Évzáró
M
edical
T
ribune
2011.
december
15.
7
ebbôl következik, az már érték
választás, ezért egy kompetens
rabbitól kell útmutatást kérni.
Mivel a zsidó tanítás szerint a
már megszületett élet a teljes élet,
a még meg nem született pedig
„csak” potenciális élet, utóbbi
nem állhat az elôbbi útjába: ha
dönteni kell, mindig az anya éle
tének mentése élvez elsôbbséget –
fogalmaz Oberlander Báruch. Az
élet „másik végérôl” azt tanítják:
alapvetôen az eutanázia minden
formája tiltott, ám amíg az aktív
eutanáziát egyértelmûen ember
ölésnek tartja a zsidó jog, a pas�
szív eutanázia válhat mérlegelés
tárgyává.
Vallásilag nemcsak az orvos
lás, hanem a tudományos kuta
tások minden formája is elfo
gadott. A genetikai kísérletek
kapcsán ugyan Mózes harmadik
könyvébôl, miszerint „Barmodat
másféle állattal ne párosítsd”, azt
lehet levezetni, hogy nem szabad
új állatfajokat létrehozni, ám a
rabbi magyarázata szerint, mivel
Isten adta a képességet az ember
számára a génmódosításra, s
Isten építette be az általa alko
tott természetbe azt is, hogy a
géneken lehet módosítani, a gyó
gyító célú génmanipulációt – az
óvatosság és a felelôsség hang
súlyozása mellett – nem tiltja a
vallás. Oberlander Báruch úgy
fogalmaz: a Bibliának nem mond
ellent az, hogy az ember önmaga
is „teremtôvé váljon”, hiszen
földjei megmûvelésével is évrôl-
évre teremtôvé lesz.
Hogyan magyarázza a zsidó
vallás, hogy nem gyógyul meg
mindenki, vagy hogy gyere
kek is betegségek áldozatává
válnak? Sehogy. Azt tartják
ugyanis: az embernek nem fel
adata és nem is képes arra,
hogy minden tragédiát megért
sen és mindenre magyarázatot
találjon. A betegség, mint min
den más isteni adomány, ere
deténél fogva csak jó lehet; az
ember azért lázad ellene, mert
nem érti, hogy miért jó. Isten
dolga, hogy mi miért történik,
hiszen útjai az ember számára
kifürkészhetetlenek. A betegsé
get a zsidó vallás nem feltétlenül
tekinti büntetésnek, üzenetnek
viszont igen: felhívásnak arra,
hogy a betegben és a szerettei
ben még inkább erôsödjön a hit
és a parancsolatok gyakorlása,
a közösségben pedig az össze
tartás. Vallási szempontból a
rövid élet is teljes élet, ezért a
betegnek arra kell törekednie,
hogy azt értékkel töltse meg.
B. Papp László
Hívô zsidó ember számára szá
mos dilemma rejtôzik a Bibliá
ban a zsidó vallásnak az orvos
láshoz való viszonyáról – szögezi
le
Oberlander Báruch
, budapesti
ortodox rabbi. A Semmelweis
Egyetemen a zsidó orvosi etika
tantárgy kurzusvezetôje Mózes
könyvét idézve magyarázza: több
leírás található arról, hogy Isten
betegségekkel képes sújtani az
embereket, mint tette azt például
a tíz csapás során az egyiptomi
akkal. Gyógyítani is egyedül Isten
képes, hiszen Mózes második
könyvében egyértelmû a kinyi
latkoztatás: „Én, az Örökkévaló
vagyok a te gyógyítód.” Mégis
ott a parancs az embereknek: ha
valaki megsebesítette felebarát
ját, „fekvéséért fizessen és gyó
gyíttassa meg”. Akkor most az
ember vagy Isten gyógyít? – teszi
fel a kérdést a rabbi, majd a köz
mondásként is ismert bölcsesség
gel válaszol: „Tégy magadért, és
az Isten is megsegít!”
– A betegnek nem elég imád
koznia, hanem orvoshoz is kell
mennie. Hiszen az ennivalót is
Isten adja, az éhes ember még
sem fog jóllakni az imával: ki
kell mennie a földekre és meg
kell termelnie a betevôjét. A
gyógyulásra is ez vonatkozik:
lelki és testi erôfeszítéseket egy
aránt kíván. Mielôtt beveszek
egy gyógyszert, kérem Istent,
hogy a tabletta szolgálja az
én gyógyulásomat. Isten gyó
gyító ereje a gyógyszeren és az
orvoson keresztül nyilvánulhat
meg – magyarázza Oberlander
Báruch. Azzal folytatja: a ter
mészetet és annak tudományát,
a természettudományt Isten
teremtette, az Ô eszköze, ami
nek mûködését a természetfe
letti segítheti vagy gátolhatja.
