A múlt század végének és eddig a mostaninak is az egyik egészségügyi diadala a kardiovaszkuláris betegségek megfelelő kezeléséből származó mortalitás- és morbiditáscsökkenés. Az egyre hosszabb élettartam azonban mit sem ér kiváló életminőség nélkül, ám valljuk be, az öregedő ember szomatikusan és pszichésen folyamatosan hanyatlik.

Mindannyian ismerünk családunkban, ismeretségi körünkben olyan személyt, aki kimagasló szellemi képességekkel rendelkezett, majd a súlyosbodó mentális hanyatlás az évek előrehaladtával a hivatásában, a társadalomban és a családban is korábbi jelenlétének, szerepének és aktivitásának fokozatos leépüléséhez vezetett. Az öregedéssel azonban nem feltétlenül jár együtt kóros mértékű szellemi hanyatlás: gondoljunk csak a 80-as, 90-es éveikben még mindig aktív és kreatív tudományos kutatókra, művészekre, szakemberekre.

A demens emberekkel való egészségügyi kommunikáció sajnos általában meglehetősen szegényes és erőteljesen paternalisztikus. A képzésekből gyakran hiányzik ez a témakör, így sokan nincsenek felkészülve a demenciával kapcsolatos kommunikációs problémákra.

A demencia jellemzően multidiszciplináris megközelítést igénylő, a neurológia és pszichiátria határterületén elhelyezkedő, neuropszichiátriai tünetegyüttes. Krónikus fennállása, gyakran progresszív zajlása során a páciensek és az őket segítő hozzátartozók számos egészségügyi és más (pl. szociális) szakterületen dolgozó szakemberrel kapcsolatba kerülnek.

A segítő szakmákban dolgozni megtisztelő feladat. A segítségre szoruló bizalommal fordul a szakemberek felé, ettől megtisztelő. Az ápolói munka, mint segítő hivatás sokrétű ismeretet, szakmai felkészültséget, határozott jellemet, empátiás képességet kíván meg gyakorlójától.

A nemzetközi adatok szerint a 65 év feletti emberek 10%-ánál jelentkezik szellemi hanyatlás. A családorvosi gyakorlatban a legfontosabb, hogy a feledékenységről, az ismeretanyag csökkenéséről beszámoló idős páciens vagy hozzátartozó esetén felmerüljön a demencia gyanúja.

A demencia részben gyakorisága, részben krónikus volta mellett gondozói igénye miatt a XXI. század egyik legjelentősebb betegségcsoportja, „népbetegsége”. Prevalenciája a korral nő, 65 év felett 5 évente megduplázódik: 65 éves korban 1% körüli, 85 év felett 30%. Nőkben minden korcsoportban gyakoribb.