A G. Tec cég öt éve dolgozik egy olyan kommunikációs rendszeren, amely a teljesen béna embereknek jelenthetne segítséget. A cél, hogy gondolataik útján szabadon kapcsolatba léphessenek a külvilággal.

A trastuzumab (a HER2-receptor elleni humanizált monoklonális antigén, Herceptin®) nemzetközi, több központban végzett összehasonlító vizsgálata (Herceptin Adjuvant Trial, HERA) az 1 vagy 2 éves alkalmazásának hatását vetette össze a beavatkozás nélküli megfigyelésével. A több mint ötezer korai emlőrákban szenvedő HER2- és nyirokcsomó-pozitív – vagy nyirokcsomó-negatív, de nagy kockázatú – közreműködő standard neoadjuváns vagy adjuváns kezelésként – műtét és az azt követő radio-kemoterápia után – kapta a szert. Az elsődleges végpont a betegségmentes túlélés alakulása volt.   A gyógyszer 2006. május 22-én kapta meg az európai törzskönyvet a HER2-pozitív korai emlőrákos betegek gyógyítására. A rossz prognózisú daganattípus az emlőrákosok mintegy 15–25 százalékát érinti. A januárban közzétett eredmények (Lancet 2007;369: 29–36) megerősítik, hogy az adjuváns terápia részeként, háromhetente egyszer alkalmazott gyógyszer jelentősen csökkenti a kiújulás és a halál kockázatát. Az átlagosan két évet kitevő követés során a kontrollcsoportban 90 nő halt meg, míg az aktív ágon csak 59, ami a mortalitás 34 százalékos csökkenését jelenti.   A közlemény első szerzője, dr. Ian Smith (Royal Marsden Hospital, London) szerint az emlőrák gyógyításának a történetében szokatlan, hogy ilyen rövid megfigyelési idő alatt ilyen mértékben csökkenjen a mortalitási kockázat. A tamoxifen 25 évvel ezelőtti első alkalmazása óta csak a modern – az emlőrák endokrin terápiájában nagy lépést jelentő – aromatázgátlókkal észleltek ilyen rövid idő alatt hasonló eredményt.   A vizsgált betegek alcsoportjai között nem találtak különbséget, a kezelés hatásosságát nem befolyásolta a nyirokcsomó-érintettség. Egyelőre nem tudjuk, hogy az észlelt hatás mennyire tartós. Smith munkacsoportjának számításai alapján a kontrollcsoporthoz viszonyított különbség szignifikáns eltérésének hosszabb távú megszűnésére mindössze 20 százalék az esély. A kiújulás 50 százalék körüli, több vizsgálatban (például BCIRG 006) is észlelt, jelentős csökkenése azonban azt sugallja, hogy a további eredmények a közeli jövőben megerősítik a kedvező túlélési eredményeket.