Cukorbetegségben gyakran lépnek fel emésztőszervi panaszok, a korai teltségérzés vagy a hasi fájdalom akár a cukorbetegek 30−50%-ában is jelentkezhet. A kóroktan rendkívül összetett, mert a diabéteszes anyagcsere hosszú távú károsító hatásai, a kialakuló neuropátia mind befolyásolják az emésztőszervi motilitást.

Az új innovatív antidiabetikumokkal végzett keringési, illetve renális vég-pontú randomizált-kontrollált vizsgálatok meggyőző eredményei alapján egyes társtársasági nemzetközi ajánlások – és nyomukban hazai állásfogla-lások − a 2-es típusú diabétesz bizonyos betegcsoportjaiban metformin he-lyett SGLT-2 gátló vagy GLP-1 receptoragonista csoportú készítmény első-ként történő választását javasolják.

Praediabetesnek nevezzük azt az állapotot, amikor a szénhidrátanyagcsere-zavar még nem teljesíti a cukorbetegség diagnosztikus kritériumait, de már meghaladja az egészséges normálérték-tartományokat. Ebben az állapotban nő a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata, ám ekkor az időben megkezdett kezeléssel az esetek többségében még megelőzhető a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása. A kezelés legfontosabb eleme az életmódváltás, megfelelő kritériumok esetén pedig a gyógyszeres kezelés is szóba jön.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) korábbi, döntően a glikémiás kontrollra fókuszáló terápiás megközelítése helyett a legújabb nemzetközi ajánlások holisztikus kezelést, valamint az antihyperglykaemiás terápia megtervezésekor az ateroszklerotikus kardiovaszkuláris betegség (ASCVD), a pangásos szívelégtelenség, illetve a diabeteses vesekárosodás felmérésén alapuló egyéni gyógyszerválasztást preferálnak. Mindehhez a jól edukált beteg megnyerése, reálisan elérhető, időben behatárolt egyéni célkitűzések egyeztetése szükséges, a beteg személyes preferenciáit is figyelembe véve.

A modern diabetológia egyik legdinamikusabban fejlődő területe az inzulinpumpa-kezelés, a szöveti glükózmonitorozás. Az utóbbi 10 esztendőben olyan rohamléptekkel jelentek meg újabb és újabb technológiák, hogy ma valóban csak rövid idő választ el minket a „mesterséges hasnyálmirigy” (AP) piacra kerülésétől. 2020. január 1-jétől a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő (NEAK) társadalombiztosítási támogatással teszi lehetővé a szenzoros technológia hozzáférését 1-es típusú diabetesszel élők számára.

A diabetológia terén számos klinikai vizsgálat zajlott már különböző antihyperglykaemiás készítmények hatékonyságának és biztonságosságának megítélésére 2-es típusú diabetesben. Ezek a vizsgálatok kezdetben a regisztráció elnyeréséhez voltak szükségesek, később azonban – az ismeretek körének bővülésével – az új terápiás modalitások részleteinek feltárása felé fordult a figyelem. Az egyik ilyen, viszonylag ritkán vizsgált terület egy adott készítmény glykaemiás kontrollt biztosító hatásának az időtartama, azaz a glykaemiás kontroll tartóssága (az angol irodalomban ez a durability).

A Magyar Diabetes Társaság közelmúltban publikált felmérése (3) során 152 678 cukorbeteg és 305 356 illesztett kontroll adatainak elemzése történt. 2-es típusú cukorbetegek esetén szignifikánsan nagyobb kockázatot találtak az összmortalitás, myocardialis infarktus, stroke tekintetében. A cukorbetegek nagyobb kockázata korfüggőnek bizonyult a halálozás, a szívinfarktus és stroke esetében, a fiatalabb betegeknél a 2-es típusú cukorbetegek csoportjában a - nem diabéteszes személyekkel összehasonlítva - nagyobb volt a kardiovaszkuláris kockázat. A szerzők véleménye alapján a fiatalabb cukorbetegek fokozottabb kockázata miatt a megelőzésre nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Nyilvánvaló a N, hogy a hazai és nemzetközi ajánlásokban a kardiovaszkuláris szemlélet, a kezelés biztonságossága fontos szempont volt. Közismert a rosiglitazonnal kapcsolatos széleskörű vita az irodalomban, amely a szer alkalmazása kapcsán észlelt nagyobb szívizom- infarktus kockázat lehetőségét érintette, és a gyógyszer mindennapi forgalomból történt kivonását eredményezte (4). Mind az amerikai (5), mind az európai (6) gyógyszerhatóság a gyógyszer gyártók számára elrendelte, hogy új antidiabeticus készítmény forgalomba hozatala előtt speciális – tervezett, a kardiovaszkuláriskockázat elemzéssel összefüggő, és erre irányuló – klinikai vizsgálatot kell végezni.

Kezelést alkalmazva (ami lehet IVIG, plazmacsere vagy tartós szteroid adása) a betegek legalább 80%-ában a tüneti progresszió (ami döntően perifériás típusú bénulás) jelentősen lassítható, megelőzhető.