hirdetés
hirdetés

Dr. Bardócz Mariann cikkei

  #1
2015-08-06 11:36:00

A CORE vizsgálatok tanulsága szerint az új gyógyszerformával a jelenleg rendelkezésre álló kezelésekkel összevethető terápiás eredmény érhető el aktív, enyhe vagy közepesen súlyos colitis ulcerosás betegeknél.

  #2
2015-08-06 09:17:00

A colitis ulcerosa kezelésében jelentős előrelépést jelenthet egy, a vastagbél teljes hosszában felszabaduló, hatását elsősorban helyileg kifejtő, így csökkent szisztémás expozíciót biztosító szteroid készítmény.

#3
2015-08-05 11:14:00

Ki az, aki a legjobban tudja, milyen gyulladásos bélbetegséggel élni? Természetesen maga a beteg. Az IMPACT tanulmányban őket  kérdezték a fiatalkori problémákról (pl. tanulás, pályaválasztás), a munkavállalási nehézségekről és egészségügyi ellátásuk helyzetéről.

  #4
2015-08-05 09:47:00

A multimátrix (MMX) retard gyógyszerforma lehetővé teszi a hatóanyag szabályozott ütemben történő, elhúzódó felszabadulását, melynek köszönhetően az a vastagbél disztális területeihez is eljut. Ez utóbbi különösen a colitis ulcerosa kezelésében kritikus szempont.

  #5
2015-05-28 15:00:00

A tumorterhelés változásának objektív meghatározása igen fontos a daganatellenes kezelésre adott válasz értékelésében, és szolíd tumorok esetében a változás mértéke a túléléssel is szorosan korrelál. A tumorválasz standard értékeléséhez használt RECIST kritériumokat 2009-ben frissítették. A publikáció a módosított kritériumok és a tumorválasz összefüggéseit vizsgálja előrehaladott nemkissejtes tüdőrákban szenvedő, erlotinibbel kezelt betegek körében.

  #6
2015-05-28 15:00:00

Bár a progresszió alapú végpontokat, mint amilyen pl. a progressziómentes túlélés gyakran fő klinikai vizsgálati végpontként értékelik a daganatellenes terápiák klinikai vizsgálataiban, a progresszió klinikai értelmezése azonban kevéssé egyértelmű. Olyan objektív klinikai végpontokra lenne szükség, amelyek jól jelzik az adott kezelés hatosságát vagy hatástalanságát és a terápiaváltás szükségességét. 

  #7
2015-05-28 15:00:00

A tüdőrák a daganatos halálozás vezető oka világszerte. Az EGFR jelátvivő útvonalat célzó gefitinibbel és erlotinibbel klinikailag hatásosan kezelhető a tüdőrákos betegek mintegy ötöde.  A hatékony szerekkel szemben is előforduló de novo, illetve szerzett rezisztencia mechanizmusainak ismerete a rezisztens esetekben is sikerrel alkalmazható kezelési lehetőségekhez vezethet.

  #8
2015-05-28 15:00:00

Az orális tirozin-kináz-gátlók (TKI-k) javítják a klinikai kimenetelt azoknál a daganatos betegeknél, akiknél aktiváló mutációk, transzlokációk vagy fúziók vannak jelen domináns onkogénekben. Az EGFR (epidermalis növekedési faktor receptor) TKI-k és ALK (anaplasztikus limfóma kináz) TKI-k klinikailag szignifikáns hatást mutatnak nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő, EGFR-mutációt, illetve ALK-EML4 transzlokációt hordozóbetegeknél. E molekuláris elváltozásokon alapuló célzott terápia azonban nagy kihívást jelent, hiszen a teljes remisszió ritka, de novo rezisztencia előfordul, továbbá a visszaesés és a szerzett rezisztencia általánosnak mondható.

  #9
2015-05-28 13:22:00

Az allergiás rhinitis (AR) a felső légutak gyulladásos megbetegedése, mely a szemek, a fülek és a garat érintettségével is járhat. Az AR az egyik leggyakoribb, a lakosság mintegy 30%-át érintő betegség, globális szintű népegészségügyi probléma.

  #10
2015-05-28 13:01:00

Az allergiás rhinoconjunctivitis és urticaria diagnosztizálásában és kezelésében a jelenlegi ajánlások szerint a non-szedatív antihisztaminok az elsőként alkalmazandó szerek. Bár ezek számos betegnél kellően hatékonynak bizonyulnak, közepesen súlyos - súlyos betegségben nem minden esetben elegendők, így az új készítmények megjelenését továbbra is nagy figyelem övezi.

  #11
2015-05-28 11:24:00

A szezonális allergiás rhinitis a felnőtt- és gyermekpopuláció 30-40%-át érinti, prevalenciája egyre emelkedik.

