Vitairat
2
2013.
január
31.
M
edical
T
ribune
Az elemzést készítôk mostani
közleményükben – az eredeti vita-
irat ötödik fejezetében tárgyalt
–
úgynevezett „egészségügyi Ber-
muda-háromszög” következmé-
nyeire szeretnének rávilágítani, azt
feszegetve, hogy a kialakult hely-
zetért mennyiben tehetôk felelôssé
az intézmények. Megmutatják
majd, hogy milyen erôsen befo-
lyásolja a menedzsmentek döntési
mechanizmusát az intézményük
OEP-szerzôdése és ÁNTSZ-en
gedélye, és milyen kevés mozgás-
terük marad valójában. Az elem-
zés utolsó részében összegzik az
általuk talált jelenségeket, melyek
magyarázatot adhatnak a kiala-
kult anomáliákra, és arra is vállal-
koztak, hogy olyan megoldásokat
javasoljanak, melyek „rendezhe-
tik” a már említett több mint 60
milliárd forint „sorsát”. A Buda-
pesti Teljesítménymenedzsment
Kutatóközpont egyelôre csak a
fekvôbetegkassza terhére elszá-
molt ellátásokat elemezte, de talán
sokkal több összefüggést találhat-
nának, ha a vizsgálatot kiterjesz-
tenék az E-Alap egészére. Ám egy
átfogó kutatást csak akkor tudná-
nak letenni az asztalra, ha a költ-
ségvetés szociális kiadásait és a
lakosság magánköltéseit is bevon-
hatnák a vizsgálatokba. Most
erre nem volt lehetôség, az alábbi
tanulmány ismét alkalmat teremt
arra, hogy egy értelmes, szakmai
vita bontakozzon ki – a
Medical
Tribune
és a
MedicalOnline
szerkesztôi várják a szakembere-
ket hozzászólásait.
lekszenek – ez pedig nem feltétlenül
esik egybe a betegek és a társada-
lom érdekeivel. Sôt! A kialakult
torz viszonyok láttán nem túlzó
az a kijelentés: többnyire nagyon
távol állnak egymástól ezek az
érdekek. A beteg meg akar gyógy-
ulni, az intézmény pedig az OEP-
szerzôdése szerinti keretek alap-
ján megpróbál életben maradni.
Amélyben egymásnak ellentmondó
érdekek feszülnek. Sarkosan fogal-
mazva, fel kell tennünk a kérdést:
a betegeket vagy a jelenlegi egész-
ségügyi struktúrát akarja megmen-
teni a kormány? A kérdés talán
meghökkentô, de idôszerû.
A számok beszédesek – vélik
a kutatók, és az állítják, azért
alakult ki ekkora különbség a
lakossági igénybevételben, mert a
finanszírozási szerzôdések zöme
lehetôvé teszi ezt, sôt ez az oka a
fogyasztásban tapasztalható ano-
máliáknak. Ott, ahol a finanszí-
rozott kapacitásokat kordában
tartja a terület intézményeinek
OEP-szerzôdése, nem vagy csak
nagyon ritkán és enyhe mér-
tékben alakul ki túlfogyasztás.
Viszont azokon a területeken,
ahol bôséges kapacitással rendel-
keznek a szolgáltatók, rendszere-
sen, „törvényszerûen” találkozha-
tunk ezzel a jelenséggel. Ez a fajta
igénybevétel nem a lakosság valós
szükségleteit szolgálja, hanem
az ellátó intézmények érdekeit.
A túlfogyasztás velejárója, hogy
az érintett intézmények teljesít-
ményjelentéseiben megjelennek
az artefaktumok (mûtermékek).
zatot adhatnak néhány abnormi-
tásra. Ugyanakkor azzal minden
szakértô egyetértett, hogy a kiala-
kult különbségek mértékének
csak töredékét magyarázhatják az
elôbb említett faktorok.
„
A Sem
melweis Terv margójára”
vitairat
egyik legfontosabb vélelme, hogy
maga az ellátórendszer kialakult
struktúrája és finanszírozási kör-
nyezete hozza létre ezeket az óriási
különbségeket.
