A szívelégtelenség nem jelent egységes patológiai diagnózist, sokkal inkább jelent klinikai szindrómát, egyben rendkívül súlyos, világméretű népegészségügyi problémát is.

Az epilepsziás betegek 66−75%-a tartós remisszióban van. A generalizált formakörbe tartozó esetek több mint 80%-a remisszióba kerül az első antiepileptikum beállítását követően, míg a fokális felnőttkori epilepsziában lényegesen rosszabb a prognózis, itt műtéti megoldást is fel kell vetni.

A gyermekkori kötelező oltások megváltoztatták az akut bakteriális rhinosinusitis és az akut otitis media előfordulásának gyakoriságát.

Az angiotenzinreceptor-blokkolókat (ARB) egyre kiterjedtebben használják a hipertónia kezelésében, különösen a cukorbetegekben kimutatott renoprotektív hatásuk miatt.