Page 15 - flippingbook magyar

This is a SEO version of flippingbook magyar. Click here to view full version

« Previous Page Table of Contents Next Page »
Évzáró
M
edical
T
ribune
2011.
december
15.
15
mintha a puszta tény, hogy az
egyébként nem historikus Lip­
csei Gewandhaus Zenekar élén
áll, interpretációját autentiku­
sabbá retusálná.
Corboz evangélistája egy kipró­
bált Bach-tenor, ennek dacára
Kurt Equiluz
meglepôen nehéz­
kes. Chailly koncertfelvételén,
ugyanebben a szerepben
Mar-
tin Lattke
üde hangon énekel.
Meg kell dicsérni e lemez kóru­
sát is, a Drezdai Kamarakórus
nagyszerû pillanatokkal emeli
a produkció értékét.
Molnár Szabolcs
is kiderül, hogy nagy részben
voltaképpen fordítás, de Czifray
István
Magyar nemzeti szakács-
könyv
címû, elôször 1817-ben
megjelent alapvetésérôl is kimu­
tatódik, hogy se nem magyar, se
nem nemzeti, hanem nagyrészt
német és osztrák „Kochbuch”-
ok­ból fordított kompiláció.
Magyar-e a pacal? Magyar-e a
lecsó? Valóban a magyar konyha
alapfûszere a pirospaprika?
Ki volt a jelesebb gourmet, Krúdy
vagy Jókai? Netán Mikszáth?
A szerzôk szerint „mindannyian
Mikszáth hasából bújtunk elô”.
Meglehet. De a szakácskönyvek
terén Magyar Eleknek (
Az ínyes-
mester szakácskönyve
), illetve az
elsüllyedt szerzônek számító író­
feleségnek, Móra Ferencnének
nyújtják a pálmát, a róla szóló
esszé a kötet egyik legfontosabb
filológiai eredménye.
A kötet 122, mára feledésbe
merült receptet is közöl. Aligha
fogjuk elkészíteni bármelyiket is.
De olvasmánynak mindegyik íny­
csiklandó, miként az egész kötet
is.
Váncsa István
két szakács­
könyve mellett az elmúlt évtize­
dek legremekebb magyar kuliná­
ris munkája.
Magvetô –M-Érték, 2011,
263 oldal, 3490 Ft
Bán Zoltán András
Karl Richter, Karl Münchniger,
Harnoncourt
és
Gardiner
(ôk
két felvételt is készítettek), Eugen
Jochum,
Helmuth Rilling
,
Ton
Koopman
,
René Jacobs
vagy
Philippe Herreweghe
– s a sor
korántsem teljes.
Corboz és Chailly ugyanazt
a mûvet vezényli, a két elôadás
viszont oly távol van egymás­
tól, mint a gyermek Herkules
a kisded Jézustól. Corboz las­
súbb, vagy inkább ünnepélye­
sebb tempókat vesz. Együttese
(a Lausanne-i Kamarazenekar)
modern hangszereken játszik,
a pásztorzenékhez kapcsolódó
varázslatos bachi fafúvósmuzsi­
kát – többek között az oboa da
caccia és az oboa d’amore hang­
ját – így nélkülöznünk kell. Éne­
kesei is megilletôdött szertartá­
sossággal énekelnek, míg a Bach
zenéjét mostanában felfedezô
Chailly (aki Budapesten leg­
utóbb például Verdi
Requiem
jét
vezényelte igen meggyôzôen)
szólistái egytôl-egyig könnyedén
és családias közvetlenséggel da­
lolnak. Chailly elôadása nem
orto­dox historikus elôadás, de
dalnak mindig vannak variánsai,
azaz egy népdal soha nem tisztán
magyar (román, görög, ukrán
stb.). Nem frivolitásból idé­
zem a nagy zeneszerzôt, ugyanis
az írópáros könyve – amellett,
hogy persze roppant szellemdús
olvasmány – kultúrtörténetileg is
meglehetôsen nagyigényû munka,
komoly bibliográfiai tényanyag­
gal, lenyûgözôen beszédes illuszt­
rációkkal beszél evidensnek hitt,
de többnyire legendának bizo­
nyuló hiedelmekrôl.