A publikáció megjelenése óta
folytatott egyévnyi kutatómunka
után azonban a Budapesti Telje-
sítménymenedzsment Kutatóköz-
pont elemzôi ma már bátrabban
fogalmazzák meg a korábbi sejté-
seiket. A kutatók azt állítják, hogy
a kialakult különbségek valódi
oka, hogy az intézmények és az
Országos Egészségbiztosítási Pénz-
tár között létrejött szerzôdések
bebetonozzák a szolgáltatások
struktúráját mennyiségében és
összetételében egyaránt! Ma jósze-
rivel azt is mondhatjuk, hogy az
E-Alap elsôsorban a szolgáltatókat
finanszírozza, és nem az ellátást.
Mielôtt azonban bárki elkezdené
az OEP-et ostorozni, rögzíteni kell
azt a tényt, hogy a pénztár a min-
denkor hatályos jogszabályok sze-
rint jár el, a szerzôdéseket ennek
megfelelôen alakítja ki. Vagyis
végrehajtóként ebben a kérdésben
semmilyen kritika nem érheti.
Az elemzés elolvasása elôtt nem
árt tisztázni: a kórházak ugyanúgy
mûködnek, mint bármilyen más
szervezet, ebbôl fakadóan szerve-
zeti érdekeiknek megfelelôen cse-
ségnek a fogyasztási rangsorban
elfoglalt helye mutat-e valami-
lyen hasonlóságot más szociális
paraméterrel kapcsolatos rang-
sorral. Mi azt vártuk, hogy ha
egy kistérség elôkelô helyet fog-
lal el a fogyasztásban, akkor
a szociális indikátor szerint is
elôkelô helyet kellene elfoglal-
nia és fordítva, ha valamelyik
kistérség az utolsók között vég-
zett a fogyasztást tekintve (tehát
„
egészséges”), akkor ugyanígy
az utolsók között kellene lennie
a szociális mutatók szerint is. Az
eredmény egyértelmûen negatív.
A legjobban korreláló rangsor
esetén is – mely az álláskeresôk
számát tartalmazta – átlagosan
33
hellyel tért el a két rangsor
egymástól. A lenti táblázat tar-
talmazza a felsô 10 és alsó 10
fogyasztó kistérség helyezését a
vizsgált paraméterekre nézve,
és jól mutatja az óriási elté-
réseket. Véleményünk szerint
kijelenthetô, hogy a fogyasz-
tásban kialakult különbségeket
nem okozhatták az eltérô szo
ciális viszonyok.
Mit is finanszíroz az OEP?
Sajnos egyetlen egészségügyi köz-
gazdász sem kezdte el azt vizs-
gálni, mi okozza ezt az aránytalan
különbséget, mint ahogy azt sem,
hogy minek köszönhetik eredmé-
nyeiket azok a területek (kb. 2
millió lakos), amelyek példásan
takarékosan bánnak a szûkös for-
rásokkal – tanulmányok nélkül
pedig nehéz lesz a Semmelweis
Terv célkitûzéseit még megkö-
zelíteni is. Márpedig ha az egész
ország átállna erre a „takarékos
üzemmódra”, akkor éves szinten
a fekvôbetegkasszában kb. 60 mil-
liárd forint megtakarítást lehetne
elérni. Talán sokakat meghökkent
a szám nagysága, de ha az ország
egésze ugyanazt az ellátási min-
tázatot követné, mint a Dunán-
túl északi területei, akkor ennyi-
vel kevesebbet kellene költeni a
fekvôbetegkasszából. Ez termé-
szetesen nem azt jelenti, hogy 60
milliárddal kellene csökkenteni
a kassza elôirányzatát, hanem
inkább arra hívja fel a figyelmet,
hogy ezt az összeget hatékonyab-
ban lehetne kamatoztatni az ellá-
tórendszer más szegmensében!
Ha nyilvánosan nem is reagált rá
a szakma, azért személyes beszél-
getések alkalmával több közgaz-
dász, elemzô és egészségpolitikus
megjegyezte: a végsô következte-
tések levonása elôtt nem ártana
megvizsgálni a morbiditási ada-
tokat, illetve utána kellene nézni
a szociális, illetve jövedelmi viszo-
nyoknak, amelyek talán magyará-
kor szerinti összetétele közötti
összefüggéseket. Ábrázoltuk a
kistérségeket abból a szempont-
ból
(1.
ábra)
,
hogy az illetô kis-
térség lakosságának hány szá-
zaléka 50 év feletti. Mivel a kor
elôrehaladtával az egészségügyi
kiadások jelentôsen megnöve-
kednek, ezért jó egyezést kel-
lene kapnunk a fajlagos túlfo-
gyasztást mutató térképekkel.
