Mesenchymalis őssejtek: az őssejtterápia ígéretes eszközei

Az őssejtkutatás egyik legdinamikusabban fejlődő területéről, a mesenchymalis őssejtek terápiás alkalmazásáról számolt be Uher Ferenc, az Országos Vérellátó Szolgálat Őssejtbiológia csoportjának vezetője.

A mesenchymalis őssejtek a szöveti őssejtek közé tartozó, multipotens sejtek, amelyek osteocyta, chondrocyta, illetve adipocyta irányba képesek differenciálódni. (A korábbi reményekkel ellentétben ma már úgy gondolják, hogy ezek a sejtek nem képesek nem ortodox plaszticitásra, vagyis nem differenciáltatható belőlük bármilyen sejt, pl. idegsejt.)

A terápiás célra felhasználható őssejtek legismertebb forrása a csontvelő. Mesenchymalis őssejtek azonban nemcsak itt, hanem valamennyi kötő- és támasztószövetben megtalálhatók, könnyen izolálhatók pl. a zsírszövetből, ami különösen előnyös lehet terápiás szempontból, hiszen a zsírleszívással nyert minták gyakran fiatal és egészséges donoroktól származnak. Az említett szövettípusokból izolált sejtekből heterogén kultúrák növeszthetők (a széles körben elterjed mesenchymalis őssejt elnevezés helyett emiatt helyesebb a mesenchymalis stromasejt elnevezés). Többek között e heterogenitásnak tulajdonítható, hogy a mesenchymalis őssejtek molekulárisan igen nehezen karakterizálhatók, génexpressziós mintázatuk alig különbözik a fibroblast, illetve a myofibroblast sejtekétől.

Terápiás alkalmazásuknak alapvetően három módja van: a transzplantáció, a szervezet saját őssejtjeinek mobilizálása, illetve különböző szövetek, szervek in vitro létrehozása (tissue engineering). Jelenleg a legutóbbi a biotechnológiai cégek által legintenzívebben kutatott terület; nagy nyilvánosságot kaptak azok a kísérletek, amelyekben orrot vagy fület sikerült megfelelő vázszerkezetek felszínén növeszteni. Bár rendkívül nagy igény lenne rá, egyelőre megoldatlan a hyalinporchoz hasonló teherbíró porcszövet és a komplex szerkezetű, vaszkularizált a csontszövet illetve létrehozása.

Az őssejtek transzplantációs alkalmazásáról számos kutató meglepetésére állatkísérletekből az derült ki, hogy a beültetett őssejtek kedvező élettani hatásai nem azok szöveti integrációjának köszönhetők, hanem az általuk termelt trofikus, antiapoptotikus, endogén regenerációt segítő és immunmoduláló faktoroknak. A kutató kiemelte, hogy a transzplantált mesenchymalis őssejtek nem váltanak ki immunválaszt, sőt, lokálisan immunszuppresszív hatást fejtenek ki, feltehetőleg a dendritikus sejtek érésének és antigénbemutató funkciójának gátlása, illetve a regulátor T-sejtek klonális expanziójának serkentése révén.

Ezt a hatást használta ki Uher Ferenc kutatócsoportja az 1-es típusú diabetes állatkísérletes modelljében, amelynek lényege, hogy streptozotocin-kezelés hatására először a pancreas béta-sejtjeinek szelektív pusztulása, majd a kiterjedt sejtpusztulás következtében autoimmun folyamatok idézhetők elő. A kutatók a streptozotocin-indukált diabetesben szenvedő egereknek egerekbe mesenchymalis őssejteket, illetve csontvelősejteket juttattak be. A kezelés hatására az állatoknál teljesen helyreállt a pancreas inzulintermelő funkciója. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy a kísérlet számos különböző szövetből nyert mesenchymalis őssejt transzplantációjával, és a csontvelőátültetéskor szokásosnál jóval enyhébb besugárzást követően is sikeres volt.

Az ígéretes eredmények mellett természetesen rendkívül fontos mérlegelni a terápia lehetséges kockázatait. Ezek közül a legfontosabb a tumorindukáló hatás, amely ebben az esetben elsősorban nem új daganatok keletkezését, hanem metastasis-képzést, illetve lappangó tumorok aktivizálódását jelenti. Érdemes megemlíteni továbbá a fibrosis kockázatát – mint az előadó rámutatott, a normális sebgyógyulás és a kóros hegképződés között igen kényes egyensúly áll fenn.

Az előadás végén a mesenchymalis őssejtek egy igen érdekes tulajdonságáról hallhattunk: génexpressziós mintázatuk alapján egyértelműen igazolták, hogy e sejtek pozicionális memóriával rendelkeznek, vagyis viselkedésük eltérő lehet attól függően, hogy a szervezet melyik részéről származnak. Mandibulából nyert mesenchymalis őssejteket a tibiába átültetve pl. előidézhető a csontszövet regenerációja, ám a tibiából nyert sejtek a törött mandibulában csak sebgyógyulást indukálnak.