Kiújult a rezidensháború
Itt élned, halnod kell (?)
2010. március 10. 09:38
.jpg)
A Szózat olvasását javasolja szakorvosjelöltjeinek az egészségügyi miniszter, „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell” – idézte, s üzente keddi tájékoztatóján Székely Tamás a lázongó rezidenseknek, akik inkább élnének, mint halnának.
A végzős medikusok nem hajlandók megkezdeni a szakorvosképzést, amennyiben nem módosítják az idén szeptembertől érvényes, újrafogalmazott renzidens rendeletet. Az önkéntes lemondást dokumentáló jognyilatkozat aláírásainak gyűjtését jövő hét végéig folytatják, tudta meg lapunk Papp Magortól. A Magyar Rezidens Szövetség elnöke azt is elmondta, nyilvános vitára hívják a minisztert, amelynek témája a rendelet lenne.
Mint arról már korábban többször is hírt adtunk, a végzős orvostanhallgatóknál az verte ki a biztosítékot, hogy a szakorvosképzés után legalább négy évig kötelezően a képzésüknek helyet adó intézményben kell munkát vállalniuk. Igaz, már ez utóbbi megfogalmazás kapcsán is értelmezési vita van a minisztérium és a rezidensek között. Mai, rendkívüli sajtótájékoztatóján a miniszter közölte, hogy a tárca nem az adott intézményben, hanem az országban maradáshoz ragaszkodik. Vagyis: a rezidens más kórházban, megyében, vagy akár régióban is vállalhat szakorvos vizsgája után munkát. Papp Magor szerint viszont a rendelet egyértelmű, hiszen legalább 9 évre szóló – ebből minimum 5 év a szakorvosképzés ideje – munkaszerződést kötelesek fogadó intézményükkel aláírni.
A szakképzésre várók korábban kifogásolták azt is, hogy az új rendelet kizárólag az idén végző medikusokkal számol, azokkal viszont nem, akik bár korábban végeztek, különböző okok miatt nem kerültek be annak idején a rezidens rendszerbe. Székely Tamás ezt is cáfolta, mondván az idén végzetteknek 116 központi gyakornoki helyet hirdettek meg, a kórházak 734 állásra pályáztak, összesen tehát 850 képzőhely áll a medikusok rendelkezésére. Emellett 593 állás vár a már korábban szakorvos-képzési rendszerbe kerülőkre. Papp Magor azonban ezt is cáfolta. Az utóbbi szám ugyanis azokra vonatkozik, akik idén fejezik be a rezidensképzés első két esztendejét, az úgynevezett törzsképzés időszakát. Azoknak viszont valóban nem jut hely, akik korábban azért nem léptek be a rendszerbe, mert PhD-sek voltak, vagy nem indult el az a szakirány, amit választani kívántak, esetleg rögtön az egyetem elvégzése után szültek. Számuk minimum kétszázra tehető a szövetségi elnök kalkulációja szerint.
A szakminiszter visszautasította azt az állítást is, miszerint kizárnák a kismamákat a szakképzési rendszerből. A Munka Törvénykönyvre hivatkozott, mondván, Magyarországon nem lehet felmondani a picinyükkel otthonmaradó kismamáknak. Ez szintén csúsztatás – állítja Papp Magor. Korábban legfeljebb három évre lehetett megszakítani a szakorvosképzésben való részvételt, ha azonban a jelölt rögtön egymás után például két gyermeket vállalt, nem zárta ki magát a rendszerből, mivel különféle indokok alapján lehetőség volt hosszabb szüneteltetésre is. Az újrafogalmazott szabályból azonban kimaradtak ezek az „enyhítő” indokok, a megszakítás idejét egyértelműen három esztendőben maximálva.
De más sebből is vérzik a rendelet. Az intézményvezetők például a többletköltségeket kifogásolják. A veszprémi megyei kórház főigazgatójának számítása alapján egy rezidens szakorvosi képzése öt év alatt átlagosan 12 millió forintba kerül, amihez még a munkabér is társul. Ez utóbbi éves szinten nagyjából 2 millió forint, amihez 1 millióval járul az állam. Rácz Jenő munkatársunkkal végzett kalkulációja szerint a veszprémi kórház 14 rezidensi helyének költsége öt év alatt több mint 300 millió forint (168 millió a szakképzésé, s további 140 millió – amelynek a felét az állam fizeti – a bérköltség). Igaz, az állam valamennyivel hozzájárul a szakképzés kiadásaihoz is, ez azonban a jelenlegi pénzügyi helyzetben inkább a rezidensek „hárításában”, mintsem fogadásában teszi érdekeltté a honi egészségügyi intézményeket. Annál is inkább, mivel van – lesz – olyan akkreditált képzőhely, ahol öt év alatt alig-alig találkoznak majd rezidensükkel, mivel az a helyi, szerény képzési lehetőségek miatt más és más kórházban, klinikán tölti majd ideje javarészét.
Ez utóbbi újabb gondot jelez. A rezidens szövetsége elnökének információja szerint gőzerővel zajlik a kisebb, néhány szakmás – egyébként valóban komoly munkaerőgondokkal küszködő – kórházak képzési hellyé akkreditálása. S bár így a férőhelyek száma valóban növekedhet, félő, hogy ezzel fordított arányban csökken a képzés színvonala.