Látható, hogy a Dunántúl
északnyugati részén, mely taka-
rékos fogyasztó, igen magas
az idôsek aránya, miközben
az ország északkeleti részén
–
ahol igen magas a fogyasz-
tás – átlag alatti az idôsek ará-
nya. Ki kell jelentenünk, hogy
mi nem találtunk összefüg-
gést a kor és a mért lakossági
fogyasztás között.
1.2.
Szociális állapot mutatói
A teljesség igénye nélkül meg-
próbáltunk összefüggést keresni
a kistérségek egészségügyi
fogyasztása és néhány szoci-
ális helyzettel összefüggésbe
hozható paraméter között. Azt
vizsgáltuk, hogy egy-egy kistér-
Folytatás az 1. oldalról
A Budapesti Teljesítményme-
nedz smen t Ku t a t óközpon t
munkatársai
„
A Semmelweis
Terv margójára”
címû tanulmá
nyukban igyekeztek nagyon
kevés állítást megfogalmazni
és sokkal több kérdést feltenni,
abban bízva, hogy az olva-
sók között és a szakmai tár-
sadalomban olyan építô vitát
generálnak majd, mely segít-
séget nyújthat a kialakult torz
viszonyok rendezéséhez. Azon-
ban a várakozásokkal ellen-
tétben csak apróbb észrevéte-
lek hangzottak el, melyek nem
kérdôjelezték meg a tanulmány
lényegi állításait.
Emlékeztetôül: az elemzésben
a kutatók azt vizsgálták, hogy
a lakosság milyen mértékû
fogyasztást generál a különbözô
fekvôbeteg-intézményekben.
Függetlenül attól, hogy melyi-
ket választja a beteg, a kezelô
intézmény bennfekvéssel kap-
csolatos OEP-bevételét a lakó-
hely szerinti irányítószámhoz,
illetve végsô soron a kistérség-
hez rendelték. A kapott eredmé-
nyek közül az egyik legfurcsább,
hogy a kistérségek között az egy
fôre jutó fogyasztás különb-
sége óriási volt. A „betegebb”,
azaz túlfogyasztó kistérségek
helyenként egy lakos ellátására
kétszer annyi OEP-forrást köl-
töttek, mint az „egészséges”,
azaz takarékos és átlag alatti
fogyasztók.
1.
A túlfogyasztás, valamint
a demográfiai és a szociális
helyzet összefüggései
A vitairat megjelenése után kriti-
kusok szájából a legerôteljesebb
kritikaként az hangzott el, hogy
könnyebb lenne elfogadni a
publikált eredményeket, ha a
vizsgált lakosság szociális hely-
zetét és életkori összetételét is
figyelembe vettük volna. Elsô
reakcióként már a vitafórum
idején elhangzott, hogy a talált
különbségek hat év alatt dup-
lázódtak meg, így ezt a gyors
változást semmiképpen sem
lehet a korfa vagy a szociális
helyzet változásával indokolni.
Hiszen
Boncz Imre és munka
társai
által készített tanulmány
1
,
mely 2004-es adatokon alapult,
paraméterektôl függôen ugyan,
de feleannyi, illetve harmadan�-
nyi különbséget talált ugyan-
azokban a paraméterekben,
mint amiket mi is vizsgáltunk.
1.1.
Korfa
Azóta sikerült megvizsgálnunk
a kistérségek túlfogyasztása és
Kit is akarunk megmenteni: a betegeket vagy az intézményeket?
Egy elmaradt vita margójára
2.
ábra
Átlag: 33,6 millió forint
18,34
M–29,1 M (1074 e fô)
29,2
M–30,7 M (864 e fô)
30,8
M–31,8 M (980 e fô)
31,9
M–32,5 M (839 e fô)
32,6
M–33,6 M (844 e fô)
33,7
M–34,5 M (2697 e fô)
34,6
M–36,1 M (702 e fô)
36,1
M–37,8 M (542 e fô)
37,9
M–39,2 M (710 e fô)
39,3
M–44,1 M (763 e fô)
1.
ábra. 50 év felettiek aránya az állandó lakosság életkora alapján
Átlag:
36,79%
28,54–30,19%
30,19–31,84%
31,84–33,49%
33,49–35,14%
35,14–36,79%
36,79–38,43%
38,43–40,07%
40,07–41,71%
41,71–43,35%
43,35–44,99%
folytatás a 3. oldalon
VITAIRAT
