2021. június. 20., vasárnap - Rafael.

Áldatlan (át)képzés?

Az átalakuló egészségügy nem csak az orvosok, hanem az ágazatban tevékenykedő szakdolgozók képzésében is fordulatot hozhat. A társadalom elöregedése miatt egyre inkább a krónikus betegségek ellátására helyeződik a hangsúly, míg az ellátórendszerből mind több orvos hiányzik. Egyre kevesebb idő jut a pácienssel való beszélgetésre, a hatékony kommunikációra. Ugyanakkor olyan feltörekvő területek is vannak – ilyen például a jelenlegi kormányzat által is erősen támogatott egészségturizmus –, amelyek új, eddig nem létező szakemberek képzését kívánnák meg.

Kiszámítható képzési, továbbképzési rendszerre lenne szükség Magyarországon, hiszen a jelenleg szakdolgozók oktatása döntően iskolarendszeren kívül történik – hangoztatja gyakorta konferenciákon, háttérbeszélgetéseken Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke, s hozzáteszi, a képzések drágák – a költségeket a hallgatók többnyire maguk fizetik –, és sokszor csak utólag derül ki, hogy nem is megfelelőek. Pedig vannak törekvések arra, hogy a meglévő képzések mellé vagy helyett az egészségügyet közvetlenül és közvetve érintő területeken is megfelelő szakembergárda álljon rendelkezésre.

Orvos helyett betegoktató

Az orvos köteles a legteljesebb körű felvilágosítást adni a betegének állapotáról, betegsége prognózisáról és kezeléséről – mondja ki az egészségügyi törvény. Ám erre a jelenlegi ellátórendszerben nincsen idő. A rendelőkben futószalagon érkeznek a betegek, a személyzet több okból frusztrált, így türelmetlen. Nincsen idő meghallgatni a kérdéseket, kibeszélni a félelmeket, annak ellenére, hogy a kutatások alátámasztották: megfelelő kommunikációval a betegegyüttműködés nagymértékben javítható, s ezzel a terápia is hatásosabbá válhat.

Az orvosegyetemeken egyre hangsúlyosabb szerephez jut a kommunikáció oktatása, amely lehetővé teszi, hogy hatékony párbeszédtechnikák segítségével a lehető legtöbb információhoz jusson mind az orvos, mind pedig a páciense. Vannak azonban olyan elképzelések is, amelyek szerint a betegek részletes és mélyreható felvilágosítását és oktatását, egészségnevelését nem a doktoroknak, hanem megfelelően képzett szakszemélyzetnek kellene ellátnia. Ennek érdekében hívták életre a Betegoktatók és Egészségnevelők Országos Egyesületét, amelynek alelnöke, dr. Andrássy Gábor azt mondja, a páciensek többségét az orvosa látja el információkkal, de több ok is lenne rá, hogy ez megváltozzon, s a betegoktatási feladatokat középkáderekre bízzák. Az egyesület ezért harminc növendékkel pilot programot indít. Az OKJ-s képzés során a leendő betegoktatók pedagógiát, pszichológiát és kommunikációs stratégiát tanulnának. Az egyesületre vár az a feladat, hogy szakmánként kidolgozva összegyűjtse a képzési terveket.

– Jelenleg az egészségügyi ellátásban a diabetológia az egyetlen szakterület, ahol az egészségügyi szakdolgozókat is mélységében bevonják a betegek felvilágosításába, oktatásába. Pedig ennél sokkal több betegoktatóra lenne szükség, különösen a manuális szakmák területén, mint a traumatológia, a sebészet, vagy az egyre inkább akut ellátás irányába haladó kardiológia. Mind kevesebb orvosra jut mind több beteg, és a hazai ellátásban dolgozó orvosok többsége habitusát tekintve inkább a műtőasztal mellett érzi igazán otthon magát, a betegoktatás és nevelés idegen tőlük. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a páciensnek a problémájával, terápiájával kapcsolatos információkat meg kell kapnia, de jelenleg a drágán kiképzett orvos edukálja a betegeket, ami sok időt elvesz a gyógyítástól. Ipari ellátásban részesítjük a lakosokat, ezért iparszerű választ kell adni a kérdésekre, nehézségekre. Az egyik ilyen válasz lehet, hogy az edukációt speciálisan átképzett nővérekre bízzuk.