És folytatódik a mítoszok
leleplezése, a mélymagyar gyo­
mor kritikája során. Nem elég,
hogy Dobos említett könyvérôl
részleteivel együtt hallgatja,
világos, hogy azonos, de mégis
különbözô kompozíciókról van
szó. A lemezpiacon jelenleg két
Karácsonyi oratórium
felvé­
tel érhetô el viszonylag kön�­
nyen. Az egyik
Michel Corboz
1985-ös lemezének új kiadása,
a másik
Riccardo Chailly
tavaly
megjelent felvétele. Elôbbit a mû
ajánlható lemezfelvételeit listázó
egyik internetes oldal méltatlanul
nem említi, Chailly nevét viszont
– joggal – az érdemdús karmes­
terek listáján találjuk, olyan
dirigensek társaságában, mint
talmazná ezt a közfelfogás szerint
alapvetô magyar fûszert. Hogy
mi magyar elem a magyar kony­
hában, az egyre homályosabb lesz
a magyar gyomor mélyébe vezetô
utazások során. És lassan kiderül,
a magyar konyha nem egyetlen
nép, a „magyar”, hanem számos
más, velünk együtt élô, a történe­
lemben részben közös sorssal bíró
nemzetiség együttes alkotása.
Kialakulása nagyjából a felvilágo­
sult abszolutizmus korára, Mária
Terézia és II. József idejére tehetô,
amikor – legkivált a betelepítések
miatt – a magyarság kisebbségbe
került: „3,5 milliós lélekszámá­
val – ez nagyjából az összlakos­
ság 38 százaléka! – szemben itt
élt és olvadt össze ötmillió nem­
zetiségi és betelepült: másfél mil­
lió román, majdnem ugyanan�­
nyi szlovák, több mint egymillió
német, több százezer szerb, hor­
vát, ukrán, ruszin, örmény és
görög. Ebben a népi kohóban
alakult, formálódott és született
meg az, amit ma magyar kony­
hának nevezünk.” Arany szavak,
és egyben leszámolás a magába
zárkózó, a külvilágtól elkülönülô
mélymagyar konyhaszemlélettel.
Hasonló volt Bartók felismerése,
aki fiatal korában akkor döbbent
rá, hogy egy addig általa is nép­
dalnak hitt ének valójában mûdal,
amikor felfedezte, hogy egy nép­
amikor Herkules egy útelágazás­
hoz érve két asszonnyal találko­
zik. Az egyik kellemes és gazdag
életet kínál, a másik fáradságot és
gondokat, de az erényes élet jutal­
maként hírnevet is. Herkules (azaz
a herceg) természetesen az utóbbi
mellett dönt.
Christoph Wolff
, a
híres Bach-kutató szerint teljesen
logikus, „hogy a királyi családnak
szánt születésnapi zenével Krisz­
tus, a mennyei király születését is
ünnepelheti. A
Herkules-kantátá-
ban az istenek fiának szóló altató­
dal ugyanúgy a gyermek Jézushoz
is szólhat”. Római zarándokként
ehhez még annyit lehet hozzá­
tenni, hogy a Sixtusi kápolna
egyik freskóján a második eljöve­
tel Krisztusát Michelangelo her­
kulesi karakterrel ruházza fel.
Ha valaki a
Herkules a válasz-
úton
(BWV 213) egyes tételeit a
Karácsonyi oratórium
megfelelô
Nagyon szép kiállítású, egyszerre
tudós, mûvelôdéstörténeti hangu­
latú és szórakoztató, 122 recepttel
bôvített kötet, vérbeli karácsonyi
ajándék. A mai, kicsit a látvány­
konyha irányába elmenô, inkább
dekoratív, mint szakmailag meg­
bízható gasztronómiai kötetek
világában meglehetôsen unikális
jelenség. A posztmodern,
Jamie
Oliver
regnálása alatt álló, min­
den ízt relativizáló, mellérendelô
jellegû gasztronómia mai köze­
gében a két író 21 kisesszében
inkább premodern, sôt archa­
ikus bélhúrokat penget. Ám
ennek ellenére nem nosztalgikus,
hanem kultúrtörténeti szempont­
ból keresik a kérdésre a választ:
hol a magyar konyha? Létezik-e
és létezett-e egyáltalán? Mi a spe­
cifikuma, ha ugyan volt valaha
ilyen? De ennek megválaszolá­
sára elôször alapos kutatómunka
szükségeltetik; tudománya pedig
a „történeti gasztronómia”.
