hirdetés
hirdetés
2017. szeptember. 23., szombat - Tekla.
hirdetés


Élhetnénk akár 100 évig?

A természet már rég feltalálta a halhatatlanságot, mondta a Szabad Földnek Vellai Tibor, az ELTE Genetikai Tanszékének vezetője.

hirdetés

– Nem kerülgetem a kérdést: menynyi időre tervezzek?

– Önnek középkorúként úgy 80 év a várható élettartama. Ez kétszeres növekedés az 1800-as évekhez képest, amikor a fejlett ipari országokban csupán 45-50 esztendő volt az átlagéletkor. A legújabb forgatókönyv szerint a mai gyerekek már 90-100 évvel számolhatnak a fejlett ipari országokban.

– Hol a felső határ?

– 100-120 év teljesen realisztikusnak tűnik, legalább ilyen hosszú időtartam biztosan kódolva van a génjeinkben. Véleményem szerint nem kell újabb 200 évet várni, hogy akár újra megduplázódjon az ember várható élettartama.

– Ez elég hihetetlenül hangzik...

– Három évtizede folyik világszerte intenzív öregedéskutatás, ez idő alatt körülbelül 500 olyan evolúciósan  konzervált gént azonosítottak, amelyek szerepet játszanak az öregedési folyamat szabályozásában. Ha ilyen géneket mutációval „kiütünk”, a vizsgált élőlény élettartama jelentősen megnő. A legszélsőségesebb példa erre Cynthia Kenyon amerikai genetikus nevéhez fűződik, aki egy fonálféregfaj génjeinek manipulációjával öt-hatszorosával hosszabbította meg az állat élettartamát: a normális 10-12 nap helyett 60 napig éltek a mutánsok. Emberi viszonylatban ez az élettartam 500 évnek felelne meg.

– De végül ezek a matuzsálemi korú fonálférgek is elpusztultak.

– Így igaz. Az öregedést fékezni tudjuk, de jelen tudásunkkal megállítani nem.

– Mégis, hogyan lassítható hatékonyan az öregedés?

– Úgy tűnik, a jövőbeni megoldás egyik kulcsa az autofágia. 2016-ban az orvosi-élettani Nobel-díjat Oszumi Josinori japán professzor éppen az autofágia területén elért eredményeiért érdemelte ki. A görög eredetű szóösszetétel sejtes önemésztést jelent. A sejt egyes komponensei, főleg a fehérjék idővel elfáradnak, elhasználódnak, és így képtelenek ellátni normális funkciójukat. Ezeket a feleslegessé vált, károsodott struktúrákat a sejt lebontja, alkotóelemeire szedi szét, majd ezekből új komponenseket állít elő. Valójában egy molekuláris körforgásról beszélünk, amely során az elhasználódott, régi, káros makromolekulák lebomlanak, és az így keletkezett alegységekből új makromolekulák készülnek.

A teljes interjút itt olvashatja.

(forrás: Szabad Föld)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Könyveink