Így a legolcsóbb

Külföldön az orvosok mellé már régóta biztosítanak olyan szakasszisztenseket, akik nem diagnosztizálnak, nem írnak elő terápiát, ellenben elmondják a betegnek, hogy milyen diétát kell betartania, hogyan végezhet otthon peritoneális dialízist, vagy mit tehet a cardiovascularis betegségek kialakulásának megelőzésére. Ezek a szakemberek akár csoportos, akár egyéni beszélgetések keretében válaszolni tudnak a felmerülő kérdésekre, eloszlathatják a beteg félelmeit, életmód- és életvezetési tanácsokkal láthatják el őket. Andrássy doktor szerint az orvosok is érdekeltek abban, hogy mind több szakmai feladatot adjanak át a középkádereknek.

– Az egész egészségügyben létező, tapintható a betegoktatás hiánya, a túlterhelt orvosok igyekeznek instruálni a pácienseket, miközben erre valójában nincsen idejük. A szakszemélyzet képzése az akut betegek ellátására fókuszál, sem az ellátórendszer szerkezete, sem a dolgozók attitűdje nem alkalmas az egyre növekvő számú krónikus beteg ellátására. Pedig a megfelelő felvilágosítás alapvetően befolyásolja a terápiát, a gyógyulást segítheti. Ám a jóllét a beteg együttműködése nélkül nem következhet be. A páciensek szűk köre tökéletesen együttműködik a gyógyítóval, önerejéből képzi magát, beszerzi a betegségével kapcsolatos információkat. Szintén kevesen vannak azok, akik ennek éppen az ellenkezői: egyáltalán nem tartják be az utasításokat, tanácsokat, javaslatokat. Azonban a legszélesebb rétegbe azok tartoznak, akikkel foglalkozni kell, de ugyanakkor jól irányíthatóak, vezethetőek. És itt van a betegoktatók fő vadászterülete.

Az egyesület alelnöke szerint a jövőben az ellátó – legyen az kórház vagy szakrendelő – minőségét jelezheti, hány szakképzett betegoktatóval rendelkezik. Az eredményességet illetően jelenleg a betegoktatók és egészségnevelők képzése a legolcsóbb hosszú távú, humán erőforrást célzó fejlesztés, a szakszemélyzet körében pedig sokan ebben látják az előrelépés lehetőségét.

Már nem a lángos kell

Az egészségturizmus mint fogalom dinamikusan fejlődik a gyakorlatban és a kormányzati kommunikációban egyaránt. Azonban dr. Kincses Gyula, a Magyar Egészségügyi Turisztikai Tudományos Társaság (METTT) elnöke szerint az a legnagyobb baj, hogy erről a szóról sajnos még mindig csak a gyógyvíz jut eszünkbe, s ez kevés. Pedig „ha a leves jó, a főételt is szeretnénk” – mondja a szakember, majd úgy folytatja: a gyógyvízhez hozzáadott igazi érték nem a lángos, hanem az orvosi szolgáltatás. Ez egészségturizmus kiegészítéseként azokat a területeket kellene fejleszteni, amelyek ide kapcsolódnak, így az ortopédiát, reumatológiát. Ha ezekre, s az itt foglalkoztatható szakemberek képzésére is kellő figyelmet fordítanánk, hazánk lehetne például az ízületi betegek Mekkája. A gyógyfürdőfejlesztésekre igen, de az egészségügyi szolgáltatásokra épülő turizmusra nincsenek pályázatok, oktatási anyagok hiányoznak.

Új irány és marketing

Manapság bármely vendéglátó kinevezheti magát wellness vagy fitnesz-szállónak, akinek van egy jakuzzija meg két szaunája az alagsorban. Pedig a trendek világszerte egyre inkább medical-wellness, medical-fitnesz irányába haladnak. Erre az összességre építve az oktatásba is be kellene építeni a wellnesst mint szolgáltatást, ami teljes egészében nézi az embert. Olyan szakdolgozókra volna szükség, akik egészségügyi szempontból kikérdezi, felméri a vendéget, s problémáját, esetleges betegségeit megismerve nem a futógépre küldi a pácienst, hanem az elliptikus trénert javasolja neki. Ez a fajta szakemberképzést egyébként beépíthetnék a jelenlegi oktatásba. 

A jó egészségügyi szakembereken kívül azonban az egészségturizmus tényleges fejlődésének érdekében nagyon nagy szükség lenne olyan marketingszakemberek, ellátásszervezők képzésére, akik az egész országra kiterjedően ismerik a gyógyhelyek szolgáltatásait, és ezekhez igazodva szervezik a beteg emberek turisztikáját – teszi hozzá Kincses Gyula. Ezek a szakemberek speciális marketing-ellátást nyújthatnának, szerveznék a vendégek ideutaztatást az állapotkorrigálással együtt. Bár ez a fajta oktatás önálló szakot még nem ér meg, de az egészségturisztikai képzésben feltétlen helye lenne.

A Betegoktatók és Egészségnevelők II. Országos Versenyéről itt olvashat

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés