Az Adherencia Tudástár 3. részében (Praxismenedzsment, 2012. 2. szám) bemutattuk a beteg-együttműködés mögött meghúzódó tényezőket. Sorozatunknak ebben a részében röviden arra térünk ki, hogy a magyarországi empirikus felmérések alapján mely faktorokra érdemes különösen odafigyelni, akár az egészségpolitika, akár a beteg-együttműködés fejlesztésében közreműködő sokféle szereplő szemszögéből.

Nem sok háziorvos működtet még saját honlapot, sokan szkeptikusak is azzal kapcsolatban, hogy a befektetésnek milyen megtérülésével lehet számolni. Vannak ugyanakkor, ahol aktívan építenek a páciensekkel való internetes kapcsolattartásra, s tapasztalataik szerint ezzel sok időt megtakarítanak úgy maguknak, mint a betegeiknek.

A háziorvosokat – mint valamennyi egészségügyi dolgozót – törvény kötelezi arra, hogy minden általuk észlelt gyógyszermellékhatásról bejelentést tegyenek a gyógyszerügyi hatóságnak, ám az esetek többségében az orvosok nem foglalkoznak a többlet adminisztrációval járó feladattal, különösen, hogy annak elmulasztása nem fenyeget semmilyen szankcióval. A hatóság abban bízik, idővel változik a szemlélet.

A gyógyszerészek immár nemcsak generikumokkal helyettesíthetik a felírt originális készítményt, hanem általában is kontrollt gyakorolhatnak az orvos gyógyszerrendelése felett, áprilistól például visszamenőlegesen is beleláthatnak a betegek gyógyszerelésébe is. A PraxisMenedzsment gyakorló háziorvosokat kérdezett meg arról, milyen mélységben tartják elfogadhatónak a gyógyszerészi gondozást.

A mikro-RNS-ek rövid, fehérjét nem kódoló RNS-molekulák, amelyek poszttranszkripcionálisan befolyásolják a génexpressziót, és ezáltal a szervezet szinte valamennyi folyamatának szabályozásában részt vesznek. Sejt- és szövetspecifikusan exprimálódnak. Segíthetik különböző daganatok és altípusaik megismerését, a terápiás beavatkozásokra adott válaszreakciók monitorozását és prognosztizálását. Szerkezetük rendkívül stabil, mennyiségük meghatározható az archivált patológiai anyagokból is. Újabb eredmények alapján kimutathatók különféle testnedvekből, pl. vérből is, ami óriási jelentőségű lehet a nukleinsav alapú diagnosztikai módszerek fejlődésében. A közlemény bemutatja a mikro-RNS-ekhez kapcsolódó kutatások módszereit, és összefoglalja azokat a betegségeket, amelyekben a mikro-RNS-ek diagnosztikus értékét meghatározták.

A szerzők áttekintik a klinikai és laboratóriumi endokrinológia legfontosabb alapelveit (receptorok tana, szabad hormon koncepció), a leggyakoribb vizsgálóeljárások (immunoesszé, tömegspektrometria) előnyeit és hátrányait. Rámutatnak az endokrin laboratóriumi lelet értékelésének komplexitására. Értékelik a dinamikus tesztek jelentőségét, hibaforrásait. Példákat hoznak arra, hogy a tömegspektrometria kombinálása új biológiai mintavételi lehetőségekkel (pl. kortizol nyálból, szabad kortizol vizeletből) kitágítja az endokrinológus mozgásterét. Állást foglalnak a bizonyítékokon alapuló diagnosztika mellett az endokrinológia területén is. Elemzik az endokrinológiai laboratóriumi diagnosztika lehetséges fejlődési irányait.

A praxisok jövedelmezőségének növelése érdekében sok háziorvos gondolkodik diagnosztikai eszközök vásárlásán, ugyanis a szolgáltatási paletta bővítésével „egyensúlyba hozhatják” vállalkozásukat. Ám a jogszabályok alapján nem mindenki számára egyértelmű, mikor, milyen diagnosztikai vizsgálatért kérhet pénzt betegeitől. Cikkünkben a háziorvosi praxisban nem közfinanszírozott, teljes térítési díjért nyújtható diagnosztikus jellegű ellátásokat vesszük górcső alá.

Rendkívül nagy, a finanszírozási értéken számolva akár többszörös eltérések is tapasztalhatók a praxisok között a háziorvosok laboratóriumi beutalási gyakorlatában. Általános tendencia, hogy nő a vizsgálatok száma, s a háziorvosokra – egyes vizsgálatok egy betegre vonatkozó éves számának limitálásán, valamint néhány beutalási korláton túl – elvileg nem is vonatkozik semmilyen mennyiségi korlátozás. A fék indirekt: a degresszív finanszírozás sokszor a laboratóriumokat készteti arra, hogy határt húzzanak, s várólistával és meggyőzéssel fogják visszább az igényeket.

A laboratóriumi szolgáltatás érték, a háziorvosoknak a valós szakmai szükségesség szerint kell gazdálkodniuk a rendelkezésre álló kapacitásokkal – jelenti ki dr. Ajzner Éva, a nyíregyházi kórház központi laboratóriumának vezető főorvosa. A PraxisMenedzsmentnek adott interjúból kiderül: a szakember támogatja, hogy a betegközeli eszközöket többen és többször alkalmazzák a háziorvosok közül, ám csak megfelelő külső minőségbiztosítás mellett, s csak akkor, ha adottak ehhez a tárgyi és a személyi feltételek, illetve a feladatok mellé finanszírozás is társul.