Kevin Petrie, Arthur Zelenta és Samuel Waxmanb cikkei

  Célkitűzés
  Az 1970-es évek óta a differenciálódást serkentő kezelés ígéretes és forradalmi megközelítést jelent az akut myeloid leukaemia (AML) és más daganatos betegségek kezelésében. Ugyanakkor, a differenciálódást serkentő kezelést csak a 80-as évek végétől, és mindössze egyetlen AML altípusban, az akut promyelocytás leukaemiában (APL) alkalmazták sikerrel a klinikai gyakorlatban. A csupa-transz retinsav (all trans retinoic acid, ATRA) és az arzén trioxid egyaránt kiváltja a progresszív multifokális leukoencephalopathia a típusú retinsav receptor onkoprotein degradációját. E két szer, valamint a kemoterápia kombinációja nemcsak az APL jelenleg elfogadott kezelését képezi, hanem lehetséges általánosabb megközelítést is jelent a differenciálódást serkentő terápia számára a klinikai onkológiában.
 
  Újabb eredmények
  Újabban egyre jobban megismerjük azokat a mechanizmusokat, amelyek az ATRAterápia sikertelenségének hátterében állnak az AML differenciálódást serkentő kezelésében. Az eddig feltárt oki tényezők a következők lehetnek: az ATRA nem képes a célba vett leukemogén fúziós fehérje eltávolítására, az ATRA jelátviteli rendszerben részt vevő gének kóros epigenetikai szabályozása, illetve olyan faktorok jelenléte, amelyek akadályozzák a megfelelő, a típusú retinsav receptor működését.

  Összefoglalás
  A jelen összefoglaló közleményben azokat az okokat keressük, hogy miért nem terjeszthető ki az APL-ben sikeres ATRA-alapú differenciáló kezelés más AML altípusokra. Az AML terápiájában jelenleg alkalmazott, differenciáláson alapuló kombinált megközelítés szintén tárgyalásra kerül. Végül, áttekintjük az újabb stratégiákat, a nagy kapacitású szűrővizsgálatokat (high throughput screening) és a funkcionális genomika felhasználását az AML differenciálódáson alapuló kezelésében.

  Kulcsszavak
  Akut myeloid leukaemia, csupa-transz retinsav, differenciálódást fokozó kezelés, a típusú retinsav receptor