Rácz Jenő szerint – s ezzel egyetért Papp Magor is – nem a rendelet iránya, hanem egyes intézkedéseinek átgondolatlansága okoz gondot. Azzal például egyetértenek, hogy meg kell akadályozni az agyelszívást, ám az új rendelet Rácz szerint egyáltalán nem garantálja ezt. Ugyanúgy a hazai adófizetők teremtik elő egy-egy szakorvos képzésének közel 30 milliós költségét, amelyből aztán más uniós országok profitálnak.
Székely Tamás egy kérdésre válaszolva közölte: nem vonják vissza a rendeletet.
Mint arról már korábban többször is hírt adtunk, a végzős orvostanhallgatóknál az verte ki a biztosítékot, hogy a szakorvosképzés után legalább négy évig kötelezően a képzésüknek helyet adó intézményben kell munkát vállalniuk. Igaz, már ez utóbbi megfogalmazás kapcsán is értelmezési vita van a minisztérium és a rezidensek között. Mai, rendkívüli sajtótájékoztatóján a miniszter közölte, hogy a tárca nem az adott intézményben, hanem az országban maradáshoz ragaszkodik. Vagyis: a rezidens más kórházban, megyében, vagy akár régióban is vállalhat szakorvos vizsgája után munkát. Papp Magor szerint viszont a rendelet egyértelmű, hiszen legalább 9 évre szóló – ebből minimum 5 év a szakorvosképzés ideje – munkaszerződést kötelesek fogadó intézményükkel aláírni.
A szakképzésre várók korábban kifogásolták azt is, hogy az új rendelet kizárólag az idén végző medikusokkal számol, azokkal viszont nem, akik bár korábban végeztek, különböző okok miatt nem kerültek be annak idején a rezidens rendszerbe. Székely Tamás ezt is cáfolta, mondván az idén végzetteknek 116 központi gyakornoki helyet hirdettek meg, a kórházak 734 állásra pályáztak, összesen tehát 850 képzőhely áll a medikusok rendelkezésére. Emellett 593 állás vár a már korábban szakorvos-képzési rendszerbe kerülőkre. Papp Magor azonban ezt is cáfolta. Az utóbbi szám ugyanis azokra vonatkozik, akik idén fejezik be a rezidensképzés első két esztendejét, az úgynevezett törzsképzés időszakát. Azoknak viszont valóban nem jut hely, akik korábban azért nem léptek be a rendszerbe, mert PhD-sek voltak, vagy nem indult el az a szakirány, amit választani kívántak, esetleg rögtön az egyetem elvégzése után szültek. Számuk minimum kétszázra tehető a szövetségi elnök kalkulációja szerint.
A szakminiszter visszautasította azt az állítást is, miszerint kizárnák a kismamákat a szakképzési rendszerből. A Munka Törvénykönyvre hivatkozott, mondván, Magyarországon nem lehet felmondani a picinyükkel otthonmaradó kismamáknak. Ez szintén csúsztatás – állítja Papp Magor. Korábban legfeljebb három évre lehetett megszakítani a szakorvosképzésben való részvételt, ha azonban a jelölt rögtön egymás után például két gyermeket vállalt, nem zárta ki magát a rendszerből, mivel különféle indokok alapján lehetőség volt hosszabb szüneteltetésre is. Az újrafogalmazott szabályból azonban kimaradtak ezek az „enyhítő” indokok, a megszakítás idejét egyértelműen három esztendőben maximálva.
De más sebből is vérzik a rendelet. Az intézményvezetők például a többletköltségeket kifogásolják. A veszprémi megyei kórház főigazgatójának számítása alapján egy rezidens szakorvosi képzése öt év alatt átlagosan 12 millió forintba kerül, amihez még a munkabér is társul. Ez utóbbi éves szinten nagyjából 2 millió forint, amihez 1 millióval járul az állam. Rácz Jenő munkatársunkkal végzett kalkulációja szerint a veszprémi kórház 14 rezidensi helyének költsége öt év alatt több mint 300 millió forint (168 millió a szakképzésé, s további 140 millió – amelynek a felét az állam fizeti – a bérköltség). Igaz, az állam valamennyivel hozzájárul a szakképzés kiadásaihoz is, ez azonban a jelenlegi pénzügyi helyzetben inkább a rezidensek „hárításában”, mintsem fogadásában teszi érdekeltté a honi egészségügyi intézményeket. Annál is inkább, mivel van – lesz – olyan akkreditált képzőhely, ahol öt év alatt alig-alig találkoznak majd rezidensükkel, mivel az a helyi, szerény képzési lehetőségek miatt más és más kórházban, klinikán tölti majd ideje javarészét.
Ez utóbbi újabb gondot jelez. A rezidens szövetsége elnökének információja szerint gőzerővel zajlik a kisebb, néhány szakmás – egyébként valóban komoly munkaerőgondokkal küszködő – kórházak képzési hellyé akkreditálása. S bár így a férőhelyek száma valóban növekedhet, félő, hogy ezzel fordított arányban csökken a képzés színvonala.
Rácz Jenő szerint – s ezzel egyetért Papp Magor is – nem a rendelet iránya, hanem egyes intézkedéseinek átgondolatlansága okoz gondot. Azzal például egyetértenek, hogy meg kell akadályozni az agyelszívást, ám az új rendelet Rácz szerint egyáltalán nem garantálja ezt. Ugyanúgy a hazai adófizetők teremtik elő egy-egy szakorvos képzésének közel 30 milliós költségét, amelyből aztán más uniós országok profitálnak.
Székely Tamás egy kérdésre válaszolva közölte: nem vonják vissza a rendeletet.
Horváth Judit, medicalonline