#12
2015-04-29 06:00:00

A gasztrointesztinális (GI) megbetegedések komoly morbiditással és mortalitással járó kórképek, költségvonzatuk igen jelentős. Az egészségügyi ellátásban végbemenő gyors változások, a költséghatékonyság fókuszba kerülése nyomán a háziorvosok egyre nagyobb szerepet töltenek be e betegségek menedzsmentjében, a korai diagnózist és a költséghatékony kezelést egyaránt beleértve, melyhez ma már egyértelműen megfogalmazott gyakorlati útmutatók, hatásos gyógyszerek, pontos non-invazív vizsgálati módszerek és evidencia-alapú alapellátási tervek vannak segítségükre. Mivel az emésztési problémák nagymértékben köthetők az életmódhoz, a holisztikus, pszichoszociális aspektusokat is figyelembe vevő megközelítés biztosításában szintén alapvető szerep hárul a háziorvosokra.

#13
2015-04-22 06:00:00

Az alacsony csontsűrűség a gyulladásos bélbetegség (IBD) ismert, ám gyakran elhanyagolt szövődménye, melynek előfordulása az IBD-s populáción belül a rendelkezésre álló epidemiológiai adatok szerint - az alkalmazott definícióktól és vizsgálatoktól függően - 12% és 58% közötti. A csontsűrűség csökkenésének elsődleges klinikai következménye a csonttörés, melynek megelőzése érdekében kiemelt figyelem szentelendő az IBD-ben szenvedő betegek ez irányú szűrésének, kezelésének és követésének.

#14
2015-04-21 06:00:00

Jóllehet a gyulladásos bélbetegségek (IBD) etiológiája az elmúlt évtizedek során intenzív kutatás tárgya volt, a betegséget kiváltó okok még mindig nem ismertek pontosan. Jelenlegi tudásunk szerint összetett folyamatról van szó, az IBD kialakulásához egyrészt genetikai zavar, másrészt a normál bélflórát befolyásoló, nem meg felelő immunválaszt triggerelő környezeti tényezők hatásának interakciója vezet. A genetika szerepét igazolandó számos hajlamosító gént azonosítottak már, a genetikai prediszpozíció mindazonáltal nem lehet egyedül felelős a betegség kialakulásáért. A teljes penetrancia hiánya és az IBD incidenciájának - általában az iparosodás mértékével párhuzamosan történő - gyors emelkedése bizonyos régiókban további tényezők szerepére utal, melyek közül a leggyakrabban emlegetetteket foglaljuk össze alább röviden

#15
2014-11-29 05:55:00

A gyulladásos bélbetegség (IBD) diagnózisának felállításakor a betegek mintegy fele 35 évesnél fiatalabb, ami azt jelenti, hogy az érintettek jelentős hányadánál merülnek fel reprodukcióval kapcsolatos kérdések a kezelés során. Az IBD megfelelő kezelése ezeknél a betegeknél alapvető fontosságú, hiszen ez nem csak aktuális egészségi állapotukat befolyásolja, hanem a terhesség kimenetelére és a születendő gyermek egészségére is kihat.

  #16
2003-06-01 00:00:00

A petefészekrák kemoterápiája

Hatásos-e a kiegészítő kemoterápia korai stádiumú ovarium-carcinomában? A korábbi tanulmányok túlságosan kis esetszámúak voltak ahhoz, hogy megbízható következtetéseket lehessen levonni belőlük. Két, idén januárban publikált vizsgálat tudományosan megalapozott válasszal szolgál a kérdésre.

Több mint egy évtizede a világ számos nagy intézetének klinikusai összefogtak, hogy kiderítsék, érdemes-e korai stádiumú petefészekrák esetén kiegészítő citosztatikus kezelést adni. 2000 januárjában fejeződött be és 2003 januárjában jelent meg a Journal of the National Cancer Institute-ban annak a két nagy nemzetközi vizsgálatnak az összefoglalója, amelyek alapján bebizonyosodott: a műtétet követő kemoterápiának köszönhetően a páciensek túlélése javul, és meghosszabbodik a daganat kiújulásáig eltelt idő.

Az első vizsgálat (az ICON1) 477 alanya közül 241-en közvetlenül a műtétet követően platina alapú kemoterápiában részesültek. A többi 236 beteget csak obszerválták, náluk nem történt további beavatkozás, hacsak nem vált klinikailag is indokolttá a kemoterápia. Az ötéves túlélés az előbbi csoportban 79 százalékos, az utóbbiban 70 százalékos volt. A recidívamentes ötéves túlélés tekintetében szintén szignifikáns különbséget találtak: 73 százalék a citosztatikummal kezeltek, és 62 százalék az obszerváltak körében.

