A magasvérnyomás-betegség a civilizált emberiség egyik népbetegsége. Az életkörülményeink gyors és látványos megváltozásával egyre újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnie az emberi szervezetnek. Genetikai hátterünk, így élettani alkalmazkodóképességünk azonban évszázadok óta nem változott.
A 21. század embere soha nem látott stresszel szembesül, és az állandó változáshoz való alkalmazkodás közben könnyen aktiválódik az ősi „üss vagy fuss” stresszreakció, ami csak tetézi a szenvedésünket. A mindfulness jelentudatossága e reaktív kimenetelek (az „akarom”, „nem akarom”, „nem érdekel”) alternatívája.
A gyulladásos bélbetegségekben szenvedők életminősége nagymértékben befolyásolja a betegség lefolyását, a tüneti progressziót. A tünetekhez gyakran társulnak mentális zavarok, mint a szorongás és a depresszió, melyek rontják az életminőséget, további progressziót provokálva.
A szimpatikus idegrendszernek fontos szerepe van a hipertónia, a diabétesz mellitus, a metabolikus szindróma, a szívelégtelenség és a veseelégtelenség patogenezisében is. A legújabb szemlélet szerint a hipertónia egy szindróma, ami magában foglalja a vérnyomás emelkedését, az egyénre szabott kardiovaszkuláris rizikót és a célszervkárosodásokat. Egy 2000-ben publikált adat szerint a világon összesen kb. 972 millió magasvérnyomásos beteg volt, és ez a szám 2025-re 1,56 milliárd lesz, ami a világ felnőtt lakosságának kb. 29%-át érinti. Patogenezise nagyon összetett, de a fokozott szimpatikus aktivitás ennek az egyik legfontosabb része.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?