A zsidó jogban parancs a gyó
gyítás, az orvosnak kötelezô
gyógyítania, mindent meg kell
tennie, ami a tudomány adott
keretei között lehetséges. Mózes
ötödik könyve elôírja, hogy az
elvesztett tárgyat a megtaláló
nak vissza kell adnia a gazdájá
nak – az orvosra vonatkoztatva
ez azt jelenti, hogy az elvesztett
egészséget, ha teheti, vissza kell
adnia a betegének.
A gyakran napirendre kerülô
orvosi etikai dilemmákról a zsidó
jog sajátos álláspontot képvisel:
más vallásoktól eltérôen például
nem mindenáron tiltja az abor
tuszt – például akkor nem, ha az
anya élete veszélyben van.
– Egy magzati fejlôdési rend
ellenesség megállapítása meg
kérdôjelezhetetlenül orvosi kér
dés, amilyen döntés viszont
A zsidókat Isten gyógyítja, de az orvos is kell hozzá
A betegség is isteni adomány
Mint a világon minden, a betegség is Istentôl származik, s
gyógyulás is csak tôle remélhetô. A hit viszont nem elég, az
embernek is mindent meg kell tennie önmaga és mások életé-
nek ôrzéséért – tanítja a Talmud.
Fotó: Reuters
A magasvérnyomás-betegség
kezelésében az elsôdleges cél a
maximális kardiovaszkuláris
rizikócsökkentés. Az angiotenzin
konvertáló enzimbénítók (ACE-
gátlók), az angiotenzin receptor
antagonisták (ARB-k), a kál
ciumantagonisták, a béta-blok
kolók és a tiazid diuretikumok
„A” evidenciaszintû mérséklôi
a kardiovaszkuláris morbiditás
nak és mortalitásnak.
Az ARB-k alkalmazása szív
elégtelenségben, szívinfarktust
követôen, diabéteszes nefro
pátiában, proteinuria/mikroal
buminuria, valamint balkamra
hipertrófia, pitvarfibrilláció,
metabolikus szindróma esetén
ajánlott. Természetesen minden
olyan esetben is érdemes adni,
amikor ACE-gátló okozta mel
lékhatás teszi indokolttá haszná
latukat. Terhességben, kétoldali
arteria renalis szûkület esetén,
valamint hiperkalémiában azon
ban – csakúgy, mint az ACE-
gátlók – ellenjavalltak.
Az ARB-k kardioprotektív
hatását számos vizsgálat bizo
nyította. A nagy klinikai tanul
mányok arra utalnak, hogy a
vérnyomáscsökkentôk közül
az ARB-k rontják legkevésbé
a glükózanyagcserét, bizonyos
esetekben a szénhidrát-tole
rancia javulását is észlelték.
Az antihipertenzív szerek között
a RAS-gátló ACE-gátlóknak és
az ARB-knek kiemelt helyük
van, mert alkalmazásukkal
a nefropátia progressziója is
mérsékelhetô. A hazai irány
elvek alapján diabéteszben
mikro- vagy makroalbuminuria
esetén, hipertónia hiányában
is indokolt renin-angiotenzin
rendszert gátló szert, így ARB-t
is adni. Szinte valamennyi ARB
alkalmazása során észlelhetô a
kedvezô nefroprotektív hatás,
ezért diabéteszes nefropátia
(albuminuria) esetén az ARB-k
az ACE-gátlókkal egyenérté
kûen javasoltak.
A több mint 440 000 beteg
adatainak elemzésével elkészült
Lombardia tanulmány során a
kezdeti kezelés megváltoztatá
sát az egyes gyógyszercsopor
tok szerint külön is értékelték.
A legnagyobb terápiahûséget
az angiotenzin receptor blok
koló (ARB) adása során ész
lelték. A Magyar Hypertonia
Társaság vizsgálatában 38 000
beteg vett részt, és 31 százalé
kuk ARB kezelésben részesült,
jelezve a korszerû készítmény
kiváló hatékonyságát és egyben
tolerálhatóságát.
Egyértelmû, hogy az ARB-k
napjainkban a prevenció és a
célszervvédelem területén egy
aránt alkalmazható, ajánlott
készítmények; a legnagyobb
mértékû terápiahûség ezek sze
désével érhetô el, és ez a beteg-
együttmûködés szempontjából
kiemelt jelentôségû.
Dr. habil. Barna István
egyetemi docens
a Magyar Hypertonia Társaság és a
Nephrológiai Társaság elnökségi tagja
(X)
Az ARB szerekkel érhetô el
a legnagyobb terápiahûség