Praxismenedzsment | 43
Praxismenedzsment
2013. 2.
szám
A
valós életbeli beteg-együttmûkö
dést befolyásoló tényezôk azono-
sítására a betegek telefonos vagy
személyes megkérdezésén alapuló vizs-
gálatok a legcélravezetôbbek. A közel-
múltban – például a Semmelweis Egye-
tem, a Szegedi Tudományegyetem, illet-
ve a Budapesti Corvinus Egyetem által
–
lefolytatott kutatások eltérô jellegzetes
ségû krónikus terápiás területeket vizs-
gáltak. Noha az eddig elemzés alá vont
terápiás területek (pl. vérzsírbeteg-
ség, jóindulatú prosztatamegnagyobbo-
dás, degeneratív neurológiai kórképek,
pszichiátriai kórképek, magasvérnyo-
más-betegség) száma korlátozott, né-
hány elôzetes következtetés már meg-
fogalmazható. Elsô helyen kiemelendô,
hogy a magyarországi krónikus betegek
is a
mellékhatásoktól való félelmet
em-
lítik, mint a terápiahûségüket leggyak-
rabban akadályozó tényezôt, ami azt
eredményezi, hogy eleve el sem kezdik
a gyógyszerszedést vagy elhagyják a te-
rápiát. A beteg-együttmûködés hiányá-
nak másik gyakori magyarázata, hogy
a
betegség tünetmentes
(
pl. magas ko-
leszterinszint esetén) vagy
mérséklôd-
nek a tünetek
(
pl. prosztatamegnagyob-
bodásban), ami a betegeket – tévesen –
a gyógyszeres terápia elhagyására sar-
kallja. A t
ársbetegségek megléte
igazol-
hatóan erôsíti a beteg-együttmûködést,
mint ahogy az is kimutatható, hogy a
nyugdíjas korú
,
idôsebb páciensek job-
ban odafigyelnek a számukra rendelt
gyógyszerek helyes szedésére. Segíti a
terápiahûséget az is, ha a beteget olyan
támogató
családi környezet
veszi körül,
amely figyelmeztet a pontos és helyes
gyógyszerszedés jelentôségére.
Magyarországon is egyértelmûen lé-
nyeges szerepe van annak, hogy a páciens
elsô alkalommal milyen benyomásokat
szerez az egészségügyi ellátórendszer-
rôl: ha a beteg azzal az érzéssel távozik
orvosától, hogy
érdemben foglalkoztak
vele
,
és megkapta az ôt érdeklô
tájékoz-
tatást
(
ide értve a félelmeivel, szorongá-
saival való foglalkozást), az a terápia tel-
jes tartama alatt fokozza az adherenciát.
Érdekes és elgondolkodtató eredmények
születtek az
orvosi tájékoztatás tartal-
mára
nézve is: egyértelmû például, hogy
ha a háziorvos és a szakorvos egymás-
Adherencia Tudástár 5.
Miért nem megfelelô a betegek
terápiahûsége hazánkban?
Az Adherencia Tudástár 3. részében
(
Praxismenedzsment
,
2012. 2.
szám)
bemutattuk
a beteg-együttmûködés mögött meghúzódó tényezôket. Sorozatunknak ebben a részében
röviden arra térünk ki, hogy a magyarországi empirikus felmérések alapján mely faktorokra
érdemes különösen odafigyelni, akár az egészségpolitika, akár a beteg-együttmûködés
fejlesztésében közremûködô sokféle szereplô szemszögébôl.