Az elemzések sorát
Fehér Béla
kezdi, akinek egy hajdúsági falu­
ban töltött, disznótoros napok
alatt a kezébe került Dobos C.
József
Magyar-franczia szakács-
könyv
címûmagisztrális munkája.
Amelynek kolbászreceptjébôl pél­
dául kiderül, hogy a magyarok
nem is használtak pirospaprikát
az elkészítéséhez. Sôt alig van
olyan „magyar” étel, amely tar­
A hat kantáta egyvégtében való
megszólaltatása – például koncer­
ten, természetesen a felolvasandó
igehelyek elhangzása nélkül –
tehát távolról sem tükrözi a Bach
korabeli gyakorlatot. Ám kivéte­
les módon, nem is áll túlságosan
távol a szerzôi intenciótól. Bach
ugyanis a hat mûvet, különösen a
sorozat elsô három darabját, rend­
kívül szorosan összekapcsolt, zárt
ciklusnak gondolta el. A 
Kará-
csonyi oratórium
zenei anyagát
Bach úgy alakította ki korábban
szerzett kantátáiból, hogy azok a
hangnemi felépítés, a hangszere­
lés és rejtett keresztutalások révén
az egybekomponáltság illúzióját
keltsék fel. A korszakban nem
szokatlan, hogy az átírásra kivá­
lasztott kantátatételek zöme ere­
detileg világi mûvekhez tartozott.
Ezt a régi, középkori eredetû eljá­
rást nevezi a zenetörténet paró­
dia-technikának.
Az 1730-as évek dereka Bach
lipcsei szolgálatának delelôje –
mûvészi értelemben, társadalmi
pozíciójának kiteljesedése és
magánélete szempontjából egy­
aránt. A megelôzô években hatal­
mas és rendkívül variábilis egy­
házzenei repertoárt alakított ki,
így a napi komponálási felada­
tok terhe már kevésbé korlátozta.
Ebben az idôszakban vetôdött fel,
hogy karrierjét továbbépítendô,
szorosabbra köti kapcsolatait
a drezdai udvarral, a katolikus
szász királysággal és választó­
fejedelemséggel. Maradt ideje,
energiája és képzelôereje átdol­
gozni és továbbcsiszolni olyan
mûveket, mint a
Máté-passió
, a
János-passió
, ekkor formálódik
– jórészt korábbi darabok átírása
nyomán – a
h-moll mise
. S erre
az idôszakra esik a
Karácsonyi
oratórium
gigantikus tömbjé­
nek kialakítása is. A darabot oly
izgalmassá tévô paródia-technika
alkalmazása tehát nem a szûkös
határidôrôl, hanem egy belsô
mûvészi igényrôl tudósít.
Sok tételt vett át Bach például
az úgynevezett Herkules-kan­
tátából, melyet a Zimmermann
kávéházban adatott elô 1733
szeptemberében, Frigyes szász
herceg 11-ik születésnapján. Bach
remélte, hogy az elôadás híre
eljut a drezdai hatalmasságok
fülébe. A szövegkönyvet költô
Picander
dramma per musica
ként
jegyzi a darabot. A mitológiai
tárgyú kompozícióban könnyû
a szereplôket azonosítani, a her­
ceget Herkulessel, aki már gyer­
mekként is különleges hôstetteket
hajtott végre. A mû drámai cso­
mópontjában az a történet áll,
J. S. Bach: Karácsonyi oratórium – két változatban
Lipcsei ünnepnapok
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben. Gasztrokrimik
Mit ér a konyha, ha magyar?
1734 karácsonyára készülve Bach az ünnepkör jeles napjaira
hat templomi kantátát írt. Az elsô december 25-én hangzott
el, a második és harmadik a következô két napon. A negyedik
Újévre készült (Krisztus körülmetélésének ünnepére), az ötödik
az Újév utáni elsô vasárnapra, a hatodik pedig Vízkeresztre.