Basic HTML Version
2012. 1. szám
Interjú
4 | Praxismenedzsment
– A szaktárca egyik leggyakrabban han-
goztatott álláspontja szerint az egészség-
ügy átalakítása nemcsak a fenntartha-
tóságot szolgálja, hanem a betegek biz-
tonságát is. De vajon tényleg így van ez,
amikor a hírek szerint a helyi politikai
lobbik gyakorta felülírják egy-egy térség-
ben a szakmai érveket?
– Magam az elvekrôl tudok beszélni, hi-
szen az átalakítás lebonyolításában nem
veszek részt, és azt mondhatom: az elvek
rendjén valók. Ha bezárják azokat az osz-
tályokat, ahol kevés a szakember, nincs
kellô tapasztalat, akkor az a betegek érde-
keit is szolgálja. Nyilvánvaló, amikor az
egészségpolitika, a kormány dönt ezekben
a kérdésekben, azt is vizsgálja, vajon ha-
tékonyabb lesz-e a rendszer, lehet-e ezzel
spórolni. Ha ilyenfajta fiskális szemléletet
akarunk a történetbe vinni, akkor is érde-
mes azon elgondolkodnunk, kinek jó, ha
javítjuk a betegbiztonságot. A beteg szem-
pontjából ez ugyanis azt jelenti, hogy keve-
sebb lesz a szövôdmény, kevesebb gyógy-
szert kell szednie, rövidebb idô alatt meg
gyógyulhat. Csakhogy ez az ellátóknak is
jó, hiszen mindez összességében keveseb-
be kerül majd a kórháznak. Értem, hogy
a betegnek az a kényelmes, ha kevesebbet
kell utaznia, ám ha a problémája megol-
dására nincs kellô tapasztalat helyben, ha
nincs kellô számú eset, amely mellett ös�-
szerázódik a gyógyító team, akkor a kime-
netel rosszabb lesz: a beteg összességében
mégiscsak többet utazik majd messzebb-
re, hogy végül meggyógyítsák.
– Lassan el kellene dönteni, az-e a fontos,
hogy odaérjünk a kórházba, mielôtt kihűl
a forró leves, vagy hogy meg is gyógyítsák
a hozzátartozót. De nyíltan eddig csupán
arról hallhattunk, hogy a szülészeti ellá-
tásnál évente legalább 500 szülés, illetve
a gyermekgyógyászat jelenléte az elvárás
annak érdekében, hogy anya és gyerme-
ke egyaránt biztonságban legyen. Mi az,
amire igyekeznek még figyelni?
– Nem tudom, milyen ajánlások mentén
dolgoznak a kollégák, de azt mondhatom:
több erre vonatkozó kutatás ismert. Ma-
gam is számos elemzést végeztem, ame-
lyekben azt vizsgáltam, miként alakul az
ápolási idô hossza, vagy milyen a szövôd-
mények aránya a különféle műtétek után.
Egyértelműen kimutatható: ahol kevesebb
esetet láttak el egy évben, ott mindkettô
többnek mutatkozott. Kutatási adatok tá-
masztják alá azt is, hogy azokon a sebé-
szeti osztályokon, amelyeken nôvérhiány
van, magasabb a húgyúti vagy az egyéb
nozokomiális fertôzések aránya.
– Mert rögtön megkatéterezik a beteget,
ami önmagában fertôzésforrás?
– Nem csak ezért. Tavaly indult el hazánk-
ban is egy kézhigiénés kampány, mert a
kézmosás gyakorisága jelentôsen befolyá-
solja a kórházi fertôzéseket. Elôfordul,
hogy azokon az osztályokon, amelyeken
a műtétet követôen rengeteg testnedvvel
érintkezik a nôvér, hiába megy ezt kö-
vetôen betegtôl betegig, egyszerűen nincs
ideje arra, hogy minden alkalommal ke-
zet mosson... Azt remélem, a struktúra át-
alakításával kicsit segíthetünk az ápoló-
hiányon is. Összetett kérdésrôl van szó,
és jó lenne, ha a más minisztériumokban
ülô döntéshozók is felismernék, hogy a
szakemberhiány jelentôsen megnövelhe-
ti a költségeket, ami hatékonyságcsökke-
néshez vezet.
Tanulni kell a hibákból, nem büntetni!
Készülôben az irányelvek
Készülnek az új
szakmai irányelvek,
a szakfelügyeletrôl
szóló rendeletek,
és várhatóan nagyobb
szerepet kap a beteg-
biztonság az egészség-
ügy átalakításában
és az intézmények
akkreditálásakor is.
Belicza Évá
val,
a Semmelweis
Egyetem Egészségügyi
Menedzserképzô
Központjának
igazgatóhelyettesével,
a GYEMSZI tanács-
adójával a minôség-
ügy aktuális kérdései
rôl beszélgettünk.
Fotó: Bodó Gábor