotó: Gazdag Tibor
