Page 5 - MT 3

Praxismenedzsment | 5

Interjú

2012. 1. szám

– Bár az államosítás részben már megtör-

tént, egyelôre nem világos, mi lesz a sorsa

a korábban jól működô, az ellátás minô

ségét, a minimumfeltételek meglétét is el-

lenôrzô szakfelügyeleti rendszernek. Nem

tudni, lesz-e elegendô pénz a szaktekin-

télyek megfizetésére, és hogy nem okoz-e

gondot, ha ugyanaz lesz az intézmények

fenntartója, mint amely ellenôrzi a kór-

házakban folyó munka minôségét.

– Az ezzel kapcsolatos rendeletek ké-

szülôben vannak; amíg nem küldik ôket

tárcaközi egyeztetésre, nem beszélhetek

a részletekrôl. Annyi azonban elmondha-

tó, hogy kettéválik a szakfelügyelet: lesz

egy hatósági jogkörökkel rendelkezô há-

lózat és egy kifejezetten a szakmai mun-

ka minôségének fejlesztésére koncent-

ráló szakembergárda. Ez utóbbi kerül a

Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minô

ség- és Szervezetfejlesztési Intézethez

(GYEMSZI), így tehát elkerülhetôk az ös�-

szeférhetetlenséggel kapcsolatos aggodal-

mak. A célzott adatgyűjtések kritérium-

rendszere már elkészült; ez abban segít

majd, hogy ha egy szakember adatgyűj-

tést kíván indítani, akkor a továbbiak-

ban ez egységes szempontok szerint, cél-

orientáltan történjen az országban. Azt

várjuk, hogy ez lehetôvé teszi az ellátás

megismerését segítô, a következtetések

levonására alkalmas, korábban a felügye-

letnél gyűjtött, de azoknál sokkal jobban

értelmezhetô indikátorok kialakítását is.

Szeretnénk megújítani a klinikai auditok

rendszerét is, ami az intézményekben fo-

lyó szakmai munka szisztematikus felül-

vizsgálatát jelenti.

– Szeretnék, vagy ez a nemzetközi elvárás?

– Nem, ez saját indíttatás. A klinikai audi-

tok végzése a szakmai irányelvek szerin-

ti működés ellenôrzését jelenti. Az irány-

elvek fejlesztésének megújítására ugyan-

csak elindítottunk egy programot, ami azt

is igényli, hogy az irányelvekkel kapcso-

latos rendeletet átírjuk.

– Miért van erre szükség? A korábbi 485

irányelv közül mintegy 400 érvényét ve-

szítette az év végén, de a szaktárca újfent

meghosszabbította azok érvényességét.

– Valóban ez történt; automatikusan meg-

újították az összes korábbi irányelvet. Ab-

ban egyeztünk meg a szakmával és a tár-

cával, hogy áttekintetjük a tagozatokkal

a hozzájuk tartozó irányelveket, és a ta-

gozatok meghatározzák, melyek azok,

amelyeket azonnal hatályon kívül kell

helyezni. Az történt ugyanis, hogy a ka-

rácsony elôtti kapkodásban véletlenül

olyan irányelveket is megújítottak, ame-

lyek már évekkel ezelôtt lejártak, s azóta

új született helyettük. Ezen túlmenôen a

tagozatok azt is meghatározzák, hogy az

aktuális irányelvek közül melyiket kíván-

ják megújítani, illetve a következô évek-

ben milyen új irányelvek elkészítése in-

dokolt.

– Lehet, hogy szélsôséges, de talán jogos

a kérdés: van értelmük egyáltalán a ke-

zelési irányelveknek és a helyi szakmai

protokolloknak, amikor gazdasági okból

ma ezek betarthatatlanok?

– A gond az, hogy a jelenleg érvényben

lévô irányelvek jó része nem valódi irány-

elv, hanem inkább kimásolt tankönyvfe-

jezet. Most dolgozunk az irányelvfejlesz-

tés módszertanán. Megkértük a tanácso-

kat, hogy mindenütt jelöljenek ki egy

személyt, aki ennek a felelôse lesz. Jelen-

leg a fogalmak szintjén igyekszünk tisz-

ta képet kialakítani, és velük együttmű-

ködve az irányelv szerkezetét és tartalmát

koncepcionálisan összeállítani. Az irány-

elveket a tanácsok írják meg, a tagozatok

fogadják el és végül a tárca kihirdeti. Az

a véleményünk, hogy a jelenlegi négy-

százból legyen inkább hetven, de azok

legyenek jók, algoritmizálhatók; olyan

ajánlások, amelyek az adott társadalmi,

gazdasági, kulturális környezetben meg-

valósíthatók. Ott lesznek az irányelvben

az evidenciák, és ha ezek közül nem a

Adatok a gyógyszerelési hibákról

Magyarországon a legfrissebb vizsgálatok alapján az esetek 10-13 százalékában

fordulnak elő gyógyszerelési hibák az egészségügyi intézményekben. Míg azon-

ban másutt inkább a hatóanyag megfelelőségével van probléma, vagy azzal, hogy

a betegek nem a megfelelő időben kapják meg a számukra rendelt szert, itthon in-

kább a hatóanyag mennyiségével, a gyógyszerérzékenység feltüntetésével akadnak

gondok. Mindezeket még súlyosbítják a betegek kórházba bevitt saját gyógyszerei,

amelyek nem egyszer vezetnek túlgyógyszereléshez.

Szakértők szerint a nem feltétlenül emberi hibából, sokkal inkább magából az ellá-

tásból adódó nemkívánt események 70 százalékát meg lehetne előzni az egészségügy-

ben. Ehhez azonban adatokat kell gyűjteni, azokból következtetéseket levonni, majd

ajánlásokat tenni a helyes gyakorlat kialakítására. És persze az is szükséges hozzá,

hogy az egészségügyben dolgozók elhiggyék: az adatokat a betegek biztonsága érdek-

ében gyűjtik, nem pedig azért, hogy esetleges hibáik miatt őket felelősségre vonhassák.

E szemlélet elterjedése érdekében vezette be itthon is a Semmelweis Egyetem Egész-

ségügyi Menedzserképző Központja az Egészségügyi Világszervezet 2006-os ajánlását

követően a NEVES néven ismert programot, amelyben az intézmények anonim mó-

don gyűjthetik a náluk előfordult eseteket – ma már a betegesések, a felfekvések, az el-

maradt műtétek mellett a sebfertőzések, a gyógyszerelési hibák és a hamarosan véget

érő tesztüzemmódot követően a tűszúrásos balesetek gyakoriságát is.