Pitvarfibrilláció és szívelégtelenség együttes fennállása esetén különösen magas a tromboemboliás szövődmények kockázata, amelynek a tünetei súlyosabbak, és a prognózisa is rosszabb. Az új orális alvadásgátló szerek K-vitamin antagonistákkal szembeni előnyei, mint a fix dózis, széles terápiás ablak, tartósabb alvadásgátlás, egyre inkább arra késztetik a klinikusokat, hogy ezeket a szereket válasszák elsőként, szívelégtelenség és pitvarfibrilláció együttes fennállása esetén is.

A pitvarfibrilláció prevalenciája nagy, a kórkép jelentős CV-kockázatot jelent – ám a veszélyeztetett populáció ritkán részesül az irányelvekben ajánlott kezelésben. Ennek az okaira is rámutat egy nagy volumenű, nemzetközi vizsgálat.

Pitvarfibrillációban (AF, atrial fibrillation) közismerten fokozott a stroke kialakulásának esélye. Kétszer akkora valószínűséggel számíthatunk stroke előfordulására, ha a beteg kórelőzményében TIA vagy ischaemiás stroke szerepel.

Régóta intenzív kutatás irányul olyan, szájon át folyamatosan adagolható, biztonságos, lehetőleg fix dózisú antikoagulánsra, amely nem igényel rendszeres laboratóriumi ellenőrzést. Több mint 60 év után jelenleg három olyan új készítménnyel (dabigatran, rivaroxaban és apixaban) rendelkezünk, amelyeket fázis III. vizsgálatokban (RELY, ROCKET AF, ARISTOTLE) hasonlítottak össze warfarinnal, és bizonyították hatékonyságukat a stroke prevenciós kezelésében nem valvuláris pitvarfibrillációban.  

Az elmúlt években két olyan orális alvadásgátló került be a klinikai gyakorlatba, melyek a warfarinnal megegyező vagy azt meghaladó hatékonyságúak a stroke és a szisztémás embolizáció prevenciójában

Az új szerek nem vehetik át automatikusan a warfarin szerepét, és nem használhatók az AF-betegek első vonalbeli terápiájában.

Az orális antikoagulánsok széles körben használt gyógyszerkészítmények. Jelentőségük a vénás és artériás tromboembóliák megelőzésében az utóbbi évtizedekben folyamatosan nőtt. Összehasonlításukkor az egyes szerek egyedi tulajdonságait, farmakokinetikáját, a vizsgált  betegcsoportok, illetve kezelendő betegek jellemzőit, a lehetséges mellékhatásokat, a gyógyszer alkalmazhatóságának egyszerűségét kell figyelembe vennünk.

A pitvarfibrilláció (PF) az extraszisztolék után a második leggyakoribb szívritmuszavar. Ritmuszavar miatt kórházi felvételre legtöbbször emiatt kerül sor. Jelentősége a gyakorisága mellett az, hogy életminőséget rontó, jelentős morbiditás- és mortalitásnövekedéssel járó népbetegség: kétszeresére növeli a mortalitást, 2-3-szorosára a hospitalizáció rizikóját és ötszörösére a stroke rizikóját. 

A trombin és a Xa-faktor gátlóival kapcsolatos legújabb kutatási eredményekről számol be a Journal of Thrombosis and Haemostasis-ban Kenneth A. Bauer. Cikkünkben összefoglaljuk a tanulmány legfontosabb megállapításait.

A Bristol-Myers-Squibb és a Pfizer bejelentette, hogy az AVERROES tanulmány eredményeit teljes egészében publikálni fogja a New England Journal of Medicine.