A polycythaemia vera (PV) Philadelphia-negatív krónikus myeloproliferativ neoplazma, melynek jellemzője az eritrocitózis. Bár a betegség prognózisa relatíve jónak mondható, a vaszkuláris komplikációk gyakoriak. Míg a mikrovaszkuláris szövődmények elsősorban a betegség tüneteit súlyosbítják, addig az artériás és vénás tromboembóliás események, valamint a szív- és érrendszeri betegségek, mint leggyakoribb szövődmények a mortalitás fő okai is. Jelen közlemény célja a betegség angiológiai vonatkozásainak ismertetése, különös tekintettel a trombózissal járó kórképekre.

A kórházi kezeléshez társuló vénás tromboemboliás események (VTE) a korai halálozás, és a rokkantság egyik vezető okát jelentik világszerte. Az evidenciákon alapuló irányelvek alvadásgátló profilaktikus kezelést javasolnak a VTE kockázatának kitett betegek esetén a kórházi kezelés alatt, de nem javasolják ennek rutinszerű folytatását a kórházból történő távozás után. A MARINER egy randomizált, kettősvak, placebo-kontrollos vizsgálat, amely a kórházból történő elbocsátáskor elkezdett, és 45 napig folytatott rivaroxaban kezelés hatékonyságát és biztonságosságát méri fel a szimptomatikus VTE megelőzésében, nagy VTE kockázattal rendelkező belgyógyászati betegek körében.

Vénás tromboembóliás eseményen (VTE) átesett betegek esetén legalább 3 hónapig, vagy annál hosszabb ideig tartó alvadásgátló kezelést javasolnak. Az utóbbi években az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) a K-vitamin antagonista (VKA) kezelés vonzó alternatívájává váltak, mivel a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a NOAC szerek hatékonysági és biztonságossági profilja hasonló a heparin/VKA kezeléséhez, fix dózisban alkalmazhatóak, és a használatuk nem igényli az INR rutinszerű monitorozását. Ez szignifikáns előrelépést jelent a hosszú távú alvadásgátló kezelés kivitelezésében, amit az is bizonyít, hogy az EINSTEIN vizsgálatokban a betegek dokumentáltan elégedettek voltak a rivaroxaban kezeléssel, ami jobb terápiás adherenciát, ezáltal a rekurrens VTE kockázatának a csökkenését jelentheti.

Az antikoagulánsok alkalmazásának fontos területe a vénás tromboembóliák. A vénás tromboembóliák a harmadik leggyakoribb cardiovascularis megbetegedések (csak a stroke és az akut myocardialis infarktus gyakoribb).

Az adatok azt igazolják, hogy az új típusú antikoagulánsokkal (NOAC), mint a rivaroxaban, a randomizált, kontrollos vizsgálatokban elért eredmények a mindennapi életben reprodukálhatóak, ami ezeket a szereket egyszerűen alkalmazható, hatékony terápiás opcióvá teszik a nagy kockázatú, vagy vénás tromboembóliában (VTE) szenvedő betegek széles köre számára.

A jelenlegi prohaemostatikus szerek a vérzések kezelésében elegendőek lehetnek az új antikoagulánsok esetén is, ennek ellenére a  X faktor gátlókkal szembeni  antidotum fejlesztése már folyamatban van.

A Xa faktor szelektív gátlása hatásos lehet a vénás tromboembóliák kezelésében és megelőzésében, amint azt a szubkután adagolt indirekt Xa gátló fondaparinux-szal végzett vizsgálatokban is bebizonyosodott.

A szakmai szervezetek ajánlásai ellenére a vénás tromboembólia kezelése elmarad az optimálistól. A londoni King’s College Hospital professzora 10 nagy volumenű klinikai vizsgálat eredményei alapján foglalta össze az okokat és a megoldási lehetőségeket, amelyek között kiemelt helyen szerepelnek az új orális antikoagulánsok.