  #17
2003-05-01 00:00:00

A túlzott kímélet az ízület halála

Az arthrosisos ízület túlzott kímélete káros, jobban használ az óvatos, ám rendszeres mozgás, sportolás. A sok mozgást igénylő, de az ízületeket alig terhelő sportágak jöhetnek elsősorban szóba.

Az arthrosis kialakulása és progressziója összetett folyamat: belső tényezők (anyagcsere-betegségek, genetikai hajlam) és külső faktorok (mikrotraumák, az ízület tengelyének eltérései, dysplasiák, túlterhelés, de a terhelés hiánya is) egyaránt befolyásolják. Mindezek következtében károsodik a porcsejtek funkciója, a porc rugalmatlanná válik és csökken  alapállományának mennyisége. Ez növeli a porc alatti csontszövet terhelését, amely megvastagodik, és széli részein osteophyták képződnek – az osteochondrosis szövődménye az ízületek duzzanata és fájdalma, vagyis az aktív arthrosis. A csont és a porc kóros elváltozásait az izmok degenerációja követi. 20 és 60 év között az izmok ereje 40 százalékkal csökken, és romlik a mozgáskoordináció is.

  #18
2003-02-01 00:00:00

A marihuána roncsolja a tüdőt

A British Lung Foundation kutatói az akut és krónikus bronchitis-ban szenvedő betegeket vizsgálva kimutatták, hogy 3-4 szál füves cigaretta ugyanolyan mértékben károsítja a légutakat, mint egy teljes csomag a hagyományosból. A sokak által ártalmatlannak vélt kábítószer ezzel új megvilágításba kerül. A rendszeresen marihuánát szívók körében a nem dohányzókhoz viszonyítva szignifikánsan nagyobb a krónikus és az akut légúti betegségek tüneteinek (tartós köhögés, légúti zörejek stb.) prevalenciája. Ennek egyik oka az, hogy a füves cigaretta elszívásának rituáléja eltér a dohányzásétól: füstjét akár négyszer hosszabb ideig tartják a tüdőben. Így sokkal nagyobb a légutak szén-monoxid-, füst- és kátrányterhelése, s mindez hamarabb vezet krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kialakulásához.

A marihuána valószínűleg az immunrendszert is gyengíti. Fogyasztását számos vizsgálat összefüggésbe hozza a tüdőrákkal is, bár itt egyelőre ellentmondásosak az adatok. Aggasztó ugyanakkor, hogy a dohányfüst karcinogén összetevőinek többségét a füves cigaretta füstje is tartalmazza, mégpedig a „normális” cigarettáénál akár 50 százalékkal nagyobb mennyiségben.

  #19
2003-01-01 00:00:00

Nem jó öregedés ellen

Úgy tűnik, bizonyos tumorfajták gyakrabban fordulnak elő azok körében, akik gyermekkorukban növekedési hormont kaptak.

Brit epidemiológusok több mint 1800 személy adatait dolgozták fel, akiket – az esetek többségében alacsony növés miatt – 1959 és 1985 között humán szomatotrop hormonnal kezeltek. A vizsgálat alanyainak körében a daganatos megbetegedések incidenciája 1,7-szerese volt a teljes népességre jellemző értéknek, a relatív mortalitás pedig 2,8-szeres volt. Az elemzett esetek között különösen magas volt a colorectalis carcinoma relatív incidenciája (7,9-szeres) és mortalitása (10,8-szeres), valamint a Hodgkin-lymphoma miatti halálozás (11,4-szeres), azonban leukaemia, emlő- vagy prosztatarák sem ebben, sem pedig a korábban végzett vizsgálatokban nem fordult elő, jóllehet erre a statisztikák alapján számítani lehetett volna. A megfigyelés hátterében a kutatók feltételezése szerint az állhat, hogy a növekedési hormon hatására emelkedik az inzulinszerű növekedési faktor I (IGF-I) szintje. Az IGF mitogén és antiapoptotikus hatású, az in vitro és az állatkísérletek szerint szintjének emelkedésével nő a hyperplasiás és a malignus elváltozások kockázata.

A végső következtetések levonásához túl kevés az adat – vélik a Lancetben publikált közlemény szerzői. Ezenkívül a kezelési stratégiák is megváltoztak azóta. A növekedési hormont egészséges felnőtteknek öregedést gátló szerként hosszú időn keresztül adni azonban mindenképpen kockázatos és kerülendő.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

A magyar egészségügy olyan, amilyen, a magyar kórházak meg pláne. Balázs rövid történetében így aztán nem is elsősorban a klagenfurti kórház felszereltsége az érdekes, hanem az, ahogyan a nem túlhajszolt, nem kizsigerelt orvosok és ápolók hozzáállnak a beteghez.

Már tíz évvel ezelőtt is eszement zsúfoltság jellemezte az Országos Onkológiai Intézet reggeli folyosóit, ahol hömpölygött a végeláthatatlan tömeg.