A fájdalomcsillapítás az egyik legalapvetőbb tevékenység a mindennapi gyakorlatban. Nemcsak azért, mert az akut, és természetesen a krónikus fájdalom is egy kellemetlen, ugyanakkor szubjektív élmény, hanem azért is, mert a fájdalom olyan kórtani folyamatok triggere, amelyek direkt módon endokrin, cardiovascularis és pszichés kórképeket is elő tudnak idézni, de közvetetten gyakorlatilag bármely szervrendszerre képesek hatni.

A diclofenac az egyik leggyakrabban használt nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szer, mely gyulladáscsökkentő képességén túl fájdalom- és lázcsillapító hatással is rendelkezik. Hatása a ciklooxigenáz-1 (COX-1) és a ciklooxigenáz 2 (COX-2) enzim reverzibilis gátlásán alapul, melynek eredményeképp a prosztaglandin (PG) szintézis blokkolódik (1).

A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ek) a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak napjainkban. Nagyon gyakori, hogy számos nagy kardiovaszkuláris (CV) kockázatú beteg (például hipertóniások, koronáriabetegek, krónikus vesebetegek) rendszeresen szed valamilyen NSAID gyógyszert, ennek megfelelően az alkalmazásukkal kapcsolatban fellépő mellékhatások is kiemelkedő fontosságúak.

Prof. Dr. Fatima Cardoso a lisszaboni Champalimaud Klinikai Központ vezetője előadásában bemutatja azokat az adatokkal alátámasztott tényezőket, amelyeket már javasolt a HR+/HER2- aBC terápiájának megtervezése során figyelembe venni.

A savfüggő betegségek – mint amilyen a gasztroduodenális fekélybetegség is – kezelésében az elmúlt két évtizedben szinte egyeduralkodóvá váltak a protonpumpagátló szerek. A fent említett betegség egyik legfontosabb kóroki tényezője a Helicobacter pylori nevű baktérium, így a fekélybetegség gyógyítása és szövődményeinek megelőzése szempontjából a legfontosabb teendő a Helicobacter eradikációja, melynek két legfontosabb pillére az adekvát savszekréció-gátlás, illetve a baktérium ellen hatékony antibiotikumok adása. Jelen tanulmányban a savszekréció-gátlás jelentőségét tekintjük át, elemezve az alkalmazott gyógyszercsoport hatásosságát és biztonságosságát.

A mozgásszervi betegségek fájdalommal járnak, jelentősen rontják az életminőséget. A reumatológiai kórképek közül leginkább a degeneratív betegségek (osteoarthrosis, spondylosis, discopathia) valamint a gyulladásos kórképek (rheumatoid arthritis, spondylarthropathiák, köszvény) igényelnek hatékony fájdalomcsillapítást (1).

A gastro-oesophagealis reflux betegség a fejlett országok népbetegsége. Még a típusos tünetekkel járó, szövődménymentes formák egyszerűnek tűnő kezelése is hordoz buktatókat, a szövődményes formákban pedig adekvát refluxkontroll nélkül nem várható a progresszió kivédése.

A gastro-oesophagealis reflux betegség a fejlett országok népbetegsége. Még a típusos tünetekkel járó, szövődménymentes formák egyszerűnek tűnő kezelése is hordoz buktatókat.

Okozhatja neuroendokrin tumor is.

A krónikus veseelégtelenség kezelésére szedett angiotenzinkonvertáló enzim gátló szerek hatását jelentősen rontja, ha a beteg dohányzik, jelentették be az Amerikai Nefrológus Társaság konferenciáján, ahol az is kiderült, hogy a reflux- és fekélyellenes medikáció károsítja a vesét.