Az epileptológiai-genetikai felfedezések hatása széles körű – a szindrómák pontos diagnózisától és osztályozásától kezdve új gyógyszercélpontok felfedezéséig és ezen keresztül a betegségre irányuló terápiás stratégiák kifejlesztéséig.

A New England Journal of Medicine közölte a University of Lille kutatóinak közleményét, amelyben olyan egy fázis II. klinikai vizsgálat eredményeit részletezik, amelyben a második generációs anti-CD40L monoklonális antitest alkalmazását értékelték relapszáló szklerózis multiplex kezelésében.

Megjelent a Magyar Neuroimmunológiai Társaság legújabb szakmai ajánlása a sclerosis multiplex diagnosztikájáról és kezeléséről.

Régen ismert, hogy a nem megfelelő táplálkozás károsítja az idegrendszer fejlődését. A múlt század közepén fedezték fel phenylketonuriás gyermekeknél, hogy a nem megfelelő táplálás következtében szellemii károsodás alakul ki. Ismert, hogy az alultápláltság, a vashiány esetén károsodik a mentális fejlődés. A táplálkozás és a mentális funkciók közötti kapcsolat lehetősége közismert.

Az epilepsziabetegség nem megfelelő kezelése jelentős mortalitási rizikót jelent. A farmakológiai terápia fokális rohamok esetén 57, míg generalizált esetekben 85 százalékban eredményez rohammentességet.

A sclerosis multiplex akkor is rosszabbodhat, amikor egy betegnek nincsenek új panaszai – hívja fel a figyelmet a Multiplex Magazin.

17 hazai SM-szakértő által kialakított, 8 pontból álló konszenzusajánlást fogadtak el a hullámzó kórformájú (relapszáló-remittáló) SM kezeléséről.

Kutatások és klinikai tapasztalatok is alátámasztják, hogy az állatasszisztált intervenciók jól alkalmazhatóak a pszichiátria területén is, olyan pszichés zavarok esetén, mint például a depresszió, szorongás, traumák, autizmus spektrumzavar, ADHD vagy akár a skizofrénia

Az SM a háttérben lappangó módon is károsítja az agyat és a gerincvelőt, ezért fontos a rendszeres orvosi kontroll – írja a Multiplex Magazin.

A sclerosis multiplex (SM) komplex patológiai folyamatok következtében kialakult központi idegrendszeri betegség, ahol a gyulladás okozta demyelinizáció és az axonkárosodással járó neurodegeneráció egyaránt jelen van különböző mértékben már a betegség indulásától kezdve. Az összetett patomechanizmus okozta változatos kórlefolyás különböző neurológiai tünetek kialakulása révén jelentős anyagi, társadalmi és életminőségbeli megterhelést jelenthet a betegek számára. A jelenlegi betegségmódosító készítményekkel történő kezelések célja a betegség gyulladásos aktivitásának gátlása révén a neurológiai tünetek rosszabbodásának, és ezáltal a fogyatékosság kialakulásának lassítása vagy megakadályozása, amely a beteg életminőségének minél magasabb szinten történő megőrzését jelentheti hosszabb távon. Jelen összefoglaló célja, hogy áttekintést adjon a sclerosis multiplex egyik kulcsfolyamatának tekinthető autoimmun gyulladásos aktivitás minél korábbi felismerésének fontosságáról és ennek gyakorlati jelentőségéről.